Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-11-08 / 43. szám
Thursday, Nov. 8. 1973. AMERIKAI MAGYAR SZO Palásti László: VILÁGNYELV Régi barátok adtak egymásnak találkozót a budai nagyszálló éttermében. Hosszú idb óta nem látták egymást, volt miről beszélniük. Beszámoltak csaladjukról, azután Bogi ári uj témát dobott a tarsalgasba: — Bejártam a fél világot, es alig van hely, ahol ne találtam volna magyarokat. Legutóbb vállalatom egy szerződés lebonyolítására Casablancába küldött. Képzeljétek, bemegyek a szálló vendéglőjébe, és a pincér hangos „jó estét”-tel fogad. A Gellértben volt régebben föpincer, onnan ismert. — Az semmi — szólalt meg Fűzfői —, en Hongkongban voltam, külkereskedelmi megbízatással. A kikötőben egy cipőtisztító zsámolyára tettem a lábam. Amikor fizettem, a külföldi bankjegyek között ott keklett egy húszforintos. A cipőtisztító meglátta, arca felragyogott, elmondta, hogy Kovácsnak hívjak, s nem akart pénzt elfogadni tőlem, a honfitársától. Szárszói legyintett: — Miért ne lehetne Hongkongban egy magyar cipőtisztító? Hallgassátok meg az én kalandomat. Nairobiból indultunk oroszlánvadászatra. Az egyik néger a dzsungel szélén magyarul kérdezte meg tőlem, vajon ez az első oroszlánvadászatom-e? Kitűnt, hogy apja húsz évig élt Budapesten, mint az Egy kódos, havas, zimankós, idült februári reggelen kezdődött... Épp a jégvirágokat öntöztem, amikor a felesegem ártatlanul megszólalt: — Idén hova megyünk nyaralni? — Majd apránként kialakul, fiacskám — válaszoltam diplomatikusan, hogy egy kis időt nyerjek, mert jól tudtam, hogy nejem most is kémény fába vágta a fejszéjét. — Valahová külföldre kéne utazni, nyelvtanulás meg miegymás vegett — proponálta az elettars. — Igazán remek ötlet! — igy en. — Talán ez egyszer valamelyest igénybe vehetnénk idegenbe szakadt rokonaink támogatását. — Pompás idea. — Sürgősen le kéne levelezni a dolgot. — Mi sem természetesebb. Hitvesem legott elővette az asztalfiából a családfát, és meghánytuk- vetettük a dolgot. — Először is ott van Manci néni Cape Townban. írjunk neki egy szép levelet. Tapintatos célzásunkra Manci néni postafordultával közölte, hogy bármikor mindenben szívesen támogat bennünket, akár anyagilag is, de momentán sajnos egyetlen petákja sincs, mivel az utolsó vasat épp egy gyémántbányaba fektette, tudniillik náluk a gyémántbánya valóságos aranybanya... Ekkor próbálkoztunk a többi vérrokonnal, de akkori Ritz szálló kávéfőzője. Az én kiserom kisgyerek korában tanult meg Pesten magyarul. Csokmányi is elmései te kalandjat: — Az én esetemet el sem fogjátok hinni. Ülök Sidneyben, egy vendéglőben. Bejön egy farmer külsejű ember. Megeskudtem volna, hogy ausztráliai bennszülött. Magyarul érdeklődött, hogy leülhet-e asztalomhoz. Másnap elmentem az allatkertbe. A kenguruk előtt az őr magyarul szólt rám, hogy ne etessem az állatokat. A madarhazban megálltam a papagájok előtt. Az egyik zöld papagaj magyarul rikácsolta, hogy „Gyurika vagyok”. Itt görbüljek meg, ha nem igaz. Persze, érdeklődtem, és a magyar őrtől megtudtam, hogy egy volt pesti textiles ajándékozta a papagájt az állatkertnek. Elhallgattak. A vendéglőben a szomszéd asztalnál egy nemet vendég cigányzenét rendelt a becsi valcert játszó népi zenészektől, arrébb francia házaspár kérte az étlapot. Az asztaloknál angol, olasz és német szó hallatszott, a pincér pedig a kis magyar társaságtól is németül kérdezte meg, hogy mit választottak az étlapról. Bogiári erre megjegyezte: — Úgy latszik, hogy casablancai vendéglőbe kell menni, ha magyar szót akar hallani az ember... amilyen pechünk van, Tivadar bácsit Caracasban pont idén sújtotta aszály, Stuxfalviékat pedig árvíz, valahol az Egyenlitőnél. Nem volt sokkal több szerencsénk Etelkával es Marcival sem. Egyedül Mr. dr. Blekk, boldogult apam néhai jó barátja mutatott némi hajlandóságot, hogy néhány rúpiát küld Bom- bayból, viszont kilátásba helyezte, hogy jovo nyáron meglátogat minket Pesten, és igy jobbnak láttám, ha nem válaszolunk nekije. Családi fészkünk ez idő tájt már egy jó forgalmú utazási irodához hasonlított. Mindenféle térképek, prospektusok és útleírások hevertek. En vásároltam használtcikkpiacon két alig viselt parafasisakot kéz alatt, a nőm pedig a hivatalban egy moszkitohalot. Esténként dollárt számoltunk át drachmára és pezetát piaszterre. Hovatovább a világ bármelyik pontján megálltam volna a helyem,mint pénzváltó. Mivel a családfa csütörtököt mondott, jelentkeztünk az lbusznal egy északi-sarki hajóutra, vagy bárhova, ahol még van hely. Beadtuk a turistaut- levél-kérejmet, továbbá folyamodtunk az osztrák, svájci, szingaléz, argentin és perzsa követségeken at- utazo-vizumért. Mar minden a legjobban ment, amikór a vállalatom egesz váratlanul felajánlott egy ketszemelyes balatoni beutalást. Meg van oldva a nyaralásunk! Donáth IAdáshiba közben Egy nap New Yorkban adáshiba következtében elsötétült a tévék képernyője. Az üzemzavar nagy pánikot váltott ki mister Barkins családjában. A családfő előbb azt gondolta, hogy csak a hallban lévő készüléké mondta fel a szolgálatot. Rohant a hálószobájába, hogy ottani tévéjét kapcsolja be. — A te itteni készüléked az istennek se akar működni — világosította fel az ott-tartozkodó felesége. — Valami történhetett az antennával. — Ón ki? — kérdezte Barkins. — Edit, a feleséged. — Oh — mondta Barkins. — Akkor az itt levő gyerekek is az enyemek. — Mennyire igazad van — felelte Mrs. Barkins. — Hogy megnőttek — csodálkozott a családfő, ránézve a fiara es leanyara. — Hány évesek? — Tizenhárom és tizenöt — felelte a nej. — Nagyszerű. Üdvözöllek benneteket, gyerekek! — Ki ez az úr? — kerdezte Henri,Mr. Barkins fia. — Az apad — felelte Mrs. Barkins. — Örülök, hogy megismerkedhetünk — suttogta félénkén Mary, Mr. Barkins leánya. A szobán mély csend lett úrrá. — Figyeljetek! — törte meg végül a hallgatást Mr. Barkins. — Tudom, hogy nem voltam a legfigyelmesebb apa. Most szeretném pótolni az el-' mulasztottakat. Először is, mondjátok meg szépén, hogy milyen iskolába jártok? — Én a “Forest Hills”-be, középiskolába — felelte Henri. — És mi az ön foglalkozása? — érdeklődött Mary. l ^ — En könyvelő vagyok — felelte Mr. Barkins. — Mi vagy? — Nohát, azt hittem, hogy elárusító — csodálkozott Mrs. Barkins. — Két evvel ezelőtt még valóban az voltam. Hat nem említettem, hogy állast változtattam? — Nem. Különben is, az utolsó két évben egyáltalán nem váltunk szót. Ismét hallgattak. A hallgatást Henri unta meg. így szólt apjához: — Szeretné, ha játszanék a gitáron? — Igen. De hát te tudsz gitározni? Apropo: nincs-e nekem egy olyan kislányom is, aki jól gitározik? — Ez Suzy — felelte Mrs. Barkins. — Ö most hol van? — Egy evvel ezelőtt férjhez ment. Az esküvő idején, mint mindig, te tévét néztél. — Mi a csoda? — lepődött meg Mr. Barkins — Remélem, az adáshiba eltart meg vagy két-harom óra hosszat. Ördögien érdekes megismerkedni az embernek közelebbről is a családjával!... Art Buchwald PANASZ A fiatalasszony felkeresi a mamajat, hogy kipa- naszkodja magat. — Nem szeret mar a ferjem — fejezi he. -Csak tudnám hogyan hódítsam vissza! A mama megsajnálja leányát; — Rendbe jön minden, meglátod, ha például több figyelmet fordítasz a hobbyjára. Egyáltalán, tudod-e, hogy mi a ferjed hobbyja? — Sajnos tudom: szőke hajú es kék szemű n'ok huszonöt es harminc között. . . VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK CaehastovákiálMui lakók részére b'fel vessünk TÜZEX csomagokra rendeléseket v MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SERVICE INC. Phons: LE 54535 — 145 CAST «Oft STREET—HEW YORK, N.Y. 10011 IGAZGATÓ: M. BRACK REICH _ Bejárat: 1545 2nd Ave. — 0
