Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-01 / 5. szám
Thursday, Feb. 1. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 NÉGY LO LEGENDÁJA Irta: MIKSZÁTH KALMAN Szép asszonykiralyunk, Mária Terézia alatt még ik nagyon embrióban voltak a lóversenyek. Az somi és a longchampsi gyep még akkor igazán ik gyep volt; üde zöld ni termett rajta, nem csen- -bongó arany. Széna a lovaknak es nem borostyán. Minálunk pedig, azt hiszem, legföljebb az elözkö- s lehetett meg a mai versenyekből. Mar tálán Ar- d is elozködött útközben a vezérekkel. A magyar pben e szerint mindig benne volt a lóversenyek cillusa. Mikor a vásárról hazafelé jönnek a partjaink szekereiken, mérföldnyi területen foly- k a lóversenyek. Gyű,Tündér! Gyű, Pajkos! A sda közibe vág a két griffnek; “Hadd lássuk, hol mett több zab!” De az ellenfelet is biztatják a csiban ülök: “Ne sajnáld a lovat, mert nem püs- k!” Az országút fölvert porfelhőjében az egesz talon fakó fogatok rohannak, riasztó kurjongatá- í közt. Ezer meg ezer verseny dől el minden perc- i. A királyné fulebe jutott az uj élvezet hire messze drol es meg is csiklandozta. Mert az asszony asz- >ny, meg ha korona van is a fején. Elhatározta, gy Becsben is divatba hozza. Természetesen sike- t. Mert a korona korona, meg ha asszony fején i is. Beszéltek az angol lordokról, hogy egyenesen a- ;ból nevelnek lovakat, hogy elozködjenek, arabs t eresztve belejük. Hogy a westminsteri herceg sterségesen soványitja magát és lovászait a ló Ívéért, hogy könnyebbek legyenek a hátán. Pedig, mi élvezet van abban, ha az egyik ló hamarabb be a csóvához, mint a másik? Hiszen szükségkép- i elsőnek kell lenni valamelyiknek, jaxenburgban volt az első efféle verseny. Gróf dasdy uram, a vitéz generális rendezte és báró deck, aki Londonban járt ő felsége megbiza- ól, hogy szögről-végről kieszelje a futtatások mi- tját. Punkösd másodnapjára tűzték ki az ünne- yt, mely zart körben folyt le. Csak a legmagasabb sagok vehettek benne reszt. 4 felséges asszony lázas érdeklődéssel égett; min- i követ, fát megmozdított a siker érdekében, g fiát, József főherceget is megbiztatta, hogy je- jen meg ott akkorra a lovaival.-De ha nincsenek lovaim — felelte mosolyogva íhcrceg, ki jobban szerette a könyveket.-Meg kell tenni - mond a királyné szigorral. L királyfinak szót kellett fogadni, s lett belőle os udvari jelenetremberöltök emlékezeteben a el nem mosódo. Jött a kitűzött nap, pünkösd másodnapjának délutánja. A királyné sátort veretett a laxenburgi pázsiton, a tavaszi napfény a sátor aranyos kopjain tört meg és a vitézek csillogó ruházatán. A királyasszony palotahölgyeivel a sátorból nézte az érkezőket, hogy arcát a nap fénye meg ne süsse. Mert még mindig őrizte az arcát, melyről azt énekeltek volt a poéták, hogy barack-virággal festik be reggelenként a tündérek. (Hanem bizony a tündérek festeke mar réges-régen kifogyott a tégelyből.) Rendre érkeztek a lovagok, a Lobkowitzok, Ko- lowrátok, a háromagyaru Kinsky-ek, a Kaunitzok hímzett sörenyes oroszlánnal a paripa gránatszin takaróján. Jött Starhemberg János hókafejű lován. De még a lovásza is vezetett hármat. Mind tüzes a- rabs faj, a vér szinte lüktetni látszik a bőrük alatt. Az urak félkört foglaltak a sátornál, mig a jelt a császárné megadja, s akkor lóra kapnak, a második jelnel egysorba verődnek. Mikor harmadszor is ösz- szeveri a piciny tenyerét, akkor megindulnak. De még várni kell a királyfira. A királyfi elkesett. Ni, amott jön! Most bontakozik ki a kanyargó útról kíséretével. A csatlósok négy lovat vezetnek u- tána. Suttogó moraj kel. Csodálkozó szisszenés, hullámzás. lmitt-amott titkon illetlen nevetgélés. —Ah, ah! Ezek a lovak! Csakugyan furcsák voltak. Az egyik sovány, elcsigázott gebe, csak úgy zörögtek rajta a csontok, a hátulsó ballábára sántított, de az egészséges lábait is alig bírta emelni. A másik ellenben szilaj mén, mely rúgott, kapalt es senkit sem hagyott felülni a hátára. Mintha csak ellentéte volna ennek a harmadik paripa, egy kihizott, lusta állat, mely mozdulni se birt a renyheségtől. Nemes alakú formás lovacska volt a negyedik, de mind a két szemére vak. A királyné idegesen vonta kérdőre a herceget: ives szemöldjei ráncokba vonodtak. —Mi akar ez lenni, József? Mifele állatok ezek? —A vásárban válogattam őket össze. —Mondhatom, ertesz a lovakhoz — jegyezte meg haragosan. —Ezekkel akarsz te előzködni az urak pompás paripáival? —Éppen nem —, felelte József —, hanem a politikai helyzetet akarom velők fölséged előtt feltárni. —Halljuk!— mond a királyné felig gúnyosan, felig kíváncsian. — Halljuk, mi okosat gondolt ki megint a mi szeretett fiunk? —Az elcsigázott sovány gebe a nép; a fektelen szilaj paripa a papság. — Hallgass, hallgass! De a királyfi arcát elöntötte a melegség, kékes hamuszin szemeiben megcsillant a bátorság, nem tudott hallgatni többé, vakmerőén folytatta: —Az elhízott renyhe ló a nemesseg... —Ah — szólt a királyné csípősen. — Nagyon elmes vagy, József. Nos, mit kell még hallanom a negyedik lovadról, a vakról? —Bocsánat, felség, a szavamért. Az te magad vagy, aki nem látod, ami körülötted történik. ...Eddig a hagyomány a “kinos jelenetről”. így volt, igaz vagy nem, ki tudná megmondani, de bármiként történt, a királyfi (kiből II. József lett) jól összeválogatta a maga négyes fogatát, mert egy bizonyosan igaz, hogy ez a négy ló sebesen vitte ot kunyhotól-kunyhóig a nepek szivébe. Meg ma is meselgetik okoskodó parasztok falusi lakadalmakon, vagy a szüreti tűznél csigert iszogatva a nagy császárnak szatíráját, mely akkor egészen igaz volt, s mely még ma sem bir átváltozni egeszen nem-igazzá. OOOO^OOO ANEKDOTÁK Amikor Mikszáth Kálmán társaságában hazai értékeink, természeti kincseink lebecsüléséről esett szó, az iro gyakran elmeselte az egyszeri budai ember históriáját. Az illető ur évek óta betegeskedett, s végül, barátai rábeszélésére, elutazott Londonba, egy hires professzorhoz. A világhírű doktor alaposan megvizsgálta pácienj sét. majd igy szólt hozzá: — Uran, önnek fürdő kellene... Ajánlanék is egyet, csakhogy... — es itt elhallgatott. — Folytassa, professzor űr, folytassa! — Csakhogy félek, igen sokba kerül ez a fürdő, mert nagyon-nagyon messze van...Az a kérdés, rá— szánja-e magát? — Professzor uram, elmegyek én akár a világ vegire is. — Hat akkor, sürgősen utazzék el Magyarorszagra, Budára. Van ott egy Császárfürdő, majd az meggyógyítja urasagodat. Kévés híja, hogy magyarunk nem rikkantott közbe: — Tyű, az aldójat, hiszen mellette lakom! Hanem aztán elszégyellte magát, s nagy bölcsen, szó nélkül utazott haza — meggyógyulni. • Mikszáth Kálmán alacsony, zömök termetű ember volt. Egyszer valamelyik újdonsült vidéki képviselőtársa —aki személyesen még sohasem találkozott a nagy palóccal —, miután egy új Mikszath-no- vellat olvasott, a parlament folyosóján megkérdezte az irot: — Ön irta volna ezt a szép novellát? — Igen, én. — Ezzel a termettel? No, sosem hittem volna, hogy ez lehetséges...— nézett végig az iron. Mikszáth elcsodálkozott, sót egy kicsiket bosz- szankodott is. Ezért legközelebb, amikor egy szép asszony arra kérte, Írjon valamit az emlékkönyvebe, a következő mondattal örvendeztette meg rajongóját: “Az iro olyan, mint a havasi kürt; csak messziről jó hallani.” Később hosszú történetet kerekített az esetből, s ettől kezdve, ha emléksorokat kértek tőle — állítólag — mindenkinek a könyvebe ezt a mondatot irta. ........ M==X==X= m ^=»«==^t------- >t Jt" ' Jt tt J<=ff A KÖNYV A LEGJOBB BARAT ! 1 j LEGOLCSÓBB, LEGMARADANDÓBB AJÁNDÉK! Ha bármilyen könyvre, folyóiratra, zenemülemezre van szüksége, forduljon bizalommal a legrégibb magyar és másnyelvu szaküzlethez: CENTER OF HUNGARIAN LITERATURE 4418 16th Ane. Brooklyn, N.Y. 11204 Telefon: (212) 853—5708 Szépirodalmi, tudományos, filozófiai, zenei, építészeti, orvosi, geológiai, sport, halászat, vadászat, kézimunka, ifjúsági es mese-könyvek, szótárak, nyelvtan, lexikonok állandóan raktáron. JÓKAI, MIKSZATH,MORICZ sorozatok, vagy egyes kötetek kaphatók. jj Szaklapokra, folyóiratokra előfizethet, újítását felvesszük ! KÉRJEN DÍJMENTES ÁRJEGYZÉKET ! J
