Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-05 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR SZo — HUNGARIAN WORD GÄRDOS MARISKA Ady Endre a forradalom első női apostolának nevezte 1904-ben. Akkor 19 éves volt és máris komoly forradalmi múlttal és tapasztalattal rendelkezett. Tizenegy éves volt, amikor édesapja kézenfogva elvezette egy titkos munkásgyülesre, s tizenöt, amikor első cikke megjelent a Népszavában. Tizennyolc é- vesen állt az első női sztrájk élére: az újpesti Jutagyár asszonyait vezette harcba a magasabb bérért, emberségesebb bánásmódért. Az idén lesz ennek 70 eve. Leírni is keserves, hogy már nem érhette meg az évfordulót. Pedig gondolt rá, emlegette: két-három hete csak, hogy barati körben beszélt róla:— Hetven év küzdelme a nők jogaiért... Gondoltátok-e valaha, hogy ilyen nagy utat teszünk meg? Tudatában van-e a mai fiatal nőnemzedék, hogy a fejlődésnek milyen magaslatára jutott el? —A vívmányokról beszélt, a hároméves gyermekgondozási szabadságról, őszinte elragadtatással az uj nyugdijrendeletről: — Ha én akkor olyasmit merészeltem volna mondani azoknak szerencsétlen, meghajszolt, éhező jutagyári asz- szonypariáknak, hogy eljön majd az idő, amikor egy textilgyári munkasnö 48 evesen nyugalomba vonulhat, álmodónak tartottak volna.— Fiatalabb barátnői elnémulva hallgatták. Egyikük később igy említette utolsó beszélgetését Gárdos Mariskával:— Valami szégyenkezés fogott el. Arra gondoltam, ő, az ö világtalan szemével többet lát és tisztábban mai életünkből, mint mi, látó szemünkkel... Lelke még mindig fogékony minden újra. Milyen sokszor megtorpanunk, panaszkodunk fáradtságról, fásultságról, holott egészségesek, erősek, fiatalok vagyunk. S ez az asszony, aki több, mint hetven évet küzdött, ügyünkért, elszenvedett internálást, börtönt és száműzetést, testi ereje megroppant, s utolsó évtizedeit örök sötétségre itelve pergette, se nem fáradt, se nem fásult. Tanuk rá a nevét viselő szocialista asszonybrigádok, munkásnők és tisztviselőnők brigádjai, melyeket utolsó leheletéig nevelt, tanított. Akik utolsó óráinak tanúi lehettek, mondják, hogy mit sem törődve meg-megújuló gyöngeségi rohamaival, kerte, vezessek karszékéhez, helyezzék a keze ügyébe diktafonját, jegyzeteit. Tanítványai sosem fogytak el, több, mint hetven eve. Otthona mindig nyitva állt mindenki előtt, aki úgy érezte, kérdezni vagy tanulnivalója van tőle. Most előkerültek a könyvespolcokról Gárdos Mariska önéletrajzi kötetei, a “Kukoricán térdepelve” s a “Szállj,gondolat”. Több ez az irás, mint önéletrajz. Több talán még egy korszak hú ábrázolásánál is. A ma kérdéseire is megtalálhatók a válaszok ennek az asszonynak életregényében... aki nem tétlen és tehetetlen szemlelője, hanem tevékeny formálója volt történelmünknek,több, mint 70 évig. Szelepe a munkások forradalmi mozgalmában közismert. Neve — fogalom. Tisztségeinek és kitüntetéseinek puszta felsorolása is kötetnyi lenne. De jobban illik hozzá, ha tetteire emlékezünk. A 900- as evektől kezdve szervezte a munkásnők bérharcait, küzdelmét az emberibb életért. Szemináriumain ezrek és ezrek nevelődtek ország,sőt világszerte. A. munkásnök első sajtóorgánumának, a Nómunkás c. lapnak övolt az első szerkesztője. Tevekeny vezetőszerepet vállalt a Tanácsköztársaság idején, a fehér terror idején önkéntes száműzetésbe ment. Am a harmincas évek ismét itthon talaljak: a munkát ott folytatja, ahol kényszerűen abbahagyta. Bebörtön- zik, internálják. De sem a börtön, sem az üldöztetés nem kepes sem megtörni, se megfélemlíteni. Hatvan éves a felszabadulás évében. Ki illethette volna szemrehányással, ha akkor nyugalomba vonul? Ha csupán szemlélője űj életünk kibontako za- sának? De a tétlen élet nem az ö életformája: fiatalokat megszégyenítő energiával lát újra munkához. Az ő nevéhez fűződik az MNDSz megalakulása. Csaknem valamennyi, többségében nőket magaba Ölelő szakszervezet létrehozásában tevekenykedik. A több, mint húsz éve reá szakadt vaksag se gátolhatja a munkában: halálig ir es tanít. Őrizzük meg emlékét, tanítását adjuk tovább fiainknak, lányainknak, unokáinknak. Ahogyan ő irta életrajzi vallomásában: “Fenséges érzés, hogy városon és falun nagyszülők, szülök igy adják kézről kézre unokáiknak es dédunokáiknak a legálisan és illegálisan féltve őrzött vörös lobogót. Mekkora dőreség azt hinni, hogy ezt a folyamatot meg lehet szakítani.” Ezzel a gondolattal búcsúzunk tőle es ez a gondo lat egyben fogadalom is. Zsigmondi Mária IDA KAMINSKA Alábn .közlünk kivonatokat Lee Rosenthal cikké bői, amely a né‘Hry°rbi Clinton-Chelsea News aug 17-i számában jelent n7“5‘ ^ “Show Business is Ne Business” című cikk Ida Kaminska színésznő bajai val foglalkozik. A színésznő Lengyelországot elhagyva, az Egyesült Államokba jött. “Hogyan hagyhatnak várni olyan hosszú ideig, mig majd már nem leszek képes többé játszani? Kell hogy találjanak számomra valamit”, kérdezi követeli szomorú elkeseredéssel, választ nem várva de valamennyi reménnyel Ida Kaminska. Remélni mindig lehet. Nagyon meglepte, szinte megrázta, hogy talán mar, — még ideje előtt — a dolgok végire jutott, itt Amerikában, ahol olyan sokat remélt. Mrs. Kaminskát, aki 124 West 79 St. alatt lakik, itt legjobban a'The Shop on Main Street” cimú csehszlovák filmről ismerik, amelyben nagy sikert aratott a boltosnő nagyszerű ábrázolásával. Röviddel azután, 1967-ben idejött Lengyelországból, ahol o is és szülei is a zsidó színház hires színészei voltak. Nem panaszkodik az állami kezelésű lengyel színházakra. “Minden évben milliókat adtak a színházra”, mondotta. “Természetesen joguk van ahhoz, hogy tudják, mit fogunk játszani. 22 ev alatt soha nem volt velük bajom...” Mrs. Kaminska azzal a reménnyel jött ide, hogy saját zsidó színházat alapítson. “Ez volt életemnek legnagyobb remenye, és egész életemben ez volt otthon, Lengyelországban is.” ügy találja, hogy akiknek van pénzük es akiket máskülönben ez az ügy érdekelne, most Izraelnek adják a pénzt. Ez sokkal sürgősebb számukra. De ha annyira érdekli őket Izrael, miért nem érdekli ókét itthon a zsidó színház életben tartása, kérdezi Mrs. Kaminska.Ez elkeserítő es érthetetlen a számara. Az “Ida Kaminska Színház Baratai” próbálták pénzt gyűjteni New Yorkban, és sikerült neki nemrég néhány rövid darabot bemutatni. “Biztosak voltak afelöl, hogy sokan fognak majd segíteni. De nem igy történt. Akiket érdekel, azoknak nincs pénzük, akiknek van pénzük, azokat a színház nem érdekli.” “Egy jó színház nem allhat fenn a kormány nel-. kül,” mondta befejezésül, ami alatt azt értette, hogy színház nem állhat fenn csupán azért, mert egyesek hasznot várnak belőle, vagy mert egyesek pénzt adnak hozzá... □ Szovjet képkiállitás New Yorkban < NEW YORK, NY. A Szovjetunió által kölcsönzött 41 festmény francia impresszionista festők müvei, kerül kiállításra május 3 és 26 kozott. A kiállítást az M. Knoedler & Co. rendezi. Washingtonban a Nemzeti Galériában rendezték a kiállítást. 15.000-en tekintetté^ meg a francia mesterek a megnyitón. Újít-a még előfizetését! / 4 Thursday, April, 5. 1973
