Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-08-24 / 32. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Aug. 31. 1972 Vagyont szereznek az orvosok a nyomorgók kezelésével Amikor a szegények számára létesített egészség- ügyi program, a Medicaid hét évvel ezelőtt életbelé­pett, az American Medican Association és az orvo­sok nagy többsége ellenezte és nem volt hajlandó részt venni benne. Ezt azzal indokolták, hogy a program bürokratikusán működik és sokkal keve­sebb honoráriumot fizet, 30-50 százalékkal keve­sebbet, mint a Blue Cross — Blue Shield privát egészségügyi biztosítás. Egy rövid orvosi vizit, ame­lyet a legtöbb privát biztositás nem fedez, a beteg­nek 10-töl 20 dollárig terjedő összegbe kerül. Washington, D.C.-ben az ország fővárosában, a Medicaid a szegény betegek orvosának rövid vizitért csak $ 4.80-at fizet, a beteg semmit. Sok orvos úgy gondolja, ilyen körülmények között nem érdemes a programban részt venni. Azok viszont, akik megpróbálták, ügy találták, hogy a gettókban, a Medicaid keretében orvosi rendelőt fenntartani nagyon jól kifizetődik és egyes orvosok számára valóságos aranybanya lett. A Washingtonban gyakorló fekete orvosok felfedez­tek, hogy a fekete nyomortanyák betegeinek keze­lésével éppen olyan nagy jövedelemre tehetnek szert, mint a jómódú fehér középosztály vidékein rendelő fehér orvosok. Egyike ezeknek a fekete orvosoknak a 42 éves, jómegjelenésü Dr. Edwards, akinek Washington északnyugati fekete lakóvidékén van rendelője. Csinos, fiatal asszisztensnő fogadja a belépő betege­ket es színes televízió szórakoztatja a váróteremben ülőket. Dr. Edwards tavaly 120,060 dollárt kapott a Medicaid-töl 875 páciens kezeléséért. Washingtonban tavaly 54 orvos kapott 20,000 dollárt, vagy többet a Medicaid-töl. Ezek között tizenegynek 50,000 dolláron felüli, négynek pedig átlagban 99,568 dollár jövedelme volt egyéb, privát jövedelmén kivül. Dr. Edwards, aki betegeinek 60 százalékát a Medicaid-től kapja, elmondotta, hogy tavaly brutto jövedelme 300,000 dollár volt, netto jövedelme, adófizetés előtt, 215,000 dollárt tett ki. A három legnagyobb jövedelmű washingtoni Medi­caid orvos netto, adó előtti jövedelme 75,000 és 95,000 dollár között váltakozott, prakszisuk 60 százalékban, az egyik pszichiáternek 95 százalék­ban, Medicaid betegekből állt. Nemrégen kongresszusi vizsgálat alá vették a Medicaid-ból nagy vagyonokat szerző washingtoni orvosok kérdését. Egy szenátusi kihallgatáson Dániel K. Inouye, Hawaii demokrata szenátora az­zal vádolta a varos egészségügyi adminisztrátorát, hogy anyagilag tönkreteszi a Medicaid programot. A kongresszus nyomására, Joseph P. Yeldell admi­nisztrátor nyilvánosságra hozta 54 orvos nevét, akik a program keretében 20,000 dollárt vagy többet kerestek és felkérte a washingtoni orvosi szövetsé­get, hogy indítson vizsgálatot a négy legnagyobb keresetű orvos esetleges hivatásbeli vagy könyvelé­si szabálytalanságainak leleplezésére. De nemcsak Washingtonban, hanem országosan is nagy számmal vannak orvosok, akik a Medicaid révén óriási kere­setre tesznek szert. Qlinoisban például tavaly 87 orvos keresett 50,000 dollárnál többet, Georgiában 32 keresett ugyanennyit, közülük három 100,000 dollárnál többet. Az orvosok azt mondják, hogy nehezen dolgoz­nak és sokkal jobb szolgálatot adnak betegeiknek. Dr. Edwards mondotta: “Talán nem a legkelleme­sebb betegek jönnek hozzánk, talán nem tiszták, vagy túl kövérek vagy túl tudatlanok. De mégis em­berek és nincs más választásuk. Küldjük el őket a közkórházba, ahova utálnak menni, ahol esetleg egy gyakorlatlan orvos kezébe kerülnek? Vagy hallgat az ember a lelkiismeretére és elvállalja őket? Ezért a küzdelemért évente jól megérdemelt vaká­cióra megyek.” Dr.Edwards “küzdelme” meghozza az eredményt. Nagyon szereti a prakszisát, amely a “patalógiának valóságos múzeuma”. De nyilvánvalóan a pénzét is nagyon szereti. Környékbeli házából egy 12,000 dol­láros citromsárga sportkocsin jár be a rendelőbe és családját minden évben Bangkokba, Kréta-szigetére, Párizsba vagy más hasonló helyekre viszi vakációra. Dr. Edwards képzettsége elsőrendű, a legjobb orvo- iskolákból került ki és mint nőgyógyász és szülész, a jónevú szülészeti szakkörnek is tagja. A washingtoni Medicaid orvosok tiltakoznak az ellenük indított vizsgálatok és publicitás taktikája ellen, mely feltételezi róluk, hogy szabályellenesen működnek. Azt is kifogásolják, hogy senki sem ve­szi rossz néven, hogy az orvosszövetség feje, Dr. Crain, a Blue Cross — Blue Shield-töl évente 90,000 dollárt keres, de azt fájlalják, ha valakinek a Medicaid révén van hasonló jövedelme. Érdekes megjegyzést tett erről egyik cikkében William Raspberry, a Washington Post fekete rovatirója: “Különösnek találom, hogy a rosszindulatú hirter- jesztök nem azon háborodnak föl, hogy vannak or­vosok, akik sokat keresnek, hanem azon, hogy pénzt a szegény betegek kezeléséből keresd Sokan kérdezik, hogyan lehetséges, hogy a _,et- tók orvosai vagyont szereznek csalás nélkül? z or­vosok erre az't válaszolják, hogy nagyon s .í bete­get kezelnek. Dr. Edwards például napo ta 35-50 beteget vizsgál meg, heti 70 órát dolgo' jk, kórházi vizitekkel, reggel fél nyolckor kezdődő sebészettel és délután az esti órákig tartó rendeléssel, nem szá­mítva, hogy az évi 250 szülésből, amit lebonyolít, sok éjszaka történik. Dr. Edwaidsnak jól megszer­vezett rendelője van, négy ápolónővel, két irodai alkalmazottal és pácienseivel egyenként tíztől har­minc percig foglalkozik. Egy 35,000 dolláros ultra­szonikus diagnosztikai gépe is van, amellyel gyor­san és rendkívüli pontossággal lehet diagnózist meg­állapítani. A szegények kezelése és a szegények kezeléséből eredő meggazdagodás eltorzulását csakis egy általá­nos egészségügyi biztosítással lehet kiküszöbölni. A TEXASI VEGYES BÖRTÖN A texasi Fort í Worth szövetségi börtönben, a férfi és nő fegyencek viszonylagos szabadságot él­veznek, az épületeket körülvevő gyepes, fás park­ban találkozhatnak és barátkozhatnak. A börtön és parkja nem fegyintézetre, hanem koedukációs egye­temre emlékeztet. Az egyik ablak előtt például egy miniszoknyás lány halad el, egy napbarnított fiatal­ember kíséretében. Diákpárnak gondolhatnánk őket, de a valóságban a lány gyermekrablás, a fiú bank­rablás miatt van börtönben. Az intézetben a férfia­kat és nőket nem fegyenceknek, hanem “lakók”- nak hívják. Az épületektől kis távolságra, a gyepen, családok piknikeznek színes ernyők alatt látogatási időben. A főkapu mindig nyitva van, a főépület ablakain nincsenek rácsok és a “lakók” szabadon járhatnak be és ki. Az örök nem hordanak fegyvert, sőt az egész 200 akeres területen sehol sem lehet fegyvert látni. Ez az intézet a Federal Bureau of Prisons rehabilitációs újítási kísérlete és eddigi sikeréért a népszerű Charles F. Campbell, 17 évi gyakorlattal biró igazgatónak jár az elismerés. Az igazgató elmondotta, hogy egyelőre nem di­csekszenek az eredménnyel, mert még tül korai vé­leményt nyilvánítani. A jövő titka, hogyan válik be hosszabb ideig a kísérlet. De nagy megelégedéssel beszélt a már elért eredményekről. “Hiszek abban, hogy szigorúnak kell lenni, de nem fosztunk meg senkit emberi méltóságától. . . az eddigi börtönök­ben az emberek általában nem bánták meg tettüket es a javitö intézetekben nem javultak meg.” Az új rendszer nem jár problémák nélkül. “Vol­tak, akik egyszerűen kisétáltak. Volt valaki, aki egyik nap elment és másnap taxin jött vissza. Ezek a szövetségi bíróságokhoz kerülnek.” Mr. Campbell-nek az a véleménye, hogy börtön­lázadásra náluk nagyon kis esély van, ezért nincse­nek fegyverek sehol. “A mi dolgunk az, hogy tud­juk, mik okozzák a börtönproblémákat és nem hagyjuk, hogy azok az állapotok itt létrejöjjenek. Végső esetben gondolunk csak fegyverre.” Őszre egyes lakóknak megengedik majd, hogy a közeli junior college-ba járjanak. Jelenleg tizenhe­te járnak be a városba szakképzésre és minden es­♦isszatérnek. Férfiak és nők társadalmi érintkezése nagymér­tékben csökkentette a homoszekszualitást az inté­zetben, annak ellenére, hogy a férfiak és nők között csak kézfogás van megengedve. “Az az alapvető elv vezérel bennünket, hogy az emberek elsősorban emberek és csak másodsorban elitéltek. Több bennük a magunkkal közös vonás, mint az, amit elítélendőnek tartunk.” V. K. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Published weekly, except 3rd - & 4th week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési, árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $ iO.OO félévre $ 5.50. Minden más kfilföldi országba egy évre $ 12, félévre $ 6.50.

Next

/
Thumbnails
Contents