Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-21 / 25. szám

Thursday, June 21. 1973.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Francois Coppee: ^ p

Ax Odeon elóadasan legördült a függöny Moliere “Depid amoureux”-jenek első felvonása után. Cherubin színésznő meg a színpadon volt, amikor Fab- rec képviselő benyitott az öltözőjébe. A szakállas férfi negyven eves volt, de fiatalabbnak látszott. Állandó látogatója volt a színháznak és újabban Cherubin művésznőt akarta meghódítani. Rajtaütésszerűen kopogtatás nélkül nyitotta rá az öltöző ajtaját, s ilyenkor a meglepett nő “Pfuj, szemtelen!” kitöréssel adott hangot fölháborodásának, ami Fab- recet mulattatta. De ma csalódás érte: Cherubin helyett Constance, az öreg öltöztetöno fogadta, elo- bujva a spanyolfal mögül:

— Legyen szives uram,helyet foglalni, azonnal jön a művésznő.

Fabrec belevetette magat a fotelba, s miközben türelmetlenül kopogtatta lakkcipöjét sétapálcájaval, az öreg nőt figyelte. Szerencsétlen emberroncs. Szi- vettepoen rűt, száraz és töpörödött, mint az aszalt szilva, nyakan gyér hajfonat, szeme csaknem eltűnik a gödrében, egyetlen sárga foga belemélyed lila ajkába. Borzasztó. S ez Valamikor no volt, tálán csinos, és szerettek is. Vajon mennyi idős lehet? Bizonyara túl van a hetvenen.Aztan fölháborodott finom izlese: meggyalazast látott a förtelmes nőben, hogy ráncos kezével megérintheti nap mint nap a művésznő finom ruhadarabjait, fésűit, dísztárgyait.

Az ajtó felpattant, ragyogó szépségében belépett a művésznő:-- Fabrec! Maga újra itt? — kiáltotta derűsen. — Ma nem sokáig beszélgethetünk, mert mennem kell a Theatre de la Gaite-be hangversenyre. Addig az en drága Cónstance-om mindent előkészít.

Az öltöztetöno eltűnt a spanyolfal mögött, Cherubin keresztbe rakta csinos lábait a szemközti fotelben:

— Maga adós nekem, Fabrec! A múltkor belefogott első szerelmének törtenetebe.

— Melyikbe?

— Ilyet kérdezni. Az elsőbe. A Nouveautés színház primadonnájával.

A férfi kitérően, tréfásán felelt erre a kérésre, de végre megpuhult a női ostrom alatt:

— Szóval a színésznőről beszeljek? De meg kell mondanom, nem volt hires színésznő... Tizenkilenc éves voltam akkor, félénk és naiv. Egy este elmentem a Theatre des Gobelins-be, kopogtatás nélkül berontottam az öltözőjébe, bevallottam neki lángoló szerelmemet. Sikerrel. Ot tartottam akkor Paris legszebbjenek, legkivanatosabbjanak. Soha nem bírtam rájönni, hogy hány éves lehet, remekül sminkolta magat. Es remekül viszonozta szerelmemet, mint egy 16 eves. A nyári szünetben aztan hiaba kerestem, eltűnt. De a szezonra sem jött vissza. Soha nem láttám azóta, az én szegény kis Lilimet. Lilas Blanche-nak hívtak. A szinhazigazgato azt felelte, hogy Lilas Blanche nem újította meg szerződését, kilépett a társulattól.

— Ennyi az egesz?Ez igazán nem egy... eset.

Az öltöztetonö kilepett a spanyolfal mögül:

— Művésznő, a többiek mar lent várják az autón.

A folyoson a rendező hangja is megszólalt:

— Cherubin kisasszony! Siessen, nehogy elkéssünk!

A művésznő felkapott egy csomagot és kiszaladt:

— Pa-pa,Fabrec! — kiáltotta az ajtóból mosolyogva. — Máskor is jöjjön el. Várom!

Fabrec is felállt, hogy indul, de az öltöztetöno hozzálepett:

— Uram! — mondta félénk es gyötrődő arccal.

— Tessek, mit kivan?

— Egy kérésem van öntől, kegyeskedjek meghallgatni. Öreg es törődött asszony vagyok, öregebbnek látszom, mint amennyi vagyok. Alig bírom elvégezni a munkámat. Nemrégen folyamodtam, hogy vegyenek fel az egyik szociális otthonba.

— Rendben van! — huzgálta Fabrec a kesztyűjét. — Majd utánanézek. — Azzal elindult. Az öregasszony azonban utánakiáltott:

— Uram, megmondok valamit, ami talán fölkelti érdeklődését...

Fabrec képviselő urnák már a kilincsen volt a keze, hogy siessen egy másik színésznőhöz, akivel kapcsolatot remeit kialakítani:

— Jó, majd legközelebb fölkeltheti érdeklődésemet.

— Uram!kiáltott az öregasszony. — Lilas Blanche, akit ön tizenkilencéves korában rajongóan szeretett..

Fabrec elkapta kezét a kilincstől:

— Nos, mi van vele?

— Lilas Blanche... én vagyok!

Fabrec elámult, majd elmosolyodott:

— Hülyeség. Nem igaz.

— De igenis, becsületemre en vagyok a maga Lilije. Emlékezzen: egyszer a Rue de Palais-n sétáltunk és ön feljött a lakásomra. Kilenc hónap múlva született egy edes kislányom, akit maga nem is sejthet. Akinek itt hónapok óta csapja a legyet. En a sajat lányomnak vagyok az öltöztetőnóje. Maga a sajat gyermekének csapja itt a szelet. Erről senki nem tud. De maganak, az apanak tudnia kell. Es tudja meg azt is...

Fabrec lerohant a lépcsőn. A kapualjban megállt, szédülten nekitámaszkodott. Nagyokat lélegzett, de forgott vele a világ. Aztan összeesett.

A mentőautó majdnem egy óra múlva ért vele a korházba.

— Már keso! — mondta föle hajolva a feherköpe- nyes professzor. — Duval doktor, allitsa ki róla a kartont, aztán vitesse le az ipsét a hűtőbe.

Franciából fordította: Dénes Géza

MENYHÁRT JÓZSEF: Csendélet

BÖLCSEK MOSOLYA

RÉVÉSZ TIBOR ROVATA

Gorkij gyermekkorában nagyszülei házában élt. Egy este kérdi tőle a nagyapja, hogy jól alszik-e;

— Nagyon hideg van — felelte a gyermek. Az ö- reg rászólt:

— Takarózzál be jól ! Az angyalok majd melegen tartanak.

A kisfiú megfogadta nagyapja jótanácsát, de néhány perc múlva felemelkedett ágyában, es elgondolkodva nezett nagyapjára.

— Mit akarsz? — kérdezte tőle az öregember.

— Azt szeretném kérdezni, kaphatnék-e az angyal helyett egy jo meleg dunyhát.........

o

Amikor Anatole France a francia Akadémiára jelöltette megát, meglátogatta a hires irot De Cab- rieres bíboros, s ezekkel a szavakkal kezdte a beszélgetést:

— Uram, ege’sz őszintén bevallom, hogy nem olvastam egyetlen regényét sem.

Az iró sem maradt adós a válasszal:

— Sajnos nekem is meg kell vállanom, hogy nem olvastam Eminenciád egyetlen pásztorlevelét sem....

O

Victor Hugo nem szerette a tudálékos kijelente seket, es amikor valaki ilyen megjegyzéseket tett előtte, mindig valami gúnyos kérdéssel hallgattatta el az illetőt.

Egyszer Victor Cousin filozófus egy tudományos gyűlésen ezt a kijelentést tette:

— A francia nyelv hanyatlása 1789-ben kezdődött.

Hugo rögtön közbekialtott:

— Hány órakor, ha lenne oly kegyes megmondani?...

o

Shaw-ra nemegyszer megharagudtak az amerikaiak, mert a hires angol iró cikkeiben alaposan megcsipkedte őket. Az egyik amerikai szerkesztő egy alkalommal ravasz bosszút eszelt ki. Shaw ekkor látogatott el Miamiba. Látogatását óriási hírverés előzte meg. A bosszúra szomjazó szerkesztő hosszú riportot közölt lapjában Mrs. G.B. Shaw megérkezéséről. Mrs. Shaw az ebéden vett részt. Mrs. Shaw azon a fogadáson jelent meg. Mrs Shaw ezt mondotta. Es a hosszú cikk végén ez az odavetett mondat fejezte be a riportot:

“Mrs«Shaw kíséretében megjelent a férjé is, egy

G.B. Shaw nevű iro...”

o

Balzac ki nem allhatta Rotschildot, a hires párizsi bankart, es minden alkalmat megragadott, hogy ki- gunyólja. Egyszer, amikor éppen a milliomosról volt szo,Gozlan barátjának, a népszerű regényírónak"ezt mondta:

— Rotschild ? Rotschild nagy emberbarát. El. használt fogkeféit mindig a szegényeknek ajándékozza...

□

Antoine Rivalrol francia iró mondta egy embernek, aki masok Írásait ócsárolva kritizálta, o maga azonban meg nem alkotott semmit:

— Önnek borzasztó előnye, hogy még nem csinált

semmit, de ezzel nem kell visszaélni.

■ i«i. i,%4 m m *# ' —*=

TERJESSZE LAPUNKAT

X

__________9_