Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-25 / 4. szám
Thursday, Jan. 25. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 KORNYEI TIBOR: Hat forint ötven fillér Diákkoromban játszottam utoljára asszociációs játékot, gondolattársítást. Tárgyakat, fogalmakat kell felsorolni, s az illetőnek gyorsan meg kell mondania, mi jut eszebe a szóbanforgó dologról. Nemreg egy nyári este, szók barati körben valamelyikünknek ismét eszébe jutott e játék. Lagymatagon , cseppet sem lelkesedve kezdtük játszani. Ám, ahogy belemerültünk, egyre érdekesebb lett. Ugyanarról a dologrol mind a négyünknek más-más jutott eszébe. Csak egy példa: narancs, karácsony, születésnap, Olaszország, az első csók. Egyikünk egy karácsonykor, másikunk a születésnapján evett eleteben először narancsot, legalább is erre emlékszik rassza. Laci Olaszország narancs- illatú kertjeire gondol. A narancs után a pénz szó hangzott el. Amikor Péterre került a sor, elkomoro- lott. Meg kellett ismételni a kérdést, mi jut eszebe i pénzről. Peter, mint aki nagyon messziről kanya- itja vissza gondolatait, igy válaszolt:- Hat forint ötven filler!- Miért eppen ennyi?— kérdeztük egyszerre. Es barátunk szavai nyomán kibontakozott a tör- enet. Peter azelőtt sohasem beszelt kisgyermekko- árol, vagy ha igen, éppen csak a kérdéseinkre vála- zolt.- Életem első fizetese hat forint ötven fillér volt. )t és feléves koromban kerestem. Anyámnak adam.-A háború utáni nehéz időket éltük. Apám kévéit keresett. Tizen voltunk testvérek. Télen takaró elyett testünkkel melegítettük egymást az agyban, gy nyári hajnalon arra ebredtem, hogy valaki rázza vállamat és szőlitgat: Peti, Petikéin, kelj fel kicsi fiam! Morcosán nyitottam ki a szemem. Anyám állt ottem. Kék szemében engesztelő, könyörgő mo- >ly vibrált. A temetés óta nem láttam Lázárt, pedig tudom, >gy itt van a városban. Nem bujkál előlem — oka lehet ra — csak éppen nem is keres. Azt is tudom gy nem éppen a gyász törte meg; Imre nem volt zeli hozzátartozója, hanem valami távoli atyjafia. De a temetés előtt a többiekkel együtt ö is búit vett a halottól, megemelte a szemfödőt, meg- zte az iszonyatosan sápadt arcot és egyenesen a llaház mögé ment. . . Egy ilyen ember, aki megjárta a háborús fronto- t nem egy halottat látott már életében — az öngyil- s arcától beteg lett. Közben megérkezett a nyár, meleg júniusi napok 5zöntöttek a városra, falura. Elindultak a közel- új aratás gondjai: az újságban, rádióban állandó ra lett az éró gabona betakarítása. A szövetkeze- gépeit kiállították a műhelyekből, a gépallomási ^torosok fejében felfrissítették a gépkezelési, a ssetvedelmi tudnivalókat. Meg az “uj mechaniz- s” lüktető-forrongó problémái is elcsendesedtek kben a napokban. ‘Somogy megye déli részein munkába álltak az ;ógépek. . .” adta hírül egyik este a rádió, más- a televízió riportot sugárzott. Valakinek a marói pergett az első kaszavágás eredmenye. . . —Mild bátyád beteg, nem mehet segíteni a N ágyékhoz. Nem mennél el helyette? Igaz, hogy kicsi vagy meg, de tálán tudnak használni téged is. Jól jönne az a kis pénz — simogatta meg az arcomat. Elmentem a nagygazdához. Egész utón találgattam, mire hasznaihat engem, mivel kereshetek én pénzt nála. A kövér, nagybajszu Nagy bácsi fitymálva fogadott. De azért befogtunk es kikocsiztunk a határba. Kukoricát kapaltunk lovontatasu kapaval. Nekem a lovat kellett vezetni... egy pillanatra elmosolyodott Peter, azutan folytatta: —Alig ertem fel a kantarszarat. Rigó, igy hívták a lovat, nagyon mohó volt. Hol jobbra, hol balra kap- dosta a fejet es beleharapott a zsenge kukoricale- vélbe.Ilyenkor engem is magával ragadott. Alig tudtam megállni a lábamon. Egyébként igen szelíd jószag volt. Több melegséget láttam az ő szemében, mint a gazdáéban, aki ilyenkor rámrivallt: Tüled, Hozzad! Azt jelentette, hogy merre rántsam a lo fejét, aszerint, hogy merről falta a leveleket. —Reggel hattól este hatig hallgattam a tüled, hoz- zadot. Sajgott a karom a rangatastol. Csak egy órát pihentünk. Utánunk küldtek az ebédet. Krumplilevest es darástesztát ettünk. Nekünk otthon még erre sem tellett.-Este hét orakor szekereztünk haza a határból. Már a kocsin elaludtam a fáradtságtól. A gazda vert fel almomból, levett a kocsiról és zsebébe nyúlt. —Itt a bered, kisbéres!— nyomott a kezembe néhány pénzdarabot. Megszámoltam... Igen, mar tudjátok, hat forint ötven fillér volt... Hat ez jutott e- szembe a pénzről. Anyám sírva vette el tőlem. Próbáltuk folytatni a játékot, de még a tréfás dolgokon sem nevettünk többé. Péter első keresetére gondoltunk. — Hirtelen jött a nyár — mondta az elnök némi aggodalommal — összesűrűsödött az idő ! Motorkerékpáron brigádvezetök ugrottak szét a határban, megállapítani, hol indulhat a munka. A poros határban baktattam. Rekkenó hőség ful- lasztott embert, állatot,növényt. A levegőben lógott a közelgő vihar lába. A város határa az érett termes sürgető színeit tárta elém, de alig értem el a várakozó gépkocsit, egy villámlás-adta jelre nagy e- rovel eleredt az eső és perceken belül csak a sűrű esófüggónyt lehetett látni, azon keresztül jóformán semmit. Lépésben tudott menni a kocsi, az ablaktörlő szünet nélkül paskolta a vizet, jobbra-balra, a hirtelen beállt sötétben a reflektorokat is fel kellett gyújtani. Lajos a gépkocsivezető rettenetesen káromkodott —Csak jég ne legyen! — próbáltam enyhíteni a hangulat feszültségét, de talán akaratlanul is, meg telitettebb lett a levegő. Annál is inkább, mert csakhamar valóban a jégeső jól ismert, jellegzetes kopogását hallottuk a tetőn és a motorhazon, aztán meg is pillantottuk az első ugráló jégszemeket. Az ut szélén, a reflektor fényében egy emberi alak sziluettje rajzolódott ki. Gyalog igyekezett a város felé. Ha nem integet is, megálltunk volna, de igy Lajos meg is cifrázta, védelmébe véve az ismeretlen vándort: — Mozgás, mozgás, beugrani ! Az ismeretlen országúti vándor — Lázár volt, akit a temetés óta hiába vártam, hiába kerestem. Munkaruhában, sapka nélkül, a fejét kopott, ócska aktatáskával vedte. . . Az első meglepetés után faggatni próbáltam, de szűkszavúan válaszolgatott. — Megkezdtük az aratást. Most gépen dolgozom —azt a szót, hogy “most” mintha kissé kihangsúlyozta volna. — Elkergetett a vihar. Megborzongott, a ruhájából csurgott a viz. Nem volt alkalmas a helyzet beszelgete^re és csakhamar csend lett a kocsiban. Mire a városba értünk, elcsendesedett az eső. Lázár pedig édesdeden aludt a kocsi sarkaban. Csak akkor ébredt fel, amikor a kocsi enyhe zökkenővel megállt az alacsony keritésü tipusház előtt. — Bocsássatok meg. . .nagyon fáradt voltam........ Hivott, menjünk be egy pohár borra. Szabódtunk: sietünk(nincs idó. Nem erösködott. Csak kesernyé* sen elmosolyodott, erősen szemembe nezett es igy szolt: — Emlékszel, Paul Eluard mit mond? “Az utak mindig összefutnak..........” Alakja eltűnt a félhomályban, de bennem lobogni kezdett egy régi—régi emlék tüze. Egy emlek a hadifogoly táborból, egy augusztusi este a magunkra- hagyatottságban, a versek lehelletet ereztem, es egy elveszett baráti kéz távolodó meleget. Igen(arra gondoltam én is; az.utak mindig összefutnak. . . de sokszor csak keresztezik egymást. Nem futnak együtt tovább. . . . ANTALFY ISTVÁN: HŰSÉG Ha kettőnknek jut egy falat, ha utolso korty vized kérem, ha elfolyni indul a vérem, ha tán a világ megtagad, s ha önmagamat sem találom, altkor légy hu hozzám, barátom! | 22-től 45 napos | ■ kirándulás ■ * Magyarországba ■ JET REPÜLŐVEL. ■ Különlegesen olcsó árak Európába $ 260.-tól I ,. beleertve a szállodát, színházjegyeket, városlá- d togatast, stb. ■ _ Hajóutazások '' _ IKKA ét TUZEX CSOMAGOK I m megbízható és gyors elintézése m l TRAVELLSK¥ICE ! 222 West 23rd Steel, New York, N. Y. 10011 ~ TtMont WA 4-4500 L- — ---J « ■* ...-■■■»* »--------W M »« M -------a--------««— *r te -----1 ANTALFY ISTVÁN: JÉGESŐ
