Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-04 / 1. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Jan 4. 1973 H hadifogoly feleségek szenvedései Habár Amerikában az Észak-Vietnámban lelőtt bombázó repülők foglyul ejtett pilótáit hadifoglyok nak nevezik, ezek a valóságos értelemben nem hadi­foglyok, hanem ki nem mondott háborúban, ki nem provokált, agresszív támadás háborús bűnösei. Sokan közülük teljes tudatlanságban , csupán u.n. “kötelességtudás”-ból vállalták el ezt a gyilkos fela­datot, de elfogatásuk után számosán már rájöttek cselekedetük szörnyű jelentőségére. Valószínű, hogy vannak köztük sokan, akik bűnösnek érzik magu­kat, vagy legalább is egy bűnös rendszer gálád ter­vei végrehajtóinak. Majd akkor tűnik ki, hogy kiből mi lett, amikor majd a béke helyreáll és a foglyok hazatérnék. De az itthagyott családtagok nyomasztó, külön­leges szenvedésben élik le napjaikat. A választások előtt a béke közeli lehetőségének Nixon részéről való csalóka felmutatása, majd a választások után a fegyverszünet aláírásának állandó halogatása a hadi­fogoly-anyák és feleségek idegeit rendkívül próbára teszi. Ezeket a szenvedéseket jellemzi a San Diego-i Janis Dodge, az öt evvel ezelőtt lelőtt tengerészeti pilóta feleségének jajkiáltása, aki igy panaszkodott: “Úristen, csak vége lenne már, még akkor is, ha remegek megtudni, hogy mi lesz”. Őt évvel ezelőtt arról értesítették, hogy félje “eltűnt” és azóta tel­jes bizonytalanságban van afelől, hogy férje él-e vagy halott. Csupán egy párizsi hírlapban leközölt fénykép ad valamennyi reményt; ez egy hadifoglyot ábrázol és Mrs,Dodge azt állítja, hogy ez az ő férje. De Ronald Dodge főhadnagy neve nem szerepel a Hanoiban kiadott fogolylistán. Sok más asszony él hasonló kétségek, remények, tépelődések közepette. Vannak feleségek, akik nem “A menyem újra férjhez mehet, de nekem csak egy fiam van” bírták az egyedüllétet és más férfival élnek, de emiatt határtalan bünérzetűk van. Mások a legna­gyobb nehézségek között kitartanak és apa nélkül nevelik gyermekeiket. Még ha visszatérnek is a foglyok, annyi évi távol­iét után sok elidegenüles lesz a házastársak között és lehet, hogy sok házasság felbomlik. A foglyok családtagjai szamára azonban a legke­gyetlenebb körülmény a beke Ígérete és halogatása, az életükkel a férjeik, gyermekeik életével való szív­telen játék. Biztos, hogy ezek a családok már másként gon­dolkodnak a háborúról, mint néhány évvel ezelőtt. nnrvjnrrinnmnnrrmTirrrirrirnTirrrimrrrrimnnrrif^^ • - - • ORVOSBÓL SZENÁTOR Dr. Maria Elena Carrera gyermekorvos, 22 éve a chilei Szocialista Párt tagja, egy év óta a Népi Egy­ség koalíció Nobizottságának elnöke, a chilei szená­tusban férje, Salamon Corbalan szocialista szenátor helyét tölti be, aki 1967-ben egy autóbaleset követ­keztében halt meg. Dr. Carrera egy helyi lapnak a- dott interjút, amelyből a következőket idézzük: A chilei nők hagyományosán konzervatívok Miért van ez? Azért, mert az uralkodó osztály ideológiája a nőkre olyan életmódot kényszeritett, amely a kapi­talizmusnak megfelel. Ez az életmód mind az ön­feláldozó anyákra, mind az önfeláldozó feleségekre vonatkozik, akik mindent megbocsatanak, hogy a csaladot megmentsek, a legnagyobb szegénységben is, iszákos férj mellett is. Amellett, hogy az asszony a munkás számára az életet elviselhetőbbe teszi, de értéktöbbletet is termel. Ingyen dolgozik. Azonkí­vül, hogy naponta helyreállítja a munkás munkaké­pességét, a jövőbeli munkaerőről is gondoskodik. A nők ösztönösen érzik igazságtalan helyzetűket, de eddig meg nem voltak képesek azt hatásosan kife­jezni. A politikában a választásokban eddig még nem mutatkozik az a sok változás, ami a nők között végbemegy. A nők egyre nagyobb számban tölte­nek be fontos pozíciókat és vesznek részt a közélet­ben. A chilei parlamentre vonatkozóan Dr. Carrera kifejtette, hogy a jobboldal jelenleg egyre nyíltab­ban tamadja a fennálló rendszert. A lakosság sokat tanul abból, hogy ezek megmutatják igazi arculatu­kat. A Keresztény Demokraták, a Nemzetiségi pár­tiak és a Haza és Szabadság(Patria y Libertad) hivei mind fasiszta irányzatot követnek. Az egészségügy kérdését az orvosból lett szená­tornő rendkívül fontosnak tartja. De még nagyon sok tennivaló Vati ezen a téren. Az eredmények azonban már mutatkoznak. Az uj rendszerben született gyermekek bizonyítékai lesznek a rendszer humánus politikájának. Arra a kérdésre, hogy van-e párhuzam az orvos- hivatás és a politikai munka között, Dr. Carrera a következőket válaszolta: “Ha az orvosi hivatást kel­lő odaadással gyakorolják, az a valóság meglátására es a marxista álláspont elfogadására vezet. . . . Egy­szerűen lehetetlen nem radikalizálódni. Gyermekor­vosok között különösen sokan válnak társadalmi harcosokká. Egyesek úgy harcolnak, mint én, má­sok másféle módon.'' Nem sajnálja-e hogy otthagyta az orvosi praxisát? Erre a szenátornó igy felelt: “Orvosnak lenni gyönyörű foglalkozás es néha van úgy, hogy szeretnék ehhez visszatérni. De min­dent összevetve arra a konklúzióra jutok, hogy a politikai munka hatásosabb. Végeredményben ez jobban biztosítja azt, hogy a gyermekek egészsége­sen nőjenek fel egy igazságosabb társadalomban.'1 INDIÁN DIVATBEMUTATÓ December 4-én New Yorkban és környékein lakó indiánok voltak a manökenek a Fashion Group évi divatbemutatóján, az Americana Hotel báltermében. Ezt a bemutatót az amerikai indiánok kultúrájának megismertetésére szentelték s előkészítésén több, piint egy évig dolgoztak. A bemutatott ruhákat, melyeket 1880 és 1910 között viseltek, a Museum of the American Indian anyagából állították össze. Nagyon időszerűnek bi­zonyult a kiállítás, tekintetbe véve az indiánok leg­újabban nyilvánított harciasságát és nemzeti öntu - datát. Az indián viseletek bemutatása közben ve­tített képeket is mutattak a több, mint 250 U.S.-ben elő indián törzs történelméről és művészetéről. Az Egyesült Államokban éló 800 ezer indián ál­talában a nyugati divat szerint öltözködik, de ün­nepi alkalmakra és gyülekezetekre kéznél tartanak eredeti, szertartásos öltözeteket. Az indiánok rend­kívül érzékenyek népviseletüknek a nyugati divat­tervezők áltál való felhasználásával szemben. Clydia Nahwooksy, a divatbemutató egyik elnök- nóje, a Smithsonian Institution indián osztályának igazgatója mondotta: “A divattervezők jóhiszemu- ek, de amit produkálnak, az nem felel meg a való­ságnak. A ruháik nem indián-szerüek és ellentmon­danak népünk alapvető filozófiájának”. Újítsa meg előfizetését! Senator Maria Elena Carrera

Next

/
Thumbnails
Contents