Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-17 / 20. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May, 17. 1973 Deák Zoltán: f WATERGATE ES A MONOPÓLIUMOK A Watergate-i botrány eddigi megnvüvanulasai es varható fejleményei az oriastrósztök ^Katonai- ipari komplexum — multi-national corporations) által uralt amerikai államrendszer egyre mélyülő gazdasági, társadalmi és ideológiai válságának legújabb, egyik legjellegzetesebb szimptomája. Ugyanakkor annak uj, nagy társadalmi megrázkódtatásokat sejtető fejezetét nyitja meg. , E cikk keretei nem engedik meg, hogy a többrétű válság jelenségeit részletezzük. Cikkünk céljához elegendő, ha rámutatunk a növekvő inflációra^ amerikai ipar külföldi viszonylatban fokozódó versenykeptelenségére japán, nyugatnémet és más riválisaival szemben, a növekvő külkereskedelmi deficitre, a dollár fokozódó elértéktelenedésére. A társadalmi válság jelei, a növekvő feszültség a társadalom különböző rétégéi között,a közbiztonság, városi közlekedés, a közoktatás leromlása, stb. Az ideológiai válság, — tehat a nép többségének a kormányba vetett hitének megrendülése már évek óta folyamatban volt, meggyorsult Kennedy alatt, nagy mértékben felfokozott Johnson elnök alatt, akiről kitudódott — különösen a Pentagon-iratok nyilvánosságra hozatala óta, hogy tudatosan becsapta az országot a vietnami háború megindítása okait illetően. Itt indult meg a bizalom megrendülése, itt kezdődött a “credibility gap.” Am az amerikai nép mindeddig a nyilvánosságra jutott hitszegéseket inkább az itelöképesseg hiányának tudta be vezetői részéről. A Watergate-i botrány, első ízben az Egyesült Államok történetében, feltárta a nép nagy többségé előtt a számukra döbbenetes tényt, hogy az elnöki hivatal, az állam végrehajtó hatalmánaklegfontosabb hivatalai,az igazsagügyminiszterium, az FBI, a CIA hemzsegtek és hemzsegnek, erkölcstelen, romlott, megvesztegethető, megvesztegetett, minden törvény megszegésére képes, sót azokra utasítást adó emberektől. Mi több, feltárta előttünk azt, hogy Nixon elnöki pozícióba jutása óta, tudatosan irányított folyamat indult meg az alkotmány által meghatározott kormányzati rendszer effektiv felszámolására, a kongresszus jogkörének megnyirbálására, elsorvasztásara, és ezzel szemben az elnöki hivatalnak a kormányzás döntő, diktatórikus szervévé való atalakitasára! Az Egyesült Államok kormánya a polgárháború óta egyre következetesebben,a századforduló idején kialakult monopóliumok korszaka óta egyre nyilvánvalóbban a nagy gazdasági erdekeltsegek végrehajtó eszköze volt. Ez a tendencia szinte bele volt írva az alkotmányba. “Az alkotmány — irta Charles A. Beard, a kivaló történetiró — lényegileg gazdasági oklevél, amely azon az elven alapszik,hogy a magántulajdon jogai felülmúljak a kormányét és erkölcsileg érinthetetlenek a nép többsége számára.” (C.A. Beard: Economic interpretation of the Constitution of the United States) 324. old. A monopolisták azonban eddig megelégedtek azzal, hogy a kormányt megtöltsék saját embereikkel és nagyjából az alkotmány rendelkezéseineklegalább látszólagos betartásával kormányozzanak. Nixon elnökké választása óta ez a helyzet, ez a tendencia megváltozott. Nixont palyafutasa kezdete| de különösen az 1960-as elnökválasztás óta az amerikai nagytőke uj.yiszonylag gyökértelen,a vietnami háború alatt kifejlődött uj hadiiparokban (főleg a deli államokban) meggazdagodott es a külföldi reakció idemenekült söpredékeivel,a szintén hatalommá fejlődött gengszterelemek egy részével kapcsolatot fenntartó gazdasági érdekeltségek támogatását élvezte (Kirkpatrick Sale: “Watergate and the World Behind it.” N.Y. Review of Books, 1973- május.) 1968 óta aztan ezek melle az amerikai monopóliumok döntő csoportját alkotó világtrösztök (multinational corporations) is felzárkóztak. E két csoport együttesen az eddig fennálló adótörvények és egyéb gazdasági kedvezmények következtében hihetetlen módón növelte profitját. Amikor a demokrata part es annak elnökjelöltje az 1972. elnökválasztással kapcsolatban egy olyan platformmal állt elő, amely ezen adókedvezményeket mérsékelten is csökkenteni akarta ( az adókibu- vók beszüntetése által — “plugging of tax loopholes*) — ' megjött a nyílt vagy burkolt utasítás a monopoliumoktol a republikánus párthoz, az elnöki hivatalhoz, a Nixon választási bizottsághoz, hogy a demokrata jelöltet MINDEN ÁRON, ismételjük, minden áron meg kell buktatni. E cél érdekében az óriás trösztök (I.T.T., Dow, az olajérdekeltségek, a tejtröszt, a nagy agrobusiness óriás földbirtokok, a multinational részvénytársaságok) megnyitották erszényeiket. A nyilvánosság előtt 40 millió dolláról beszelnek, de minden valószínűség szerint a tényleges összeg, melynek nagy- részet a mai napig névtelenül maradt adományozók adták, jóval felülmúlja a 100 millió dollárt. Ok tudtak, hogy megéri nekik ez a “kis” kiadás, hogy Nixont újraválasszák. Hiszen egyedül a jogtalan, igazságtalan, erkölcstelen adókedvezmenyek 50-60 ezer millió dollárt biztosítanak számukra. Nixon nemcsak biztosította ezeket az adoked- vezmenyeket a nagytőke számara, hanem kibővítette azokat, ugyanakkor, amidőn növelte a kisemberek vállára nehezedő adóterheket (pl. a social security ado felemelese). Megkezdte továbbá a kormányrendszer átalakítását az óriáströsztök követelményeinek megfelelően. Leépitette a kabinet hatáskörét, mivel azok vezetői felelősek a kongresszusnak, a minisztériumok tényleges vezetését az egyedül neki felelős miniszterhelyettesek kezebe tette. A kongresszus tagjaival,képviselőkkel alig állt szoba, titkára Haldeman ritkán engedte be hozzá még saját pártja képviselőit is. A kongresszus által megszavazott népjóléti kiadásokat egyszerűen vonakodott a nép érdekében elkölteni. Helyesen jelentette ki David Livingston, a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezetenek központi titkára, (DISTR. 65.) hogy “az elmúlt néhány év folyamán tanúi voltunk egy olyan kisérlelnek, melynek célja a hatalom átvétele olyan csoportok által, melyeknek tagjai esküdt ellenségei a demokráciának.” Barmi lesz is a Watergate-i botrány közvetlen kimenetele: az elnök perbefogása, lemondása avagy egy nagy “tisztogatás” a kormányzatban az elnök által e célra kiszemelt Richardson igazságügyminiszter részéről, a veszély, amélyet a botrány előzményei es fejleményei jelentenek az amerikai demokrácia és a nép számara, nem fog elmúlni. A monopóliumok gazdasági bázisa es politikai befolyása érintetlen. A tőkés rendszer működéséből fakadó kényszerek tovább is érvényben maradnak: a monopolistáit nem fogják feladni törekvéseiket az amerikai demokrácia további leszűkítésére, a korlátlan ha- szonhalmozasra kedvező “légkör” fenntartására,a nagytőke többe-kevésbé leleplezett diktatúrájának bevezetésével. Ezért múlhatatlan feladata azoknak, akik megértik a botrány gazdasági és politikai hatterét, hogy haladék nélkül foganatosítsanak intézkedéseket a monopoliunok rég esedékes kordabaszoritásara. A szenátusban Church szenátor meg a Water- gate-i botrány kitörésé előtt tervbevett egy ilyen vizsgálatot. Mint kezdeti lépést, itt az ideje, hogy ezt napirendre tűzzek, most amikor a kongresszus számíthat a nép legszelesebb rétegeinek támogatására es amikor létrejöttek a feltételek a szembeszállásra az amerikai nép, az egész emberiség nagy ellensegevel, az amerikai monopóliumokkal. “Sajnálom, de a személyzet minden tagja távol van. Kihallgatáson vannak” — mondja Nixon elnök, “Mondja, kancellár úr, hogyan akarja a tojást?” AMERIKAI , MAGYAR SZÓ > Published weekly, except 3rd - & 4th week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N.Y.10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of _______________New York, N.Y.______________ Előfizetési, árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre I S 12.50, felevre $ 7.00. Minden más külföldi I országba egy évre $ 15.- félévre $ 8.00.
