Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)

1973-10-04 / 38. szám

. .--I:,__________ 5 HOZZÁSZÓLÁS DEÁK ZOLTÁN CIKKÉHEZ MIAMI, Fia. Nagyon meglepett Deák Zoltán cikke a „Nemzetiségi Kultúra” cimmel, amelyet a Wall St. Journalból vett ki. Deák kiemeli az örmények nem­zeti es nyelvi haladasat es kultúráját. Deák szerint csodálatos e kis csoport teljesitmé- nye, amely alig haladja meg a 400.000-et. Valójá­ban orosz területhez tartozik es megengedik nekik, hogy saját kultúrájukat fejlesszék, de nem az ameri­kai görögkeleti egyház szájaize szerint. Részemről a nemzeti kultúra nem a Deák által említett Manu- gian püspök, a keletamerikai örmény egyház püs­pöke szemelyisegenek tudható be. Manugian püspök buszken jelentette, hogy vasárnaponként 5000 ör­mény látogatja az örmény iskolákat itt Amerikában. Ez igaz es dicsőség illeti érte a püspököt. f Nos, de hol vagyunk mi, magyarok, kedves Deák? Maga engem jól ismer, én is magát. Volt idő, ami­kor Molinári Bertával együtt számtalan összejöve­telt, ebédeket, vacsorákat, hazipartikat rendeztünk a lap javara. Összejöttünk, egymást tanítottuk. Saj­nos azonban gyemekeinket nem tanítottuk az anya - nyelvűnkre. Maganak is vannak gyermekei, beszel­nek ők magyarul? Am ezzel szemben az egyház híveinek gyermekei megtanultak, ha nem is szüleik szülőhazájának kul­túráját, de a nyelvét igen. En jómagam is gorog- katolikusnak lettem keresztelve. A vallásomból sem­mit sem tudok, de szülőhazam kultúráját, ha nem is elegge jól, de a szép magyar uyelvet elég jól besze­lem, minden egyházi kultúra nélkül. Itt van például Florida. A Miami-i Kultur Klub­nak meg kellett szűnni, de a Kossuth Klub — akár­csak az örmények hasonló szervezetei — minden szerdán magyar iskolát, tánciskolát, tart fenn, csü­törtökön kártya-estelyűk van és igy tovább a Nt. Szőke István tiszteletes ur rendezése alatt. r l t Kedves Deák, maga egy vizsgázott, végzett ember, tanító. Mert nem kezd egy iskolát a Magyar Szó hasábjain keresztül, melynek révén taníthatna, akár­csak regen. Sok magyar nehezen hiszi el, hogy odaat javul a helyzet,de most mar évről evre többen látogatnak haza es örömmel hozzak vissza és hirdetik a szépét es a jót szülőhazánk fejlődéséről. így mi is büszkék leszünk hazankra es kultúránkra egyházi es püspöki áldás nélkül. Mary Abjanich „ • I * (A szerkesztoseg valasza:) Bar Abjanich Mary levele szerkesztosegünkhoz volt címezve, lényegileg több, Deák Zoltán munkastarshoz intézett kérdést tartalmazott. Ezért felkértük Deák munkástarsat a level megválaszolására. Itt közöljük tehát Deák mun- kastars valaszat is: Kedves Abjanich munkástarsnó, A felidézett reg múlt varázserejű emlékeinek ha­tása alatt olvastam k. sorait. Hogy is felejthetnem el azt a sok szép összejövetelt, amelyet a k. mun- kastarsnö Molinari munkástársnövel és mozgalmunk sok más,igaz, dedikált hive közreműködésével ren­dezett a Bronxban sajtónk es az altala képviselt igaz ügy támogatására. Mindvégig eletem, es biztos vagyok benne,sok száz női munkástárs életének leg­szebb emlekeit alkotják ezek az áldásos munkálko’ dasok. Meg vagyok győződve, hogy még most is lehet es kell alkalmakat keresnünk es találnunk hasonló jo munka elvegzesere, ha tálán nem is olyan aranyban, mint evekkel ezelőtt. Értékelem hozzászólását a nemzetiségi kultúra reneszanszarolirt cikkemhez. Megjegyzései nagyon is helyénvalók. Természetesen az én cikkem célja nem Manugian püspök dicsérete volt elsősorban, hanem annak kiemelese, hogy egy uj légkör van kialakuló­ban az Egyesült Államokban, egy uj légkör, amely­ben rendkívül módón megjavultak a feltételek a be­vándorolt népcsoportok kultúrájának és nyelvéljek népszeriisitesére. A Wall Street Journalban részle­tesen ismertetett örmény es egyéb népcsoportok szép eloréhaladasat e térén követendő példának igyekeztem feltüntetni jelentésemben. Sajnálnám, ha bárki másként értelmezne e cikkemet, különösen az egyházaknak, mint olyanoknak dicséreted. A tény az, es ezt Abjanich munkástársnő is leszögezte, hogy bizony a magyar egyházak élen járták es élen jamak most is a magyar nyelv kultiválásában. Remélhetjük, hogy a Magyarországon nemrég lezajlott második anyanyelvi konferencia egyik ál­dásos eredmenyekent a haladöszellemű amerikai magyarok között is komoly megfontolás és cselek­vés targya lesz a magyar nyelv es feltételezhetóleg a magyar kultúra fokozott ismertetése. Miamiban a haladó szellemű magyarok között is meg vannak egy ily iskola letesitésenek feltételei. Végtelenül Örülnék, ha Abjanich munkástarsnó is ott lenne a kezdemenyezók, sot a tanítok kozott is. Deák Zoltán. HÉTVÉGÉN USZODÁBAN. TENGERPARTON. SÁTORBAN ÉS WEEKENDHÁZBAN HASZNÁLJA ÖN IS USA területén kapható szaküzletekben, áruházakban. KELSO IMPORT, INC. 15 W 18th Street New York, N.Y. 10010 Phone: 212- 255-0099 JÓ PIHENÉST IMRE BÁCSI! ; t » Az alabbi cikket Markovits Feri barátunktól kap- tűk. Rokonáról, Kovács Imréről szol, aki nemrégen ment jól megérdemelt nyugdijba._ t¥m' Nehéz helyzetben van a krónikás, amikor Kovács Imre bácsiról, mint emberről es mint munkatársról ir. Az inaséveket is beszámítva, közel 46 évet töltött el becsületes munkával. 1945. áprilisáig több mint egy tucat munkahely — Budapesti Telefongyár, Bonyhádi Zománc- és Fémipari Művek, a Veszprémi Danuvia gyár — sze­repel Imre bácsi munkakönyvének rovatában. 1945­ben Pápa volt a végállomás. Először az akkori Perutz Textilgyárban, majd 1952-tol 1973 május 5-ig az Elekthermax-gyar munkása volt. Szaraz dátumok, bejegyzések. Ki tudna papíron visszaadni mindazt, ami a hosszú, dolgos evekben Imre bácsival történt. Igazi prole tarsors. Vasmunkás. Munkája hol volt, de inkább nem volt. 1937-ben belepett a V asmunkasok Szakszervezete be,amelynek azóta is tagja. Mindig kénytelen volt munkát keres­ni, hogy élni tudjon. A sok munkahely, a sokfele munka kitűnő szakemberre nevelte. Nagy-nagy gya­korlati tapasztalatát elméleti tudással gyarapította. Mar őszült a hálán téka, mikor 40 eves korában be­iratkozott a fémipari technikumba, s azt néhány evvel később sikeresen elvegezte. Ekkor mar az Elekthermax Gyárban dolgozott, 1952-ben átjött a textilgyarbol, mert itt — mint mondta — jobban tudta szaktudását hasznosítani. Az eltelt huszonegy év alatt több területen is müvezetősködött, végül is az ipzi, a neki kedves területen, a szerszámkészités es -javitas területen maradt — szerencsére. Imre bácsi a mindig vitázó, újat, jobbat akaró vezető tipikus képviselője. Nehéz elhinni, hogy ezután hiaba keressük a II. telepi presmühelyben. Tudjuk, hogy becsületes munkás­ember, igen megérdemelt pihenőjét kezdi meg, még­is nehéz őt nem a megszokott kék munkásruhájá­ban elképzelni. A munkatársak (a voltak és a jelenlegiek) kedves ajándékkal es megható, meleg szavakkal búcsúztak Imre bácsitól. A technológiai főosztályon Kövér József fotechnologus es Antal Ferenc főmérnök a munkatársak nevében búcsúzott és köszönte meg a gyárban végzett munkáját. Kovács Imre kalapács­tól és reszelötól kerges munkáskeze bizony remegett, mikor a munkatársak es tanítványok ajándékát át­vette. Igen, a tanítványokét. Kevés ember van az Elekthermaxban, aki ne tanult volna tőle ember­séget, szakidat. Ezt az emberséget, szaktudást is­merte el a VBKM vezérigazgatósága is, amikor ez ev április 28-án a VBKM kiváló dolgozója kitüntetést adományozta neki. Méltó helyre került a kitüntetés! Most,hogy nyugdíjba megy Imre bácsi, köszönjük a közel fel évszázados munkás éveket, a meleg em­berséget, segitokészs’eget, nagy-nagy szakmai tudá­sát, melyet mindnyájunk erdekeben nap mint nap kamatoztatott. Kérjük, hogy továbbra is legyen se­gítségünkre. Hisszük, hogy ez a búcsú csak átmeneti. Ugyanis, akik becsülik egymást, azok vegleg úgysem tudnak búcsúzni. Mind emelett kívánjuk, hogy hosz- szu legyen a pihenőidő, gondoljon rank olyan sze­retettel, mint amilyen szeretettel mi — volt mun­katársak — gondolunk rá! Kuti László MMMI A VILÁGHÍRŰ pairna FELFÚJHATÓ GUMIMATRACOT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents