Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-17 / 20. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May, 17. 1973 KAMPÁNY HÍREK _____ • “Ennek a lapnak élni kell*’ Lapunk regi és hűséges olvasója Chicagóból írja: “Itt mellékelek ót dollárt. A kampány minden hónapjában küldők azonos összeget, mert ennek a lapnak élni kell. Egy ilyen lapra soha sem volt nagyobb szükség mint napjainkban.” Ehhez a levélhez hasonló is erkezett hozzánk Canton, Ohioból. A levelet Németh Éva küldte, aki ezt Írja: “Itt küldök 20 dollárt. A kampány következő két hónapjában ismét küldök husz-husz dollárt. Jo egészséget és jó munkát kívánok a lap minden munkatársának. Folytassák nemes munkájukat és mi, az olvasok folytatjuk a jól megérdemelt támogatást.” Szerkesztősegűnkhöz erkezett sok-sok levélből e két levelet emeljük ki tudatosan azért, hogy ismetelten felhívjuk olvasóink figyelmét arra a fontos, szinte elengedhetetlen feltételre: lapunk pénzügyi kampányát csak akkor tudjuk sikerrel végezni, ha az olvasok a kampány minden hónapjában hozzájárulnák a lap folytatolagos megjelenésének biztosításához. Ha semmi mast nem veszünk figyelembe, mint lapunk olvasóinak tavalyi megmozdulását, akkor is biztosra vehetjük, hogy ez evben is meghozzák az áldozatot es sikerre viszik az Amerikai Magyar Szó pénzügyi kampányát. EGVRŐL-mÁSRÓL STEPHEN ALMASI ROVATA VANNAK, AKIK HELIKOPTEREN JÁRNÁK - DE SZEGÉNYNEK SOKSZOR MEG A ROSSZ SUBWAY SEM JUT 1969 junius 24.-én reggel Nixon elnök helikopteren a Fehér Ház fele repült. Amikor a magasból alátekintve megpillantotta Washington összetorlódott, lassan haladó közúti forgalmat, az újságírók jelentése szerint, a következő megjegyzést tette a kíséretében levő akkori közlekedésügyi tanácsadójának, John Volpé-nek: “Most örülök csak igazán, hogy nekem nem kell közúti járművön a munkahelyemre menni.” Nixon elnök csak Washingtont látta ez alkalommal es mi csak találgathatjuk, vajon elgondolkozott- e egy pillanatra is azon, hogy ugyanakkor a USA városaiban hány millió dolgozó “élvezi” a közjar- muvek elégtelen szolgálatait és hány millió dolgozó viaskodik napról napra a csucsforgalmi órákban a munkahelyre való időbeni megérkezésért és a munkája végeztevei, a hazatérésért. A new yorki Metropolitan Transit Authority, mely csűcsszervezetet 1968-ban hívták életre a— zon célból, hogy egybehangolja a földalatti és autóbusz közlekedés modernizálását, fennhangon hirdeti, hogy a közlekedési rendszert megbizhatová, kényelmesebbe es hatékonyabbá tette. Gondoljunk ugyanakkor New York azon dolgozóira, akik naponta sorba állnak esőben, hóban, e- geto napsütésben autóbusz megállóknál, vagy a fülledt levegőjű, piszkos földalatti állomásokon, várva az elhanyagolt, lassú és ritka járatú szerelvényekre. 1970-ben Nixon az u.n. Urban Mass Transportation Assistance Act-ben látta a közúti forgalom megjavításának a lehetőségét. Ebben viszont csak 10 billió dollárt javasolt a következő 12 evre az összes amerikai varosok részere. Ez az összeg nevetségesen kevés, ha figyelembe vesszük, hogy csak maganak New Yorknak ezen fenti összeg felére lenne szükségé ahhoz, hogy a varos lakói részere minimális kényelmet és célszerű utazási lehetőséget biztosítson. A dolgozók nem helikoptereken es nem autón járnák a külvárosok luxus villáiból munkahelyükre. Nekik olcsó es gyorsjáratú, könnyen elerhetö földalattira van szükségük. A közúti forgalom megjavítása a város határain belül lakó neptomegek életkörülményeinek megjavítását kell, hogy célozza. A szövette^ kormánynak több pénzt kellene juttatni varosaink reszere ennek megvalósítására. Nem csupán a közúti forgalmi úthálózat kiépítését kellene szem előtt tartani távolsági vonalakon, a városok között, hanem a varosokban, igy elsősorban New Yorkban is fejleszteni kell a közúti forgalmi hálózatot, különösen uj állomásokat, uj vonalakat kellene beállítani a jelenlegi hálózattól távolabb eső, varoson belüli túlzsúfolt területek lakosai részere. A varos vezetőinek azon kell fáradozni , hogy a régen esedekés gyors összeköttetést életre hívjak Bronx, Queens és Brooklyn kerületekben is. Óssze- kóttetest kell létesíteni nemcsak vásárló központokhoz, hanem kórházakhoz, sőt tovabbmenoleg, nem utolsósorban az élélmiszerjegyek (food stamps) elosztásával foglalkozó irodákhoz is, hogy az arra rászorulok oda minimális pénz, idő es erő ráfordításával eljuthassanak. Az átlagos, 20 és 59 ev között lévő dolgozó — leszámítva azt a 36 %-ot, amit alvassal tölt el, teljes élet tartamának 20 %-át munkában tölti el, 10 %-t evessel, öltözködéssel es csupán a megmaradt 34 % jut egyeb elfoglaltságra, mint pld. pihenésre, szórakozásra. Ezen 34 % további egyharmadat -azaz 10- 11 %-ot — kénytelen feláldozni a munkájával kapcsolatos utazásra (átlagban napi 90 percet, de sok esetben még énnél is többet). Úgy a szövetségi, mint a városi kormányzatnak arra kellene törekednie, hogy a dolgozók életkörülményeit ezen a téren is javítsa, hogy az amúgy is nehéz munkanap fáradalmait ne tetőzzek meg a több órás utazás nehézségei is. Célszerű, tiszta, gyors, olcsó közúti közlekedés biztosítására lenne szükség. A statisztika azt mutatja, hogy a város belterületen az autó, mint jelentős közlekedési eszköz, a tömegek számara a közúti járműveknek ( busz es subway) adja át a helyet. Az adóteher a kis ember vállát nyomja, ezert az adófizetők joggal megkövetelhetik, hogy befizetett dollárjaik ellenértékeként a szükséghez mert közlekedési lehetőségek álljanak rendelkezésükre. Öregek tüntetése Washingtonban A megélhetés rendkívül nagy méretű megdrágulása súlyosabban érinti az öregkőm polgárokat, mint bármely más korosztályt. Sok egészségügyi szolgalat megszüntetését különösen az öregek érzik meg, akiknek életfontosságú ezeknek a fennmaradása. A panaszos leveleknek áradata érkezik minden nap ö- reg polgároktól a National Council of Citizens szervezethez. Kérik, hogy a szervezet lépjen akcióba a szegényeket terhelő súlyos gazdasági krízis ellen. Ebből kifolyólag a szervezet vezető bizottsága tüntető nagygyűlést szervez Washingtonban junius 7- ere; öreg polgárok fognak felvonulni és követeléseiket benyújtani a Capitol előtt. Ez kiemelkedő eseménye lesz egy háromnapos törvénykezési konferenciának, amit junius 6-8-i hétvégén a washingtoni Statler-Hilton Hotelban tartanak. A szervezet elnöke, Nelson H. Cruikshank, kijelentette: “Az infláció korlátozásának ürügye alatt Nixon elnök a szegényeket, betegeket és öregeket kéri arra, hogy fogadják el az egészségügyi és társadalmi szolgalatok hihetetlen mérvű leszállítását.” Mr. Cruikshank a következő adatokat sorolta fel: — A javasolt költség csökkentések több, mint egy milliard dollárral drágítanak meg a Medicare eddig is nagy terhet okozó költségéit. — A hatvanas évek körzeti egészségügyi programjának megszüntetese, miáltal sokan halnak majd meg szívbajban, rákbetegségben és agyszélhüdésben. — A rehabilitációs javaslat megvétózása. (Ez a javaslat módot adna arra, hogy sok munkaképtelen rokkantból munkaképes dolgozo lehessen.—) — A lakásépítésre vonatkozó szövetségi segély elhalasztása (moratőrium)( amely miatt a szegény sorsú öregek szamára megszűntek az égetően sürgős lakásépítkezések. Mr. Cruikshank azt is kimutatta, hogy az elnök ugyanákkor 4.7 milliárd dollárral növeli a már eddig is duzzadt hadi költségvetést és megvétózott kongresszus áltál megszavazott népjóléti összegeket. Fontos, hogy junius 7.-en csütörtökön délben az öregeknek ezrei legyenek jelen a Capitol lépcsőin es követeljek mindkét párt törvényhozóitól, hogy mentsek meg és teijesszek ki a szegények, betegek es öregek segítését szolgáló programokat. Annál fontosabb ez az akció, mivel a megélhetés több, mint 3 százalékos emelkedésével járó társadalombiztosítási emeles csak 1975 januar elsejétől lep hét életbe. Addig az öregeknek kell elviselniük a minden eddiginél nagyobb infláció legsúlyosabb tér- heit. LEGRÉGIBB MAGYAR CÉG FÖLKS UTAZÁSI ÍROM 1503 First Avenue, New York, N. Y. 10021 ’ Tolofon: BU 8-4985 — BU 8-4990 AZ ÖSSZES HAJÓ (S LÉGI TÁRSASAGOK HIVATALOS KÉPVISELETE IBUSZ—IKK A—TÜZEK rendelések felvétele BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK —ROKONOK KIHOZATALA Az iroda julius ét augusztusban szombaton zárva van
