Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-08-24 / 32. szám

Thursday, Aug. 31. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Napkohó a Pireneusokban Francia kutatók a Pire- neus hegységben évtizedek óta kísérleteznek a nap­energia hasznosításával. Az eddigi eredmények szerint Franciaországban kevés olyan napsütéses hely van, ahol kifizetődő lenne nap­energiából nyerni az elekt­romos energiát. Más célok­ra azonban — így speciális anyagok gyártására — a napkohó hatalmas energiá­ja kiválóan alkalmas. A képünkön látható odiellói napkohót nemrégi­ben helyezték üzembe. A 2500 négyzetméter felületű parabolatükörre összesen 63 darab, egyenként 45 négyzetméter felületű orientálható tükör veri a napsugarakat. A hatalmas parabolatükör fókuszában áll a napkohó, amelyben a hőmérséklet eléri a 3000 Celsius fokot s optimális esetben a 3500 Celsius fo­kot is. Mióta van iránytű? Kultúrtörténészek ma is vitatkoznak azon, hogy mi­kor találták fel az iránytűt. Egyes források szerint a kí­naiak már időszámításunk előtt 120 táján ismerték és tájékozódásra használták. A kínaiaktól arab hajósok vették át a találmányt, és valószínű, hogy Európába az arabok közvetítésével került a tájékozódás e fon­tos eszköze. Egy 1180-ból származó francia vers, mint „marinette”-et, a tengeré­szek barátját említi. Abban az időben üvegfiolában he­lyezték el. Európai doku­mentumok szerint földré­szünkön a XII. században olyan szekereken is hasz­nálták, amelyeken császá­rok vagy magas rangú tiszt­viselők utazták be birodal­maikat. Olasz és portugál hajósok a XIV. században már széles körben alkal­mazták navigáció céljára. Képünkön egy XV. szá­zadbeli Iránytű látható. Hasonló szélrózsás iránytűt használt Kolumbus is Amerika felfedezésekor. MINDENNAPI VIZÜNK Az édesvízhiány napjainkban - ha nem is min­den kontinensen egyforma mértékben — de az em­beriség egyik legégetőbb problémája. Nem sikerült még megoldani és vízzel ellátni a különböző terüle­teken élő embereket, a korszerű vízkutató és viz- fakasztó technikai eljárások ellenére sem. Az ENSZ illetékes szervei összehangolt művele­tek segítségével készítik az egykor virágzó, de ma már sivatagi területek öntözési terveit. Légi felvé­telek és az ezek alapján indított régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy különösen az ázsiai, az afrikai és részben a latin-amerikai kontinensen olyan siva­tagi területekkel kell számolni, ahol évszázadokkal ezelőtt, de különösen az ókorban még fejlett öntö­zéses gazdálkodást folytattak. Napjainkban sok esetben a régi öntözéses rendszerek alapján rekonst­ruálják a sivatagi vidék öntözését és teszik ismét ter­mővé a sivatagi homokot. A második világháború befejezése óta Irakban, Szíriában, Izraelben, Peruban állítottak vissza olyan öntözési rendszereket, amelyek már az ókorban is fennálltak. Az ötvenes években Peruról számos légi felvételt készítettek, amelyek azt bizonyították, hogy az ország öntözési rendszere az inkák idejé­ben fejlettebb volt, mint manapság. Az ember víz­igénye tehát egyre nő napjainkban. A harc tovább folyik az új vizforrások felkutatására, a tengervíz sótalanitására és új öntözési rendszerek létesítésére. 1973-ban indul meg az amerikai ERTS-program, amelynek során mesterséges holdak segitségével kutatják fel a Föld energiaforrásait. E munka fo­lyamán felmérik a Föld vízkészletét és viztartalé- kát és azokat a területeket, ahol érdemes fúrásokat kezdeni, öntözési rendszereket, vízrendszereket lé­tesíteni. lutomatikus tengeri bója A képen látható nagy, auto­matikus bóját Anglia déli part­jainál Helyezik üzembe. A kb. 14 méter átmérőjű, és 84 tonna sú­lyú, navigációs célokra szolgáló bója egy világítóhajót vált majd fel, amely ez ideig volt üzemben Portland Bill mellett. Az emberi beavatkozás nélkül működő ten­geri bóják beruházási költségei mindössze a felét teszik ki egy modem világitóhajóénak, fenn­tartási költségei pedig kb. 90%- kal alacsonyabbak, mint a ha­gyományos, ember által irányí­tott világltóhajáké. (E) Száztizenhét napos repülés után a Vénusz—8 leszállt a Venuson A Vénusz—8 szovjet automata űrállomás, 117 na­pos repülés és több mint 200 millió mérföld megté­tele után, julius 22-én elérte a Vénus bolygó körze­tét. Amint az űrállomás behatolt az égitest légkörébe, automatikusan levált róla a leszállórész. Az űrállomás a leereszkedés idején és a landolás után ötven percig adatokat továbbított a Földre a Vénus légköréről és felszínének felső rétegéről. A Vénusz-8-cal útja alatt összesen 86 alkalom­mal létesítettek kapcsolatot. Április 6-án áz űrállo­más pályáját módosították. Az előirányzott máso­dik pályamódosításra nem volt szükség. Az űrállomás segitségével első ízben végeztek kí­sérleteket a megvilágítottság, a nyomás és a hőmér­séklet meghatározására a Venus légkörében és a bolygó felszínének megvilágított oldalán. A Vénusz—8 adatokat szolgáltatott az égitest ta­laja felső rétegének jellemzőiről. A mérési adato­kat folyamatosan dolgozzák fel. A telemetrikus adatok tanúsága szerint az űrállo­más rendszerei és tudományos berendezései az út alatt kifogástalanul működtek. Az űrállomás eljuttatott a Vénusra egy Lenint ábrázoló féldomborművet, valamint a Szovjetunió címerét. A Vénusz-8 egyik tervezője méltatta azt, hogy az űrállomást nagy pontossággal vezérelték a kiszá­mított heliocentrikus pályára. Az űrállomás a bolygóközi térben vizsgálta a kozmikus térség plazmáját, a galaktikus és napsu­gárzást, a Venus hidrogénkoronáját. Olyan műsza­ki kísérleteket is végzett, amelyek az újabb űrállo­mások megalkotásához szükségesek. A Vénus a Nap és a Hold után a legfényesebb égitest. Méreteit, a Naptól való távolságát és légkö­rének kiterjedését tekintve, bármely más égitestnél jobban hasonlít földünkre. A Vénus optikai meg­figyelése nem sok eredménnyel jár, mivel a bolygót sűrű felhőréteg takarja. Az űrállomások repülése előtt a tudósoknak nem voltak megbízható adataik a Vénuson uralkodó fizikai viszonyokról. Zaj és neurózis Az orvosok szerint a neurózis egyik fó kiváltó oka a zaj, amely 90 decibelen felül a hallás romlá­sához vezethet. Azt is megállapították, hogy a zaj erősen csökkenti a termelékenységet és rontja a mun­ka minőséget. Idősebbek a bolygok mint a Nap ? Harold Urey ; Nobel-díjat amerikai vegyész egy interjú­ban annak a felfogásának adott hangot, hogy a nap­rendszer kilenc bolygója való­színűleg a Nap kialakulása előtt jött létre, és nem - mint ahogyan általánosan feltéte­lezik - utána. A 78 éves tu­dós véleménye szerint a boly­gók lassanként, körülbelül egymillióid éves időszak alatt keletkeztek, miközben az a gázfelhő is kibontakozott, amelyből a Nap kialakult. Urey felfogása szerint ez őzt jelentené, hogy a bolygók hi­deg környezetben öltöttek for­mát, mert a Nap csupán a Merkur, vagyis a Naphoz leg­közelebbi bolygó létrejötte után kezdett sütni. A naprendszer születésére vonatkozó legtöbb jelenlegi elmélet egyetért Ureynek az­zal az elképzelésével, hogy a Nap egy összehúzódá gáz­felhőből keletkezett, vele el­lentétben viszont azt az állás­pontot képviselik, hogy a bolygók később keletkeztek. Urey elmélete összhangban van azzal a régóta képviselt elgondolásával, hogy a Hold mint hideg, szilárd test, anyag­törmelékekből jött létre, ame­lyek találkoztak és egymáshoz rögzítődték. Más elméletek szerint a Hold a Földről sza­kadt le. Harold Urey 1934-ben kap­ta a vegyi Nobel-dijat. Jelen­leg a k' jrniai egyetemen tanít, és i g az Apollo űrha­jósai által a Földre hozott holdkőzetek vizsgálataival foglalkozik. (MJ í TERJESSZE: i O f ■ |LAPPNKAT! ;

Next

/
Thumbnails
Contents