Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-12-20 / 49. szám
Thursday, Dec. 20. 1973-——■'lira r»rran—a— .AMERIKAI MAGYAR SZO, J' , Ősi magyar karácsonyi népszokások E sorok olvasói jobbára a távoli Amerikában elő magyarokból kerülnek ki. Különösen sokan élnek a tengeren túl azok az idős magyarok, akiknek bizony már sokszor a magyar szó is nehezére esik, hiszen mindennapjaikat át meg gtszóvi az idegen környezet, az idegen nyelv. De még ennek ellenére is sokan emlékeznek vissza azokra az ősi magyar szokásokra,amelyek a Karácsony Ünnepét es a karácsony körüli időket övezik. A következő sorokban a félig meddig már itthon is feledésbe merült népszokások egyik-másikáról szeretném tájékoztatni kedves Olvasóinkat elsősorban azzal a célzattal, hogy olvastassák el ezt az irast azokkal a mar Amerikában született gyermekeikkel és unokáikkal, akik előtt teljesen ismeretlen a magyar népszokások oly sok érdekességet rejtő kelendáriuma. Legyen ez egy csepp igazi ősi magyar gondolat a túlsó féltekén elő honfitársak karácsonyában és ünnepeiben is. Az elmúlt években nagy fejlődésnek indult itthoni néprajzi kutatások sok érdekes elemet tártak fel az egykori ősi magyar karácsonyi szokásoknak. Tulajdonkeppen ezekből szeretnek izelitot adni. A régi magyar idők embere elsősorban az ünnepek által kapcsolódott össze ősi vadasának isteneivel. Az ósvallas hittana voltaképpen a különböző ünnepek különböző külsőségek közötti megtartása volt. Egy-egy már csak a nagyon öregek körében ismert népszokás sok adattal járul hozzá őseink szokasvilágának es ősi mitológiai elképzeléseinek feltárásához. Közismert, hogy egyes nagy ünnepek időpontja csillagászati jelenségekkel esett egybe. Főként a Nap mozgása az, amellyel kapcsolatban számos ősi ünnep maradványa megtalálható a keresztény naptarban. Erre a tényre éppen a népszokások alapján bukkanhatunk rá. A karácsony csillagászati alapját a téli napforduló kepezi. Ez egykor december 21-22-re, ma december 25-re esik, ekkor a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Az ókori népek irodalmából tudjuk, hogy ezen a napon az egykori hit szerint uj Napot vagy uj Napistent szült az istenek szűz anyja. így az óperzsa Mithrász is december 25-én született, es pedig barlangban és pásztoroktól körülvéve. Ez a hit terjedt el az egykori Római Birodalomban is. (Magyarországon is több Mithrász szentélyt tártak fel a régészek.) Erre a napra tették az Időszámításunk utáni negyedik században a keresztények jézus születésének ünnepét. Az ősi magyar nép még a VI. században is hódolt azonban Mithrásznak, es pogány módon imádkozott a felkelő Naphoz. A csaknem a múlt századig igen elteijedt karácsonyi népszokások egyik-másikaban még felismerhető ez a gondolat. Persze uj tartalommal. Ezek a szokások lényegében a pogány karácsony maradványai népünk hiteben. A székelyeknél, a palócoknál es a nyugati határra eső Göcsejben ezeknek a maradványoknak sok megnyüvánulása el a nép tudatában. Korunk haladasa azonban lassan kiveti magából e szokásokat es csak a legöregebb generáció tud felvilágosítást adni arról, milyenek is voltak a regi magyar karácsonyok. Ha azonban e szokásokat mint kicsiny kockákat Összeillesztjük,értekes felvilágosítást kapunk arról: milyen volt a kereszténység előtti karácsony a magyarság életében. A . karácsony ezek ralapjánr mint a család házi »áldozó (ünnepnapja üaj.zblóidik élénk: ekkor kell védekezni »• ar »**' «*•***••./* ■*■«'<* %** Ót WKB**. 3*»* -- ... 3 . KÍS * a gonoszok ellen és ekkor lehet valamiképp a jövőbe pillantani. Kandra Kabos 1897-ben megjelent Magyar Mythológia cimu munkája es Ipolyi Arnold püspök hasonló cimú munkája, valamint Kálmany Lajos idevonatkozó művei ma szinte felbecsülhetetlen tarhazai e szokások gyűjteményének. A kővetkezőkben az o munkáik alapjan vonjuk meg a regi magyar karácsonyok körvonalat. MIT MOND A KARÁCSONY A JÖVŐRŐL? A karácsonynak elsősorban időjárás megjosló szerepe volt. Ehhez különböző tárgyak tartoztak, igy: a vöröshagyma, amit bemetelve es megsózva az asztal négy sarkara tettek. Ez mutatta meg a bortermest, és azt adtak a beteg állatoknak is. Érdekes szokás, hogy mielőtt elmennek az asszonyok az éjféli misere, egy-egy vöröshagymát tettek sózva az asztalra. Visszajövet amelyik hagyma vizes volt(mind- egyik három hónapot jelölt) az a negyedev vizes, esős lesz. IDŐJÁRÁSI JELEK Szeged körül: ha sok csillag van karácsony éjszakáján az egen, akkor jo termes lesz. A göcseji lány éjféli misere menet az első szembe jövő fiútól megkérdezte a keresztnevet, amilyen nevet mondott, olyan nevű lesz a férjé. Beharangozás előtt pedig beletekintettek a kútba a lányok. Az ejféli misére menet egy álmát vitt magával a lány, es a templomajtóban beleharapott, aki eppen utana lep a templomba majd az veszi feleségül. A kutból éjfél előtt merített vízbe kell másnap reggel megmosdania az eladó lánynak, hogy egész evben szép legyen. A TŰZHELY Erdélyben számos helyen ezen a napon (szentesten) a családfő egy fatuskót vitt be a házba ezekkel a szavakkal: „Áldott legyen Krisztus születésnapja.” A gazdasszonyok szalmát vittek a házba, ennek egy részét a tusköra dobták, a többit pedig eltettek a ködösök alá, mig a tuskó maradványát elteszik a következő évre. Göcsejben karácsony estén a családfő,vagy a ház valamely asszony népe összesöpri a parazsat,majd vékony hamut hint ra. Éjféli mise után megnézik a parazsat. Hitük szerint, ha koporsó alakja van, akkor a következő évben valaki meghal a háznál. Ugyancsak göcseji szokás, hogy az abroszt,mellyel a karácsonyi asztalt leteritettek eltették egészen viz- kereszt napjáig, és csak akkor vették le az asztalról, és a következő évben ebből az abroszból vetettek, („vető ruha”) Csak igy sikerül jól a vetés. Szeged vidéken ezzel az abrosszal kötötték be az állatot, ha valami bajuk volt. Más helyeken ezzel az abrosz- szal terítették be a rugós tehenet, és közben megveregették nyirfaseprűvel. A karácsonyi eledelnek is különböző tulajdonságokat biztosított a néphit. így összegyűjtik a karácsonyi asztal morzsáit es azt kiviszik vászonba kötve a jószágnak, igy az Ördög nem veszi el annak hasznát. E néhány példából is láthatjuk, hogy a gazdag ősi magyar népszokások karácsony es ujesztendo körül sok tekintetben magukon viselik az ősmagyarság •5gykw.,#épzelé.seit, Sch. Űy. TOMPA MIHÁLY: KARÁCSONY ESTEJEN Nem hallod-e? kopogtat valaki. . . Told hátra, édes anyjok, a reteszt! Setét van künn s erősen fű, esik. . . Ereszd be a szegény utast, ereszd! Boldogtalan, kinek ma útja van, S ott éri a szent est, hol idegen. . . Csak erre, erre! bátran egyenest, - Aszó elég jókor lesz idebenn!- Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiunk! Isten hozott! oldozd le saruid - Jól ég a tűz, melengesd fel magad! Szemközt fogott a csapkodó vihar: Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt! Hja, szenvedés az utas élte most. . . ! Szél ostora s köd a kísérete: Ember s hajlék öröm reája, kit Éhes, vonító vad kísérgete.- Nem jársz-e künn te is, szegény fiunk? Elébb, elébb! úgy hátra mért vonulsz? Tied köztünk az asztalnál a hely: Serény tálunk mellett bor és kalács, Elégülj meg, vidulj fel s ünnepelj: Vendégünk vagy: szállást ad e fedél, S alatta szél, hideg, ne félj, hogy árt! Megosztjuk, ami jót nyerénk, veled, Nyújtsd közelebb azt az üres pohart. . .- Hol ünnepelsz te most, jámbor fiunk? Aztán beszélj, hadd halljam a szavad, S hogy ifjú szivednek mily álma van? Nagy cél után kellett eredned a Széles világnak ily fia tálán: Élnek-e még szüléid, akiket Úgy érdekel szerencséd és bajod? Hazafelé fordul-e már utad, Vagy a tiéid még messzebb hagyod?- Mikép az a mi kedves, rossz fiunk! Mert úgy van az! oly balga a szüle, Hogy a fiák serdült korára vár. . . Akkor kiszállónak. . . S árván marad Üres fészkében az anyamadár. Bár szüntelen fáj, fáj. ..ilyenkor ont! Az a hiány legkeserübb könyüt, Midőn az édes, vagy szent alkalom, Nagyot, kicsinyt a háznál egybegyűjt. . .- Mikor térsz meg, mi várva várt fiunk? Mikor telnek be édes álmaink. . . ? ! Úgy lenne majd végóránk is nyugodt. . . De ím éjfélt üt, - a hivő világ E nagy s dicső ünnepre eljutott, Hogy reggel új, szent érzések között Hallhassuk a váltság örök szavát: Hajtsuk fejünket nyugalomra most: — Jer, a vetett ágy vár. . . jó éjtszakát!- Jó éjtszakát, mi szeretett fiunk! Ml 5 ,,, miRRYCHRIUmflS
