Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-08-17 / 31. szám
Ept. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y., N.Y. Vol. XXVI. No. 31. Thursday. Aug. 17. 1972 AMERICAN HUNGARIAN WORD. INC., 130 E. 16 th St. New York, N. Y. 10003 Tel: AL 4-0397 H€TV€G! £€VéC UE SZÉL VB Ell n IBP! GYOZHET-E A DEMOKRATA PART ? Ha George McGovern, a demokrata párt elnökje- löltje sohasem jut a Fehér Házba, akkor is elmondhatjuk róla, hogy történelmet csinált: Soha nem volt még példa arra, hogy egy kisnépességu államból származó, néhány évvel ezelőtt még alig-alig ismert politikus ilyen sovány esélyekkel, ennyi akadályon keresztül, saját pártja nagy fejűinek konspirá- ciós aknamunkája ellenére és a szervezett munkásság basáinak a “kitagadó” Ítéletével szembenézve elnyerte volna a demokrata párt hivatalos jelöltséget — mindjárt az első szavazás alkalmával. Nem volt egyetlen számottevő publicista, egyetlen közvéleménykutatő, egyetlen hivatásos politikus, aki csak néhány hónappal ezelőtt is komolyan vette volna McGovern igyekezetét — az összes “mindentudó” politikai jővendó'mondók egyhangúan csúfos bukást jósoltak neki. . . Legföljebb öt százalékra taksálták szavazatvonzb képességét. . . Ezek a “próféták” mindmáig sem tértek magukhoz abból a súlyos szélhüdésböl, amely a kigúnyolt, lekicsinyelt McGovern hatalmas győzelme láttára érte őket. Még mindig kóvályg’o fejjel most kiagyalták azt az önvigasztaló tézist, hogy “hiábaszerezte meg McGovern a jelöltségét, a novemberi választásból úgyis Nixon kerül kis győztesként.” Hát annyi bizonyos, hogy Nixon-t kiütni a nyeregből: herkulesi feladat. Az is nyilvánvaló, hogy McGovern — akinek a konvenció óta egy újabb baljós, idegölő megpróbáltatáson (a megválasztott al- elnökjelölt kényszerű leváltásán) kellett átesnie, — talán még satnyább esélyekkel kezdi meg a Nixon elleni választási küzdelmet, mint amilyenekkel megindult vagy másfél évvel ezelőtt, a jelöltség elnyeréséért, de az az érzésem, hogy aki ennyi akadály és aknamunka ellenére ki tudta magának vívni a hivatalos jelöltséget, az újból fittyet hányhat a politikusok, publicisták és közvéleménykutatók esély- számitásainak, borúlátó jóslatainak csakúgy, mint azt tette a jelöltségért folytatott “reménytelen” harca során. Ha McGovern és a mögötte álló erők — most már az új alelnökjelöltet: R. Sargent Shriver-t is beleértve — ugyanolyan dedikációval s ugyanolyan, akadályt nem ismerő elszántsággal vetik bele magukat a Nixon elleni küzdelembe, mint amilyennek tanúi voltunk az előválasztás hosszú és izgalmas hónapjai alatt, a “politikai látnokok” ismét szégyenletesen felsülnek a jóslataikkal és a “legyözhetet- lennek” deklarált Nixon csúfos, de megérdemelt vereséget szenved a novemberi elnökválasztáson! (folytatás a 4. oldalon!) Lapunk válságos helyzetben van. Az utolsó pár hétben nem jött be annyi pénz, ami fedezné a kiadásokat. Tekintettel arra, hogy fedezetünk nincs, az utolsó 3 lapszámot csak 3 ezer dollár kölcsön felvételével tudtuk kiadni. Ezt az összeget egy hónapon belül vissza kell fizetni. Ez a válság nem újkeletű. Amióta Nixon inflációját “élvezzük”, kiadásaink állandóan növekednek. A postaköltség egyedül több, mint 50 százalékkal emelkedett, mialatt a lap előfizetési árát egy centtel sem emeltük. Minden kiadási tételünk hónapról hónapra emelkedett. Ugyanakkor kipróbált, régi, önfeláldozó olvasóink kihullnak e's noha helyükbe új olvasók sorakoznak fel, ezeknek nagy része az előfizetését beküldi, de még nem érzi teljesen át azt a körülményt, hogy lapunk az olvasók hathatós támogatásával tud csak életképes lenni. A jubileumi emlékkönyv és a 24 oldalas jubileumi lapszám kiadása külön megterhelést jelentett, de az Ügyvezető Bizottság úgy véli, hogy kötelessége volt ilyen módon megemlékezni a haladó magyar sajtó e történelmi jelentőségű évfordulójáról. Ez nem az első és valószínűleg nem is az utolsó válság. A jelenlegi válságmegoldásához 15,000 dollár szükséges. Ezt az összeget 5 héten belül kell, hogy kézhez kapjuk. A lap Ügyvezető Bizottsága rendkivüli ülést tartott, melyen megtárgyaltuk a válságos helyzetet. Az Ügyvezető Bizottság első lépése volt: megkezdeni a Rendkivüli Helyzet megoldását célzó gyűjtést. Tizen voltak jelen. A tiz bizottsági tag mindegyike 100 dollárt adott a kampány megkezdésére. Az Ügyvezető Bizottság tudja, hogy az olvasótábor követni fogja a bizottság tagjainak példáját. Az olvasótábor tisztában van azzal, hogy egy haladó szellemben szerkesztett magyar lapra most van a legnagyobb szükség. Ha volnának, akik nehéznek vélnék a lap válságát megoldó áldozatot, az Ügyvezető Bizottság egyik tagjának megjegyzése talán megadja erre a választ: “Mi az én száz dolláros adományom ahhoz a valóban emberfeletti, bámulatra méltó magatartáshoz képest, melyet a vietnámi nép nap mint nap, már évtizedek óta tanúsít??” A vietnámi nép legjobbjai vérüket ontják önállóságuk, függetlenségük, szabadságuk eléréséért. A mi kötelességünk; biztosítani az Amerikai Magyar Szó megjelenését, hogy folytathassuk felvilágosító munkánkat az amerikai magyarság körében. November 7.-én sorsdöntő választások zajlanak le. E választások kimenetele meghatározza, milyen utón halad majd a kővetkező esztendőkben fogadott hazánk. Sok tanító munkára van szükség. Nem szabad, hogy kiessen fegyverünk a kezünkből. Az a fegyver, mely sikerrel harcolt 70 éven át a békéért, az emberek szabadságáért, a jobb életkörülményekért, igy többek között a szövetségi nyugdíj felemeléséért is. A lap Ügyvezető Bizottsága tudja, hogy az Amerikai Magyar Szó olvasói egy emberként sorakoznak fel, hogy biztosítsák a lap folytatólagos megjelenését. Az Ügyvezető Bizottság mindezek tudatában elhatározta, hogy a válság ideje alatt a lap csak 4 oldalas terjedelemben jelenjen meg. Kérjük olvasóinkat az emberfeletti áldozatra, lapunk, az Amerikai Magyar Szó megmentésére. “Jól bánnak az amerikai foglyokkal” Ramsey Clark, Johnson elnök igazságügyminisztere Hanoiból visszatérve San Franciscóban tartott sajtó nyilatkozatában mondotta többek között: “Sok börtönt volt alkalmam megtekinteni pályafutásom alatt, s mondhatom, hogy az amerikai foglyok lakhelye nagyobb, tisztább és kényelmesebb, mint bármely más börtön.” “Ellátásuk, élelmezésük, orvosi és fogászati kezelésük kritikán felül áll.” “Nguyen Duy Trinh külügyminiszter a vele tartott beszélgetés folyamán kinyilvánította, hogy politikai és katonai egyezmény létrejötte után azonnal szabadon bocsátják az amerikai hadifoglyokat.” “Nixon elnök azonban, véleményem szerint, sokkal többet törődik a Thieu kormány nyeregbe tartásával, mint az amerikai hadifoglyok szabadon bocsátásával.” McGovern is nyilatkozott: “Tudom, hogy az amerikai bombázókról ledobott bombák ezrei továbbra is gyilkolják Indo-Kina lakosait; tudom, hogy a Nixon-kormány továbbra is milliárdokat költ az erkölcstelen háborít folytatására és ugyanakkor elhanyagolja az amerikai nép égető problémáit.”
