Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-12 / 15. szám

rhursday, April, 12. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 MAGYAR KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT BUDAPEST. V. [MÜIMNICH FERENC V. 31. Lakberendezési cikkek Ipa mi ű vészeli áruk * Arany-, oziisl- és ötvősáruk + Háztartási cikkek Sportcikkek Posta f iok; X 1390 Budapest No. 167 Turich got főnemes es Hile alatt hercegnő fiai Jva és Bled,kis gyermek korukban kerültek Atti- táboraba túszként. Életük volt biztosíték ahhoz, gy szüleik. békeben élhessenek Attila hűbérese­it és pontos időben küldjék a rajuk kimert adót. Velük együtt vagy kétszáz fiatal nemes, herceg, ry éppen királyi sarj kapott fejedelmi ellátást, rci kiképzést es erkölcsi oktatást a Nagy Ur tabo- >an. Serdült koruk után szolgalatot is kellett ten- Legtöbben a testőr szerepét töltöttek be, de csak an a körön kivid pompázhattak, csilloghattak ekes iáikban es fegyvereikkel, melyet a hun testorseg :ghagyott szamukra. A gyakori hadviselések idejen Ukka es Bled csoj- tartök voltak. Ennek a lofarkas, szijjakkal cifrá­it, bölénykoponyával ekesitett fejedelmi dísznek orzese volt a feladatuk. Ukka és Bled annyi ev után hunnak erezte magat. keleti götokés az alánok nyelven jól megértették igukat, de legjobban azt a nyelvet szerettek, amit Nagy Ur is beszelt. Hajukat varkocsba fonták, in szokás szerint, mar serdülő korukban mely leket vagdostak arcukon. Ez harciasabb külsőt lcsónzótt nekik es a hunokhoz hasonlóan szakall- anok lettek, csak vékony bajusz lóghatott szájuk igleten. Ha a táborban szakállas mászkált, az csak igen lehetett. Orosz, görög, vagy örmény. Könnyű It okét szemmel tartani. A szakállasokat a tabor területen, de azon kivid izinte ezer szamra kóborló kuvaszok is megmorog- c. Ezek a kutyák gazdátlanoknak tűntek az ide- n szamara, pedig kisebb-nagyobb csoportonként egyes harcosok tulajdonai voltak. Ukka és Bled legalább húsz kuvaszt nevelgetett igának. Bölény, farkas, medve és szarvasvadásza- kon pótolhatatlan segítséget, nyújtottak. A tábor p. egy milliót számláló embertömegehez szandal- tatlan ló, csikó, feher marha es hosszú szőrű teve tartozott, de se szeri, se szama nem volt a kuva- iknak, komondoroknak és puliknak. A beteg, öregedett marhákat, tévékét öltek le szamukra, leöles nélkül is felfaltak azokat, ha tulmeresz- dtek az emberi szem látótávolságán, ha elbitan- ltak a csordából. Történt, hogy egy szökni akaró bszolga german szijjhúzót lovastol együtt széttep- k es felfaltak. A Hun Birodalom rendjére meg az ek is vigyáztak. Így volt ez Attila haláláig. Ellak, Írnak es Csaba vezerek mindent elkövettek, >gy egybe tartsák a Birodalmat és a Nagy Ur nyom­dáin haladjanak. A rendcsinálás első kiserlete sem sikerült. A Ne- d folyónál az engedetlen germánok megfutami- ittak a hunokat. Nem vált be a szokásos harc­odor, mert azt megtanultak a germánok is. Har- incezer hun vitéz vére aztatta a harcmezöt. Itt ett el Ellák vezér is es itt esett el a hunna vált it alán Bled is. Csaba visszavezette népét Keletre, Ázsiába. Írnák nem hagyta el Európát. Megfogyatkozott joraval az akkor lakatlan Erdély i hegyek között Dobrudzsában húzódott meg. Ukka a csatatérén maradt. Darda járta át jobb mbjat. Ajultan feküdt a halottak kozott. Szomju- gra, arcaba fujo forro leheletekre és ego sebet into jótékony nyalogatásokra ébredt fel. Karjával mozdult, majd szemét nyitotta ki. Tisz- kek egen kiterjesztett szárnyú óriás madarakat két panyvavegre kapni a kutyák segitsegevel. Csak a kuvaszoknak köszönhette Ukka, hogy a helyes nyomon követhette, sót el is erhette Írnak vezér hordáját Erdélyben, pedig volt életveszedelem az utón bőven. Ismeretlen fajú fegyveresek elöl sikerült egerutat nyerni. Kis letszamuakat megugrasztani. Gyalog csa­vargókat széttépetni. Fegyverük használatát a ku­tyákkal akadályoztatta meg, közben hun módszer­rel nyilozont zúdított támadóira. A Kárpátokban medveket es farkascsordát irtottak. Ukka feher lova es a fehér kutyák jól beleolvadtak a havas tajba. Ez megnehezítette a könnyű felismerést. Egy beláthatatlan sik területen rátalált a Nagy Ur birodalmának központjára. Égett, üszkös faházak, szétrombolt karámok, lerágott emberi es állati csontmaradvanyok és tepett sátorcafatok fölött dühöngött a téli vihar. Toportyánok üvöltöttek va­lahol a közelben. Ukka kuvaszai vészterhes morgás­sal lódultak az üvöltés irányába. A romok között sem tűrtek betolakodót. Ukka széltől vedett helyre kötötte feher lovat, aztán fellépkedett a dombra, amin a Nagy Ur sátor­palotai állták valaha. A csójtar jutott eszebe, amit büszkén tartania kellett marcona hunok között. A másik oldalon Bled ugyan úgy. Bled a testver, aki most az égi hadak útját jarja. Kutyái rohantak vissza, Néhány kőbőr kuvasz csatlakozott hozzájuk. A domb álján az újonnan érkezőket a régiek marni kezdték morogva, fogat­csattogtatva úgy, hogy seb ne essek. Oktatták jöve­vény társaikat arra, hogy Ukka gazda, ot bántani nem szabad. Aztán következett az erdélyi megérkezés, az egy- nyelvűek boldog találko­zása, majd az események szomorú elbeszélése. A betelepedett hunok­kal jó néhány kuvasz ház­őrzővé vált, többségük a- zonban a komondorokkal es pulikkal együtt a pusz­ták nyájaira, gulyáira vi­gyázott perzselő napon és zimankóban egyaránt, túl­élve Ukkát, honfoglalást, háborúkat, századokat és tálán még a manapság di­vatos kutyakiálütásokat, bennük az uszkárokat, pin csiket, szettereket, dogo­kat, dobermannokat, aga­rakat es boxereket is. • Várnai Zseni: Holnap? Már elfoglaltuk a Holdat, mi következik holnap? A csillagok világa, a még merészebb pálya? E/.t is valóra váltjuk, mindent, amire vágyunk: Az ész. a szív: az Ember minden nagy játszmát megnyer, löidön és égi téren — de — jaj! — nem boldog mégsem: mert mindig többre vágyik, a végső szívdobbanásig. Denes Beia ■. n kiAVAityok li/c pillantott meg. A regebeli szent Turulra gondolt, pedig azok csak dögkeselyűk voltak. Szeme sarká­ból nézett körül, majd lassan felkönyökölt. Gyenge, erőtlen mozdulatait tisztes távolságból okos tekintetű kuvaszok figyeltek. Ukka felismerte a helyzetet. Ha a kutyák idegenek, szét fogjak tépni. Két­szeri kísérletre halk füttyjel hagyta el szájat. A körülötte figyelő 5-6 piszkos-feher nagytestű eb egyszerre kezdte a farkcsóválást, örömük jeleid a szükölest és nyalták Ukka kezét, arcat. Ukka megmenekült, sót további eletet is kutya­inak köszönhette. Belejuk kapaszkodva vonszol- tatta magat a Netád partjáig, a gyógyító,hűsitó, fehiditö vízig. Éjszakánként kóbor farkasokat mar­tak szét,űztek el gazdájuk közeléből. Nappal fegy­vert, értéket kereső, hullafosztogato germánokat zavartak a hegyek köze. Özet, nyulat Toppantottak halálra és hozták gazdájukhoz, mert úgy szerettek és tanultak meg, hogy Ukkától tenyérnyi szeletek­ben kapják a húst. így Ukka is el volt latva élelem­mel. Lassan helyreállt egészsége. Megerősödött. Fegy­vereket választott maganak a kesely ütemetőben es elindult gyalog Kelet fele. German lovas portyazokat vadítottak meg a ku­tyái. ljja gyors egymásutánban feszült, pattant es sziszegve repült a nehez hun nyilvesszó. A gazdát­lanul maradt lovak közül nem volt nehez egy szűr-

Next

/
Thumbnails
Contents