Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-07-12 / 28. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 12. 1973 Kodály hatása a zenepedagógiára Nemreg ünnepelte a világ születése napjat. Nem úgy mint nagy halottét, akinek szobra az emberek fölé magasodik, rideg merevséggel, hanem úgy, mintha ma is köztünk jáma-kelne, kilencven évesen. Hangversenyeken zúgtak a szimfóniái, egy ország ifjúságának ajkán csendültek föl dalai, és Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián a világ minden részéből tudósok gyűltek össze, hogy mentsenek a kodályi műből, amelyben “az egyetemes emberinek és a magyar nepnek kórusa zeng.” Egyszóval itt él ő köztünk magyarok, és minden humánumra törő ember szivében továbbra is. De hát ki is volt nekünk, az emberiségnek Kodály Zoltán, hogy ereje, hite, tudása mind jobban sugárzik, pedig egyre messzebb a nap, amikor eltávozott közülünk? Tömörebben, szebben, pontosabban ki tudna erre felelni, mint az életművének bonyolult lelkiségét oly jól ismerő barat, tanítvány, a zenetudós Szabolcsi Bence, akinek közeli elvesztése is csak minap borított gyászba bennünket: Íme, a felelet: “Művész és tudós, költő es nevelő Kodály Zoltán. Alkotóművész, aki a maga teremtette szókinccsel beszélt és a maga teremtette világ szépségeivel ajándékozta meg mindannyiunk eletét; aki felfedezte es feltárta a magyar nép ősi zenei anyanyelvet, es ezt a nyelvet nemzeti műveltségünk középpontjába allitva, megtanította egesz népet erre az osi-új zengésre, alá európai távlatot nyitott egesz gondolkodásunk számára, valósággal új tudományos közszellemet teremtve Magyarországon: s aki nevelő munkájával újjáformálta egész pedagógiánkat. Az o műve, ha a magyar zenei műveltség messze elhagyta multszázadi féltudasu állapotát, ma az egész világ megbecsült zenei kincse, emberi es nemzeti rangú egyik legszebb es legnemesebb biztosítéka.” A Szabolcsi Bence adta definícióból is kitetszik, Kodály egesz munkásságát mélységes demokratizmusa éltette: népünk zenei anyanyelvét mindenki közkincséve tenni, a zene tudatformáló, személyi ség-formálo eszközével nevelni, zenei közgondolkodást teremteni, kitárni a zenei világ kapuját a nép előtt. Természetes tehát, hogy a pedagógia elsőrendű szerepet játszott munkásságában, mintahogy az is természetes, hogy e pedagógiának — a magyar népét segítő elsődleges célján tűi — egyetemes jelentősége van. A világ zeneszakemberei, a zenei nevelésért felelősséget vállalok mar régen felismertek ezt. “Kodály-szisztéma” — ez az a varázsszó, amelynek jegyében e rendszer tanulmány ozásara tudósok, zenetanárok, kórusvezetők, a zenei műveltség terjesztésének apostolai utrakelnek Amerikából, Japánból, a világ más tájairól, hogy Magyarországon kutassak e rendszer gyökereit, megvizsgálják eszköztárát. S e jelszó jegyében létesülnek “Kodály-isko- lak”, a kodályi módszert követő zenepedagógiai műhelyek is, oly sokhelyütt, a nagyvilágban. Mi az alapja e “Kodaly-módszernek?” Eszmei kiindulópontja: “Legyen a zene mindenkiéi” De hogyan,lKodály igy felelt: “A zene gyökere az ének mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol az enek volt az alapja.” Arra viszont, hogy mit énekeljünk, Kodály már egész életművével válaszolt: mindenekelőtt a magyar népdalt, amely klasszikus értékű zenei kincs, zenekultúránknak, tehát zeneoktatásunknak is építő köve legyen. Ez az az eszköz, vallotta Kodály amelynek segítségével — kidolgozva természetesen a tanítás metodikai rendszerét — általánossá tehető a “zenei irás-olva- sas”, a zenei műveltség. Masszoval, s mostmár részletesebben: enekles révén kifejleszteni a gyermekek halláskulturáját, a népdal egyszólamuságával is magas esztétikumu zenei anyagat megismertetve a gyerekekkel, azt nélkülözhetetlen és tovabbgyarapit- ható kincsükké tenni, végsősoron általános emberi kultúrájuk részéve, továbbépíthető zenei műveltségűk alapjába. Kodály az úgynevezett relatív szolmizacióvaí (a relatív szolmizaciónál a szolmizációs szótagok — do — re — mi... mindegyike bármelyik hangmagassag- hoz kapcsolható, de azonos szótagpárok mindig azonos hangkörökkel társulnak ) vélte megtalálni azt az “archimedesi emelőt”, amelynek segítségével el lehet jutni nagyobb célokhoz. Kodály azt tanította, hogy a relatív szolmizáció megmagyarázza a kisgyereknek, mi a hang szerepe környezetében, vagyis a szolmizálás révén szinte játszva sajátítja el a zenei gondolkodás alapelemeit. Talán érthető ezek után, miért tekintette Kodály a szolmi- zálást a zenei analfabetizmus eltüntetése, a zenekultúra általánossá tétele nélkülözhetetlen pedagógiai eszközének. Hogy Kodály tanítványai, a magyar zeneoktatás vegülis mit tett a mester ebbeli hagyatékának továbbfejlesztésére, hogy a világ zenepedagógiája mit tanult a kodályi útmutatásból, arról sokat lehetne szólni, de e kérdések tömör összefoglalása is szétfeszítene e cikk kereteit. Néhány szót mégis röviden, mintegy emlékeztetőül. Kodály útmutatásai athatjak az egész magyar zeneoktatást, az általános iskolák énekóráitól a főiskola hangszeres képzéséig. Az eredmények tehát nem kicsinyek. Mégsem mondható, bárhogy is szeretnénk, hogy a zenei műveltség ma már olyan fokra emelkedett Magyarországon miként azt Kodály megálmodta. Ennek oka abban keresendő hogy a Kodály ihlette zenei nevelés még nem vált általánossá, hogy nem része maradéktalanul az egesz oktatásnak. De a nép halláskulturájáért, zenei műveltségéért felelősséget érzők ebbe nem nyugszanak bele. Éppen nemrég zajlott le a Muzsika című lap hasábjain egy több hónapon át tartó vita, amelynek során — nem kiméivé személyeket sem, nem megkerülve a teendőket — szinte minden fón- tos feladat napirendre került. S hadd említsük meg, mint biztatót, az elmúlt nyáron Kecskeméten lezajlott nemzetközi Kodály szemináriumot is ah pl majd kétszáz hazai es külföldi muzsikus, zenetanár jött össze, hogy tanulmányozza a mester életművet és pedagógiai örökségét. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha megemlítjük — minden problémánk, gondunk ellenére, — hogy a kecskeméti találkozó magyar zenetudósaink,pedagógusainak beszámolóit (a “pécsi iskola” képviselőiét éppúgy, mint masokét) milyen tisztelettel és megbecsüléssel hallgattak a világ zeneszakemberei. ZURICH, Otto Klemperer, világhírű karmester 88 éves korában elhunyt. MEGMENTENEK r rr egy emlékművet A domboldalon épült remekművet a XIX. szazad végén fedezték fel. Történeszek es műértok szamara a Borobudur műemlék Jogjakarta mellett, Java középső területen, a világ egyik legbecsesebb művészeti kincse. Ez a vallási es szobrászati-építészeti emlékmű a közeli pusztulás szélén all, ha azonnal nem tesznek valamit megmentésére. Az indonéz kormány gyors-segélyert fordult az ENSZ-hez es az UNESCO szakértő bizottsága, a feladat attanulmanyozasa után, terveket dolgozott ki a műemlék megmentésére, amelynek munkálatai hat evet vesznek igénybe. Remélik, hogy ezalatt nem fordul elő nagyobb földrengés vagy más természeti katasztrófa. A sokemeletes műemlék megerősítése hihetetlenül nehéz es költséges munka lesz. Az őskori javai- ak rendkívüli hozzáértéssel és művészi érzékkel faragtak ki a durva vulkanikus kőből a kecses formákat es ekezeteket, de mérnöki szempontból nagyon tudatlanok voltak. A szó szoros értelmében “homokra építettek”, gyenge talajú domboldalon. Csodálatos, hogy 1100 even át fennállt, de nagy munkaiatok szükségesek ahhoz, hogy ezentúl is 'megmarad- * jón. , , > 7 millió 750 ezer dollárrá becsülik a rekonstruálás költségeit, amelyből 5 milliót az UNESCO fizet, a többit az indonéz kormány fedezi. •f * f \\ 5. 34 tagú szovjet űrkutató küldöttség érkezett az Egyesült Államokba. A szovjet űrkutatok amerikai társaikkal közösen felkészülnek a szovjet-amerikai űrhajózásra, mely a tervek szerint 1975-ben valósul meg. SOBEL OVERSEAS CORP. IVVI FaÍÍAVUaITCpA 210 EAST 86th STREET, NEW YORK, N. Y. 10028 IlinH I UUtlI IIvIVűCLB - TELEFON: (212) 535-6490 -~ UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZÜMSZERZÉS LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK IKK A Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába ■ 1 ■■ 11 ■■■■—■ »>■....— ■■ 111 ■■■■■■!■■■ ■ ■■ ■■ ,■» N 4L
