Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-08-03 / 29. szám
Thursday, Aug. 3 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 A táplálkozás hatása egészségünkre Ijralamennyi tényező közül a táplálkozás hat * leginkább az emberek egészségére, fejlődésére, képességeire és utódaira. Az élelem alapvető építőeleme a növekedő szervezetnek, egészségének megőrzője, működésének, fizikai és pszichikai tevékenységének mozgatóereje. A gyermek növekedése és fejlődése lehetetlen volna megfelelő mennyiségű fehérjék nélkül, amelyek szervezetünk alapanyagát képezik. Az ásványi sók erősítik csontvázunkat, lehetővé teszik a normális izomműködést, az idegek szekréciós (elválasztási) és excréciós (kiválasztási) működését. A vitaminok a szervezet anyagcseréjét szabályozzák, emellett óvják sejtjeit, szöveteit, tehát egész szervezetünket. A szervezet egészséges fejlődése az elfogyasztott élelem mennyiségétől és minőségétől függ, valamint a benne levő tápérték és óvóanyagok egymás közti egyensúlyától. Ha egy is hiányzik az említett tényezőkből, káros következménye a szövetek és szervek működésében, valamint az egész szervezet csökkent ellenállóképességében jut kifejezésre. Azt pedig mindenki tudja, hogy a kiéhezett, megkárosodott szervezet hamarabb áldozatául esik a betegségeknek. Munkaképességünket, fizikai és pszichikai erőnlétünket csak akkor őrizhetjük meg, ha a naponta elfogyasztott élelem elegendő mennyiségű kalóriát juttat szervezetünkbe. Az ember és az emberi közösség érvényesülése elsősorban a munkaképességtől, a földi ja.vak, az élethez szükséges termények elegendő mennyiségétől függ. Ez pedig csak akkor lehet kielégítő, sőt növelhető, ha a szervezetnek biztosítjuk optimális, egészséges élelmiszer-szükségletét. A megfelelő élelem hiánya következtében angolkór, beriberi, skorbut, endémiás golyva, vérszegénység, pellagra stb. jelentkezik. Millió és millió gyermek és felnőtt szenved az említett betegségektől. Nálunk, habár elegendő meny- nyiségű élelmiszer van, még mindig tömegesen jelentkezik az angolkór, városban, faluban egyaránt. A fertőző golyvás megbetegedést sikeresen kezeljük a só jódozása által. Egyes elmaradott, szegény vidékeken pellagra, valamint vérszegénység is jelentkezik, mert kevés vas, ásványi só, vitamin és állati fehérje jut az éle lemmel az emberek szervezetébe. Hazánk élelmezésmódjának központi problémáját az állati fehérjék, a kalcium, a zsírokban oldódó A- és.B- vitamin hiánya, valamint egyes ásványi sók és vitaminok idényjellegű csökkenése jelenti. Ez pedig a tej és tejtermékek, hús és húskészítmények, valamint a tojás, zöldfőzelék és gyümölcsök nem elegendő termesztésének és fogyasztásának következménye. A pellagra azokon a vidékeken jelentkezik, ahol úgyszólván kizárólag kukoricát fogyasztanak. (Az utóbbi két évben csökkenőben van, mert a kukorica egyre drágább, s az emberek áttérnek a búzaliszt használatára.) Az élelem veszélyessé is válhat egészséginkre, ha túlzott mennyiségben fogyasztjuk. Az elhízás nagy ellensége egészségünknek, és sajnos, egyre gyakoribb jelenség a fejlett országokban. Az életszínvonal emelkedését hazánkban is nyomon követi az elhízás, ennek következtében pedig jelentkeznek az általa kiváltott megbetegedések is: a cukorbaj, a szív és véredények korai megbetegedései, a máj és az anyagcsere zavarai stb. Az elhízást a. kalóriadús, mindenekelőtt a zsíros és szénhidrátokban bővelkedő élelem mértéktelen fogyasztása okozza. A konzerv- ételek is rendszerint ilyenek. Ugyanakkor azonban az egyre fejlettebb mechanizáció felmenti az embert a sok energiát megkövetelő munkától, a. felesleges kalória tehát zsírréteg formájában elraktározódik. A baj ott van, hogy a testi megerőltetés csökkenése nem hat ki az étvágyra, s az emberek továbbra is a megszokott élelmiszer-mennyiséget fogyasztják, noha nincs rá szükségük. A civilizált országokban az elhalálozások legnagyobb számát a mértéktelen táplálkozás következtében jelentkező megbetegedések adják. A zsírok, ezek közül is az állati eredetű zsiradékok fokozott mértékű fogyasztását tekintik az érelmeszesedés fő okozójának, ezért az egész világon tömeges akciót indítottak a növényi zsiradékokra való áttérésre. Amint látju ellentmondást figyelhetünk meg a táplálkoz >sal kapcsolatban: míg egyesek éheznek és éherhalnak, addig mások annyit esznek, hogy egészségüket veszélyeztetik. Az élelem, sajnos, oly módon is veszélyeztetheti egészségünket, hogy megfertőződik a kórokozókkal, s egyes betegségek terjesztőjévé válik. Emiatt az élelmiszerek feldolgozásakor, szállításakor és áruba bocsátásakor a civilizált országokban külön törvények és előírások kötelezik mind a termelőt, mind a feldolgozókat és a kereskedelmet a higiénia szabályainak betartására, arra, hogy a fogyasztónak olyan élelmiszert adjanak, amely nem veszélyezteti egészségét. A megfertőzött, vagy nem higiénikusan kezelt élelem nagy mennyiségű veszteséget okozhat a néhol egyébként is szűkös élelmiszerkészletben. Ez a veszteség szinte hihetetlen méreteket ölt egyes országokban, ahol az életszínvonal alacsony, a lelkiismeretlenség és felelőtlenség a technikai eszközök hiányával párosul, s lehetetlenné teszi az élelmiszerek megóvását, helyes tárolását. A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy több országban előfordulnak hasonló múlasztá- sok, amelyek néha nem is kevés veszteséget okoznak élelmiszerkészleteinkben. A feldolgozásban vagy forgalomban tönkrement élelmiszerek évi mennyisége, tonnákban kifejezve (Radulovic professzor szerint): tej — 41 163, hús — 40 000, főzelékfélék — 112 000, gyümölcsök — 31 200. Miután nyilvánvaló, hogy nincs minden veszteségről kimutatás, feltételezhetjük, hogy a reális veszteség jóval nagyobb lehet. Véleményünk szerint a reális veszteség gabonafélékből 43 550, burgonyából 48 600, gyümölcsökből pedig 20 500 vagon évente. Ez azt jelenti, hogy minden egyes jugoszláv polgár napi vesztesége 372 kalória, kb. 3 g fehérje, 2 g zsír és 80 g keményítő cukor, valamint jelentős mennyiségű ásványi anyag és vitamin. Ezenkívül a gyümölcsök alkohollá való feldolgozása ugyancsak sok, nagy tápértékű élelmiszertől és védőanyagtól foszt meg bennünket. Évente 20 000 tonna almát, 6000 tonna körtét, 336 000 tonna szilvát és 550 000 tonna szőlőt dolgozunk fel alkohollá. Ez fejenként újabb 132 kalória-, 6,5 g fehérje- és több, mint 100 g cukorveszteséget jelent. Sokkal súlyosabb azonban a veszteség ásványi sókból és vitaminokból, hiszen ezeknek a védőanyagoknak éppen a gyümölcs a fő forrása. ' AZ ÉLELMEZÉS HATÁSA A NÉPEK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTARA A hiányos élelmezés hatását a népek egészségi állapotára a, halálozási arányszám, a megbetegedések, valamint a gyermekek testsúlya és magassága érzékelteti a legmeggyőzőbben. A nem kielégítő táplálkozásmód kihat az elhalálozásokra; ezt a világ minden statisztikája bizonyítja. Mindenekelőtt a gyermekek és az ifjak, majd az öregek, a terhes asszonyok és a szoptató anyák vallják kárát ennek. Ezt legjobban a két háború utáni adatgyűjtés mutatja ki: 1945-ben az elhalálozások arányszáma Németországban, 10%-kal magasabb volt, mint a háború előtti években. Az I. világháború éveiben (1916) az elhalálozások száma ugyanebben az országban 14°/o-kal volt magasabb, mint 1913- ban, 1917-ben 32, 1918-ban pedig már 37°/o-kal emelkedett. Az általános elhalálozások arányszámának hasonló növekedését tapasztalhatjuk Franciaországban is: 1918-ba,n csaknem 40®/o- kal magasabb, mint a háborút megelőző években. A II. világháború első éveiben megfigyelhető volt az egyes járványok (torokgyík, vör- hely, vérhas és a fertőző agyhártyagyulladás) tömeges jelentkezése is. A tuberkulózis okozta elhalálozások száma az európai országokban 18—60°/o-kal volt magasabb ezekben az években, mint a háború előtt, közvetlenül a háború után pedig már 100°/o-kal az 1939. évhez viszonyítva. Ezekben a háborús években Francia- ország alig tudta biztosítani a személyenkénti 800—1300 kalóriát a mindössze 30—60 g fehérjékkel. A helyzet egyaránt súlyos volt Hollandiában, Belgiumban, s a többi hadviselő, vagy megszállott államban Európában és Ázsiában. A megbetegedések és elhalálozások száma a gyűjtő- és fogolytáborokban fantasztikus méreteket öltött, ugyanakkor az élelem fejenként alig 1200 kalóriát biztosított az emberek számára. Az éhezés több emberéletet követelt, mint maga a háború. A náci gonosztevők nürnbergi perének adatai szerint a német táborban 3 200 000 szovjet és 4 000 000 lengyel hazafi halt éhen. A II. világháború minden nagyobb európai városban átlag 40#/«-ka.l növelte az elhalálozások számát. Ahol a helyzet megengedte, megfigyelhető volt, hogy ez a szám a városoktól távol eső, gazdagabb falvakban csökkent. Ugyanakkor azonban itt is emelkedett a csecsemők elhalálozása, ami mind a táplálkozásmód, mint az általános életszínvonal csökkenésével magyarázható. A két háború közti béke éveiben a csecsemőhalandóság Európa fejlett államaiban mindössze 2—4V#-ot tett ki. A háború éveiben ez a szám állandóan növekedett, hogy közvetlenül befejezése után már katasztrofális méreteket öltsön, s elérje a 10®/»-ot. Az európai országok közül csak Angliában, Svájcban és Svédországban nem növekedett az általános elhalálozások és megbetegedések arányszáma. Angliában és Svájcban állami bizottságok írták elő a lakosság egyes rétegeinek ésszerű étkezésmódját, tekintetbe véve az életszükségletet. Előnyben csak a csecsemők, kisgyermekek, terhes asszonyok, szoptatós anyák és a nehéz fizikai munkát végző dolgozók részesültek. Ezekben az országokban az élelem mennyisége és minősége sohasem csökkent a minimális szükséglet alá. Ezzel ellentétben Franciaországban a megszállás első éveiben a felnőttek testsúlya, főként az öregeké, 10®/o-kal csökkent. Már 1942-ben a serdülőkor a kelleténél később állt be, habár a növekedés még a normális volt. 1944-ben azonban a. 14 éves fiúgyermekek testmagasságé már 7, a kislányoké pedig 11 centiméterrel alacsonyabb. A háború utáni évek tervszerű élelmezésmódja azonban már 1946-ban helyrehozza ezt a rendellenességet. A háború utáni években az Egészségügyi Világszervezet szakemberei felfednek Kéniában, Kongóban, Ugandában és az egyenlítő körüli államokban: Ghánában és Szenegálban egy új eddig ismeretlen gyermekbetegséget, a kwashi- orkort. Rengeteg csecsemő és kisgyermek életét oltotta ki ez a Bi-vitamin-hiányos élelmezés következtében fellépő betegség. Később megtaláltuk egyes ázsiai, sőt európai országban 'is. K3KXXXX3SXX3&
