Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-12-27 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ ÚJÉV A NÉPSZOKÁSOKBAN Az új év nem mindig január elsejével kezdődött. A rómaiaknál kezdetben március elseje volt az ev első napja; január elseje csak i.e. 153-ban lett az ev első napjává. Január hónapunk neve Janusnak, a kétarcú istennek a nevével fúgg össze, áld egyik arcaval a múltba néz, az elmúlt évbe, a másik arcával pedig a jövőbe, az új esztendőbe. A nyugati kereszténysegnel a XVII. századig többféle évkezdetet ismerünk. Hol december 25-e, hol január 1-e, hol januar 6-a, hol március 25-e, hol husvet szombatja volt az ev első napja. A január elsejétől való idegenkedést a keresztény egyház részéről a pogány eredettől való irtózás magyarázza. Az újév első napja állandó cserélgetésének XI. lnnocentius pápa vetett véget 1691-ben és úgy a polgári, mint az egyházi év kezdetéül véglegesen januar elsejet jelölte ki. A babonák, hiedelmek ma már erejüket vesztettek, falun is, városon is derűs szórakozásokkal, jó eszem-iszommal köszöntik az újevet, a különbség legfeljebb csak annyi, hogy falun többnyire saját disznótoros eteleiket eszik, saját borukat isszák az emberek. Nem mindig volt azonban ez igy. A múltban a falvak nepe az ujévhoz olyan babonákat, hiedelmeket, szokásokat es szórakozásokat fűzött, melyek gyökerei legtöbbször az ősi magyar hitvilágba nyúlnak es szerencsehozó, vagy gonoszűző szerepet töltöttek be. Ősi szokás volt a „téltemetes”, az oevet megtestesítő szalmababu elásasa, vagy a „telkiveres”, amikor egy öregember álarcát viselő sihedert kikorbacsoltak a falu vegere. Az oev ki- harangozasa, a lakosság énekétől kisérve, mar egyházi eredetű. Igen sok volt a jo állatszaporulatot es jo termest varázslattal biztosiló népi hiedelem is, mint a „kongozas”, a „szúzgulyahajtas”, es azok a devajkodások: kapuk leszedése, az udvarokban kintfelejtett gazdasági eszközök kihordása a piacra, stb., amelyeken varázsigenyúk mellett hetekig nevetett a falu. Hasonló jellegű volt a nem termő fáknak fejszével való megveregetése, a „fafenyegetés” is. Szerencsevarázsló szerepe volt Erdélyben annak a szokásnak, hogy fiatal legények kezükben pénzt szorongatva asztalra, vagy szekre álltak,s az éjféli harangszokor kezükben pénzzel ugrottak át az űj- esztendöbe... Az újévhez egészség és szépség-varázsló szokások is fűződtek. A lányok éjfélkor elmentek a forráshoz „aranyvizet” meríteni,hogy szépek legyenek, illetve, hogy szépségükét megtartsak. Az „aranyvizet” néhol az „elet vizé”-nek neveztek. Az uj ev az elkövetkezendő esztendő titkainak megfejtésére, a szerencse „irányítására” is módot adott. Főleg a lanvok vették ezt komolvan. Az volt a hiedelem,hogy ki mit csinál uj évkor, azt fogja csinálni az egesz esztendőben. Az asszonyoknak tilos volt bármifele bontási munkát végezni, mert az szerencsétlenséget jelentett volna. Babonák fűződtek az első látogatóhoz, az utcán szembejövő első járókelőhöz. Tilos volt — ajándékokat kivéve — a pénzkiadás is, mert a népi hiedelem szerint akkor az uj esztendőben nem maiad meg pénz a háznál. Az uj evhez fűződő babonák, hiedelmek egesz serege az egészségre, a halaira, lányoknál pedig a ferjhezmenesre irányul, főleg az utóbbi volt igen gyakori. Erre szolgait az olomontes (a kiöntött ólom formájából következtettek a vőlegény foglalkozására), a galuskafőzes, az almahéjdobas, a szosz- rázas, a papircsillagvágas, a keritéslécek leolvasása a papucsdobálás, az első ölömből való jóslas^stb. — a varázslatnak, a babonáknak, a népi hiedelemnek száz év száz formája, amelyben hittek is, nem is, de alkalmazásuk lehetőséget adott a vidámságra,a nagy nevetesekre és csúfolódásokra. Az uj év megünnepléséhez szigorú étkezesi szokások fűződtek. A malac szinte kötelező volt, mert előre torja a Szerencset. Nem volt szabad azonban szárnyast enni, mert „elkaparta” a háztól a szerencsét. Kedvelt újévi étel volt a lencse is, a lányokkal kapcsolatban meg megszépítő erőt is tulajdonítottak neki. IJjevi fogas volt az édeskaposzta disznóhussal. Es elengedhetetlen volt a kalács. Az újévi ünnepet rendszerint a „köszöntözes” fejezte be. A gyerekek kezdtek, akiknek kalacs, alma járt fizetségül, majd a legenyek folytattak, akik elsősorban a lányos hazakat kerestek fel. A rokonok, jo barátok is összejöttek a joizu eves-ivas közepette meghanytak-vetettek a házi, falusi es országos gondokat. „Arattak” ilyenkor a falusi cigány bandak is, akik hazrol-házra jártak és mindenütt elhúzták a gazda kedves nótáját. Bor és nemi pénz volt a jutalmuk. A fukarabbak bezárták előttük a kiskaput, de az ilyeneket napokig „kibeszeltek.” A nap bőséges vacsorával ért veget. A babonák, népi hiedelmek kora napjainkban már lejárt. De ha nem is gyakoroljuk okét, a megbecsülés azért kijár nekik. Nemcsak azért, mert egy elsüllyedt világ erdekes emlekei, hanem azért is, mert a népi gondolkodás egynémely vonásara jó magyarázattal szolgálnak. Egyébként ma már mindenki tudja, hogy szerencséjét, jólétet nem a babonák biztosítják... Az újévet pedig a mai ember arra használja fel,hogy szilveszterkor vigadjon, jő hangulatban búcsúzzon az óévtől és igy lépjen át az uj esztendőbe. Galambos Ferenc ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ MÁTYÁS FERENC: KODÁLY Meghalhat-e, kit a zene szelleme szült, meghalhat-e ajkunkon anyánk éneke, jövőnk remény-lehelete, - s elapadhat-e nyelvünk édes teje ? Mint páva szállsz házfödelünk fölé, el sose földelünk, csak veled szálljuk be az űrt, magunkból kiűzve a bűnt, - teremtő zene, létünk gyógyító teje. Fájdalmad lelkűnkbe szorult, sírod lerázta koszorúd, csak a tested az, mely kimúlt, porhüvelyedből lángra gyúlsz, - emberségünk eleje, szívünk éltető teje. Félrevert harang vagy, ha baj fenyeget, mennydörgés, robaj csap szét ajkadról, - s biztató, ha te lehetsz a menny-nyitó, - nyugtató zene, lelkünk édes teje. Régi p&sii viccek Férfiak egymás közt — En nem ismerek más nőt a feleségemen kívül. Nem is ismertem. — Azt elhiszem! — Mi az, hogy elhiszi? — Mert ha ismert volna egy másikat is, akkor nem ezt vette volna el feleségül. Barátnők egymás közt Ha tudnám, hogy eső lesz, Jelvenném az új harisnyakötőmet. Budapest állandó keresztjei — Mi a különbség a postabélyeg és a pesti utca között? — A postabélyeg portó, a pesti utca pedig portenger. — Te jó Isten! Veled mi történt? — Villamosbaleset. — Alája kerültél? — Rosszabb, beléje. Egy zsúfolt villamosra fel akar szállni egy termetes asszonyság. A kalauz rászól: — Nincs hely! — Dehogy nincs — feleli a kövér asszony. — Innen lentről is látom, hogy két üres hely is van. — De nem egymás mellett! — Mit jelent az időjóslásokban az a kifejezés, „elvétve csapadék”? — Ez annyit jelent, hogy a Meteorológiai Intézet csapadékot jósol, de ha még sincs, akkor a jóslás van elvétve. A tébolydában tataroznak. A ,.normálisabb” betegek segítenek a munkánál. Az egyik egy magas létrán áll és festi a mennyezetet. Odajön a társa, megfogja a létrát és felszól: — Kapaszkodj meg jól a pemzlibe, mert viszem a létrát. A vámnál A határon elfognak egy embert, akit tetőtől talpig levetkőztetnekés végül a cipője talpába bevarrva találnak egy százdollárost. — Hogy kerül ez ide? — kérdezi a vámhivatalnok. — Nem tudom. — Hogyhogy nem tudja? — Hát kérem. Ha ön bemegy egy üzletbe cipőt venni, meg szokta nézni, hogy be van-e varrva a talpába egy százdolláros? \ A bába megmutatja a kis Arisztidnek a most született ikerpárt, egy fiút és egy lányt. Arisztid egy ideig nézegeti őket. majd a következőket nyilatkoztatja ki: — A fiút tartsuk meg! A pesti futballista apai örömök elé néz. A reggelije mellett ül. újságba merülve, amikor beront a szomszédos hálószobából a bába: — Uram, a kisfiú megérkezett. Néhány perc múlva újra beront a bábaasszony: — Még egy kis fiú! — Nézze asszonyság — szólt kissé ingerülten a férj —. ne zavarjon minden pillanatban. Számolja szépen össze őket és a második félidő után mondja be a végeredményt. Királyi látogatás A két világháború közötti időben Amanullah afgán király beutazta az egész világot. Utazásának főleg gazdasági szempontjai voltak. Magyarországot nem látogatta meg. Ebből kifolyólag a következő beszélgetés említésre méltó: — Miért nem látogatta meg Amanullah Horthy t? — Amanullah nem akart eme nullával találkozni. Thursday, Dec. 27. 1973 — Látod, milyen igazságtalanok a felnőttek; ha a férj megveri a feleségét, rögtön beleteszik az újságba! Mi minden nap verekszünk, mégsem írnak rólunk...
