Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-01 / 9. szám
o PETŐFI SÁNDOR: Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot ? Mar hó takaró el a bérei tetőt. Meg ifjú szivemben a lángsugáru nyár S meg benne virít az egész kikelet, De ime sötét hajam őszbe vegyül mar, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide ! Ki most fejedet kebelemre tévéd le, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe ? Oh mondd: ha előbb halok el.tetemimre Könnyezve boritasz-e szemfödelet ? S rábirhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte az en nevemet ? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfamra sötét lobogoul akaszd, Én feljövök érte a siri világból Az ej közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyüimet érted, Ki könnyedén elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Meg akkor is, ott is, Örökre szeret ! Ismeretlen Petőfi-dokumentumok Érdekes, eddig ismeretlen Petőfi dokumentumok publikálására készül az esztergomi primási levéltár vezetője. A levéltárban őrzött 1850-es iratok Petőfi haláláról tesznek tanúbizonyságot. Amikor Szendrey Julia házasságot akart kötni Horváth Árpáddal, a pestlipőtvárosi plébános, Szántófy Antal nem elégedett meg a mennyasszony írásbeli nyilatkozatával, hanem másoktól is kért tanúvallomást. A nagy Írásbeli vallomás később 1854-ben a plébániáról a primási levéltárba került. Ugyanis a császári királyi kormányzat Scitovszky esztergomi hercegprímástól betekintést kért az iratokba, hogy biztonsággal meggyőzódjének Petőfi haláláról. A néphangulat miatt volt fontos ez számukra, ugyanis országszerte legendák keringtek arról, hogy Petőfi hol itt, hol ott bukkant fel. A prímás azonban nem adta ki a vallomásokat. Az ugyancsak az irattarban or- íott impurum szerint azt válaszolta, hogy átnézte szokat es meggyőződött róla, hogy a plébános he- yesen járt el: “erkölcsi bizonysággal állítható, hogy Szendrey Júlia második házassága érvényes”. Ez ízt jelentette, hogy Petőfi valóban meghalt. Szendrey Júliának az irodalomtörténet számára íagy értéket jelentő gyöngybetükkel irt vallomása gy szól: “Az egyház kívánságára részéről terhelő felelőség elhárítása végett kijelentem, hogy legszorgalma- osabb fürkészéseim, s ezekből eredt bizonyosságot lyujtó adataim tökéletesen meggyőztek afelől, hogy éljem Petőfi Sándor a segesvári ütközetben elesett A csatatereket összejártam, ennek s a külföldről ött több nemű tudósítások következtében ezen Meggyőződésemre hitet is kepes vagyok letenni. Ezen állításom igazsága mellett szól néhány szem- anunak vallomása, nevezetesen... “A tanuk nevei it’an jön a dátum és az aláírás: özv. Petőfi Sándomé Pest, julius 10, 1850. szül. Szendrey Julia.” A FÉLEGYHÁZI PIACON A mese szerint, mikor Petőfi egyszer ott járt peregrinus korában Félegyhazan, talán éppen, mikor a Szülöföldemen-t irta, valami Máié Töt János nevű kun ember volt a kisváros legdúsabb lakója. Az a hir járta róla, hogy vekaval méri az ezüst húszast, lapáttal szeleli a bankót. Cudar gőgös ember volt, azzal a szavajárással: — Aki penzes, legyen kényes. S igen tartotta is magát ehbez a regulához, kalapot senkinek nem emelt, de azt mindenkitől elvárta, hogy ót előre megsüvegelje. A peregrinus, a cinegelabu, parázsszemü legényke természetesen nem tudta ezt a törvényt, es ha tudta volna, se igen engedelmeskedik neki. A nagy- pénzű ember rá is förmedt gorombán: — Maga se ide való, öcsém, másképp nem tartana verebet a kalapja alatt.-- Nem ismerem kelmedet — felelte tisztesség- tudóan a deák. — Micsoda ? Hát nem lehet énbelülem kinézni, ki vagyok, mi vagyok ? Le a kalappal, fiatalember, mert most is száz sárga csikó fickándozik az én zsebemben. A deák félvállról felelt: — Nem szoktam lovaknak köszönni, még ha körmöd nemesből valók is. Csődület támadt a piacon a hangos beszedre, tetszett a népeknek a Máié Tot Janos kifizetése aprópénzzel, annal jobban megrestelte ő magát. — Nono — vette alábbra a hangot —, hátha megfeleznénk a száz aranyat ? Azért már csak meg lehet billenteni a kalapot ? — Hat lehetni lehet — mosolygott a peregrinus, azzal a gazda elé tartotta a markát, a zsebébe csusz tatta az aranyakat, es szó nélkül tovább akart ballagni. — Oho ! — rikoltott utana a krözus. — Hat a köszönéssel, hogy leszünk, fiatal barátom ? — Hja, atyámfia — fordult meg a deák —, most már nekem is annyi aranyam van, mint kendnek, hat mért köszönnék én kendnek előbb, mint kend nekem ? Most mar az egész piac nevetett, azt pedig századik ember se szereti, ha őrajta nevetnek. Máié Tót Janos látta, hogy most már a becsület forog veszedelemben, azt pedig meg akarta menteni mindenáron. — Kedves öcsemuram — vette könyörgőre a dolgot —, inkább odaadom meg ezt a másik ötven aranyat is, csak tiszteljen meg érte a köszönésével ! — Az mar beszéd — nevetett a deák, aztán zsebre tette az aranyakat, félrevágta kalapját, s ráförmedt az öregre: — Hát aztán mért köszönnék én kendnek, mikor a kend zsebe üres, az enyimben meg száz körmöci csikó ficánkol ? Aki pénzes, legyen kenyes, aki pedig pénztelen, az kapja le a süvegét ! Úgy elkotródott erre a kiskun krözus, mint az orronvert. Petőfi pedig szétosztotta a nevető, száj- tátö szegénység közt az aranyakat: — Nesztek, emberek, vegyetek rajta kenyeret ! Hat én kötve hiszem, hogy ez a történet megesett volna azon a félegyhazi piacon, ahol most Petőfi Sándor segesvári szobra áll. Először is a Máié Tót Jánosok nem szoktak a köszönést aranyakon venni, sokkal okosabb emberek ők annal. Másódszor, ha Petőfi Sándorral valaki goromba hangon kezdett volna beszelni, annak Petőfi Sándor nem pajkos tréfával felelt volna. Harmadszor ez a kiskunsági anekdota tulajdonképp nemzetközi vándoradoma, amelyet több országban is ismernek és mindenütt másra fognak rá. Azért én mégis elmondtam, mert nagyon alkalmas tanulságot lehet hozzáfűzni. Petőfi Sándor a szive veret osztogatta szét versei evangéliumában, amelyet rankhagyott, es amelyért most álló egy esztendeig ünnepeljük. Csakhogy, ha versei aranyán meg nem vesszük magunknak az élet kenyeretekkor nem érdemeljük meg, hogy Petőfi Sándor a világ minden népei közül nekünk adatott. 1923. MÓRA FERENC Január 23.-a’n Washington,D.C.-ben Charles H. Percy Illinois-Republikánus szenátor tiszteletét fejezte ki Petőfi Sándor iránt, születésének 150. évfordulója alkalmából és elszavalta a költő ,,Egy gondolat bánt engemet,, c. költeményét. PETŐFI SÁNDOR: Egy gondolat bánt engemet Egy gondolat bánt engemet: Agyban, párnák közt halni meg ! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág, Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem ! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül, Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság !„ S ezt elharsogják, r »» Elharsogjak kelettől nyugatig, S a zsarnokság velők megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. Ott szedjék össze elszórt csontomat, Hajön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadsag ! RENDELJE MEG AZ AMERIKAI MAGYAR SZÓT Ismerkedjen meg Magyar-Amerika egyik legrégibb hetilapjával. Gazdag tartalom, magyarországi hírek, színes riportok, szépirodalom, tudományos cikkek, társadalmi és politikai írások. Kedvezményes előfizetés három hónapra $ 1.- Megrendelem lapjukat és mellékelek $ 1.-t NÉV......................................................................... CÍM........................................................................... VAROS................................................................... * Állam............................zip code.................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16 St. NEW YORK, NY. 10003 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 1. 1973
