Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-07 / 23. szám
Thursday, June, 7. 1973 9 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD &Qlsworthy; ^ ^ Ha ugy van, amint mondják, hogy mindenért igazságos fizetség jár, ugyan hol ez az igazság, hol a meglakol ás a következő történetben? Két esztendővel ezelőtt az osztendei szálloda alkalmazottja voltam s órakat töltöttem a tengerparton, várakoztam az érkező hajokra. Itt találkoztam nemegyszer azzal a fiatalemberrel, akinek cse- csebecsés bódéja volt. Nevét nem ismertem, mert magunk közt nem hívtuk soha másképpen, mint Csak-Csaknak. Szóba álltam vele. A magamfajta szállodai alkalmazottnak mindenkivel tartania kell az ismeretséget. Olaszországból szármázott. Mégpedig a félsziget déli részéről. Müveit fiú volt. Szép fejét göndör haj diszitette. Ruháját valami gazdag angol világjáró ajándékozta neki — hosszú nadrágot, ferencjóskát és fekete kalapot. Alacsony termetű, vékony ember volt, ami csöppet sem keltett csodálatot, hiszen egész napi eledele negyed kiló kenyérből és kis darab sajtból állt, vagy egy tányér makaróniból. Csupán ünnepnapon evett egy kis fölvagottat. Ruhájában,mely eredetileg termetes ember számara készült,inkább különös madárijesztohözhasonlitott, melynek előkelőén tojásdad a feje. Csak-Csak egyedül élt, es rabszolgaként dolgozott. Napról napra ott tartózkodott bódéjában — napsütésben, viharban egyaránt. Nemegyszer borig ázott, de ő egyre csak mosolygott a járókelőkre, kezében valami vásárlásra kínált csillogó haszontalansággal. Főként a nőkre igyekezett hatni. Hej, hogy nezett rajuk azzal a nagy szemével. Napi kiadásai nem haladták meg a két pennit az élelemért, es a négy pennit a tömegszálloban használt agyért, ahol hozzá hasonló ágrólszakadtak- kal szorongott együtt. Ez egy napra hat penni, s egy hetre három silling es hat penni. Csak-Csak kereskedett. Azt mondhatna valaki, hogy ez nem túlságosan megerőltető munka. De azt ajánlom, álljon be az ilyen kereskedésbe csak egy fél órára,s kíséreljen meg barmit is eladni a Csak-Csak limlomjából. Hiszen nem volt egyebe csillogó korái ekszereknel es cellulóz haszontalansa- goknál. Esténként gyakorta láttám ót a fáradságtól elcsigázva szundikálni, de csak fel szemevei aludt, mint a macska. A lelke ott maradt a bódéjában. Mindent figyelemmel kisért, de egyre csak haszontalan árujának kelendősége járt az eszében, más nem is érdekelte — sem az emberek, sem a tenger, sem a szórakozások. Számára csak a bódé letezett es benne a kereskedés. Hasonlított a zárkában ülőhöz, M akinek sem öröme, sem ismerőse. — Déli származású vagyok! — mondogatta nekem a tengert nézve. — Nehéz ott az elet. Van egy leánykám, aki örülne, ha újra mellette lennék.Ott lenn, nálunk éheznek az emberek, nagyon nehéz az életünk! — Azért nagyon vágyódott haza, a napsütés es a mátkája után. Reménykedett. — Várjon csak! — mondogatta — Majd megkeresem a szükséges pénzt ebben az évadban. Csak-Csak alhatatosságában volt nemi pátosz, még abban is, ahogy ruhája zsákszerűén, formátlanul lógott rajta. Egy esős napon, amikor élő lelket alig lehetett látni, az Estacad-en sétáltam végig. Csak-Csak bódéját valami ócska, olajos vászonnal takarta le. Szájában hosszú szivar füstölgött. — 0, Csak-Csak! — mondottam. — Dohanyzunk? — Igen — válaszolta—, s nagyon izük! — Hát miért nem dohányzik minden nap, maga szerencsétlen? Megerősítené, amikor éhezik. Megrázta a fejét: — Sokba kerül — mondta — ez a szivar viszont filléremben sincs. Egy vöröskepü angol ajándékozta nekem azzal, hogy ő nem tudja elszívni, pedig nagyon jo. Az évad vege elérkezett, es egy este, amikor alig volt húsz látogatónk, szokás szerint elmentem a kaveházba. Csupán három olaszt találtam ott. Ekkor jött be Csak-Csak. Első alkalommal láttam ot olyan helyen, ahol némi pénzt lehet költeni. Leült, es egy üveg bort rendeltJígy szeri ben élénken es vigan beszélgetni kezdett. Nevetett is hozzá. — Ha-ha! — jegyezte meg az egyik olasz. — Nézzetek Csak-Csakot! Micsoda fülemüle lett belőle egyszeriben! Nocsak, barátunk Csak-Csak, önts nekünk is egy kis bort, ugy látjuk(utóiért a szerencse! Csak-Csak odatolta élénk a palack bort, es magának másikat rendelt. Ittunk, Csak-Csak többet, mint bárki más. Jo kedve támadt — nem volt nehéz az olaszt jó kedvre Hangolni, különösen most, amikor hónapokon keresztül vizen, kenyéren es makarónin élt. Nyilvánvalónak látszott, hogy a jókedvének különös oka van. Énekelt és nevetett. A többi olasz vele együtt énekelt. Az egyik közülük megszólalt: — Ugy latszik, Csak-Csak-nak jól ment az üzlet. Nocsak, Hadd halljuk, Csak-Csak, mit hozott a konyhára ez az évad? De Csak-Csak egyre razta a fejet. Mindenki bőbeszédű lett, és eldicsekedett eredményeivel. Kivéve őt. Csak-Csak mosolygott, és csendben maradt. — Halljuk, Csak-Csak! — biztatta egy másik. — Nem akarsz őszinte lenni? — Az en ezerhatszazamat úgysem erte el! — fitogtatta a harmadik. — Szent Habakukra! — szólalt meg Csak-Csak hirtelen. — Mit szólnátok négyezerhez? De erre mi mindnyáján nevettünk. — Nono — fitymálta az egyik —, fel akar huzni bennünket! Csak-Csak ferencjóskájának zsebébe süllyesztette a kezet: — Nézzetek! — kiáltotta, es bankjegycsomagot húzott elő. Valamennyi bankjegy ezerfrankos volt. Nagyon csodálkoztunk! — Lássátok — mondta —, ilyen az, ha gondos az ember. Semmire sem költöttem, itt van minden sou-m. Most hazamegyek az én mátkámhoz. Kívánjatok hát jő utat! Még egy ideig maradtunk, knttunk még egy palackkal és Csak-Csak fizetett. Masnap reggel ugyanabban a kavéházban ültem újra, amikor nagy hirtelen Csak-Csak rontott be. Odarogyott az asztalhoz két tenyerébe hajtott fejevei, és a könny végigcsurgott az arcan. — Kiraboltak — jajongott —, utolso sou-mat is elrabolták, mialatt aludtam! Ott volt a pénz a párnám alatt, rajta aludtam. Es most oda van az egesz. A mellet verte. — Gyere, Csak-Csak — mondottam —, beszelj. A párnád alól vettek el? De hiszen ez lehetetlen! — Lehetetlen ! — nyögte — Oda az egész! Ugy, ahogy mondom — az egesz, az utolsóig! Mindaz, amit tenni tudott merő ismételgetes volt: — Az egesz pénzem! Az egesz penzem! — A rendröségen voltál mar? — kérdeztem. Igen, a rendőrséget megjárta. Megpróbáltam megvigasztalni, de sikertelenül. A szegény fiú magan- kivül volt. A rendőrség semmit sem tett — miért is tett volna? Ha ö lett volna Rotschild, az más. De mikor o csak egy szegény nyomorult olasz, aki mindenét elveszítette! Csak-Csak eladta a bódéját, és mindazt ami még az előző napról maradt. De még ez sem bizonyult elegendőnek a vonatjegyre, hát gyalogosan vágott neki a világnak. Elindult — és mind a mai napig latom, amint útnak indult szép, fekete hajan a kis kalappal. Mi lett vele, nem tudom, de nem is látom az igazságos fizetséget, a kárpótlást, amelyről egyébként oly sokszor beszelnek. Antalfy István verse NÉVNAPODON, ANYAM Madárdalos, szép május reggelen harang szavával versenyez dalom, ma hozzád szólok pár szóval, anyám, ne bántson ma gond, bánat, fájdalom! Nincsenek szárnyaim, nem szállhatok hozzád, pedig szeretnék, jo anyam, de szállnak, gondolataim feléd, túl városon, falun és kis tanyán. S csokorba szedve minden orgonát, minden virágot, madáréneket, minden mosolyt és kis harang szavát, szivemmel együtt — átnyújtom neked! VÁMMENTES IKKA-CS9MAG0K FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagok™ rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF P ARCEL SER VICE INC, Phone: LE 5-3535 — 245 EAST Wth STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓSNE, igazgató Bejarat: 1545 2nd Áve.
