Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)
1972-10-26 / 41. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Oct. 26. 1972 ^IIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIimillllE I MMMB MWWMWWWMtWWWM I I ilüliMUl É&Í =mmmiimiimimmiimimmiiiiimiiiiMimimmimiiMimmimimmmiimmimimiiiiiimiimiiiimimiiiimmiiiimmmii= HÁRMAS BARÁTSÁG PETŐFI SÁNDOR neve mérföldkövet jelez a magyar irodalom országútján. Az a költő, akit talán minden magyar ismer, bárhova vetette is a sorsa. Neve mint fáklya világit és segít összetartani a legkülönbözőbb rétegű, legellente’tesebb pártállásű emigráns csoportokat. Akinek a legcsekélyebb köze is van a magyar nyelvhez, rokonszenvez vele, sajátjának tekinti őt. Versei világosak, egyértelműek. A magyar történelem különleges helyzetéből következik, hogy mégis minden mozgalom a lobogójára tűzte. Petrovics mészáros és Hruz Mária szolgáló házasságából származó fiú a magyar költészet világraszóló bajnoka lett. Versei, költeményei a humánum hangját szólaltatják meg. Nyelvezete egyszerű, közérthető, mégis Ura. Szóképei, hasonlatai népiesek, írásai mégis mély gondolatokat fejeznek ki. Már korán elkezdte a “húrok pengetését”. Gyermekkorában persze ö is színész akart lenni, mint sok más költő és irodalmár. Pedig a színészek élete egyáltalán nem volt rózsás abban az időben. Nem osztogatták az “Oscar” dijakat köztük, de még “Jászai Mari” vagy,' “Liszt” dijakkal sem tüntették ki őket. Ócska ekhós szekerekkel vándoroltak elhanyagolt, rossz utakon szerte a hazában, hó- ban-fagyban, szélben, viharban, esőben vagy perzselő napban. Nyilván a szabad élet romantikája, a kultúra terjesztésének gondolata vonzotta az idealista lelkeket erre a pályára, és vonzhatta Petőfit is. A költő gyenge szervezete persze nem bírta a kultúra terjesztésével járó megpróbáltatásokat. Súlyos beteg lett, és igy abba kellett hagynia a nép tanításának kezdeti kísérleteit, hogy később magasabb szinten folytassa. . . Költészetének első szakaszában a szerelmi versek domináltak. Később sem lett hűtlen Ámorhoz, hisz olyan rövid volt egész életpályája — halálakor alig 26 éves — hogy nem juthatott el a higgadt férfikor nyugodt szakaszába. De a múlt szazad negyvenes éveinek közepe táján, a külső világban végbement események hatására, ó is egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a szabadság, az emberi egyenlőség és a nemzeti felszabadulás eszméi felé. Aki a formális oktatás akár csak elemi fokát is elvégezte magyar nyelven, feltétlen tanulta Petőfi nehány versét. A legtöbb magyar bizonyára könyv nélkül is ismeri legtöbbet idézett (korántsem legszebb) verseit. így a Nemzeti Dal-t, Egy Gondolat Bánt Engemet. . . , A Négyókrös szekér és a Resztet A Bokor, Mert . . . cimúeket. Aki ezeket a tölteményeket olvassa, nem csak saját emlékeit dezheti fel, hanem azt a kört is, amelyben a költő rta őket, a múlt század 40-es éveit. A magyar történelem igen jelentős szakasza ez, amelyet a szabadságharc dicső fejezetei zárnak le. Petőfi nem csak passzív részvevője az eseményeknek, hanem vérmérsékletének megfelelően, szenvédelyesen beleveti magát a politikai, társadalmi küzdelmekbe, sőt, egy rövid időre még irányítja is azokat. Soha nem rejtette véka alá meggyőződését, még ha hátrányt, vagy veszélyt is jelentett annak hirdetése. A költők feladatát félre nem érthető szavakkal szögezi le A XIX. század költői című versében: “Előre hát mind, aki költő, A néppel tüzön- vizen át!” Az elefántcsont toronyba vonulókról igy ir: “Ha nem tudsz mást, mint eldalolni, Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd.” Petőfi alakja a harcos forradalmáréval azonosul képzeletűnkben. Nem csak azért, mert képeken, tankönyvekben nemzetőri ruhájában, karddal az oldalán ábrázolják. Versei alapján is ilyennek formáljuk tudatunkban. Nyilván ha egy nyugodtabb korban él, más tulajdonságai domborodnak ki. Még az sincs kizárva, hogy esetleg humoristaként emlegetnénk. Van egy jónéhány verse, ami azt bizonyítja, hogy nem állt tőle távol ez a műfaj sem. . . . A kor és a körülmények alakítják az embert. De az bizonyos, hogy bármely korban és időben nagy költő lett volna. Ahogy a rómaiak mondták: poéta nascitur (a költő születik.) Olyan költő, mint Petőfi Sándor egy évezred alatt is csak néhány születik. Amit a lírában Petőfi neve jelentett, azt az epikus költészetben ARANY JÁNOS fémjelzi. Már nem volt fiatal, közel járt a 30. évéhez, amikor országos hirt szerzett. Ez költőknél, főleg abban az időben, amikor a tüdő-, és vérbaj gyorsan szedte áldozatait a múzsa művelői köréből, már meglett férfikornak számított. A “Toldi” cimú elbeszélő költemény egy irodalmi pályázat íelső dija mellett Petőfi barátságát is megszerzi számára, aki igy figyel fel a nagyszalontai jegyzőre. Ismeretségük mindössze 3 évig tartott, hisz Petőfi 1849-ben hősi halált hal a segesvári ütközetben. De a köztük szövődött bensőséges kapcsolat túlélte a halált is. Ezt frázis nélkül mondhatjuk. Arany, barátja szellemi örököse, eszméinek továbbvivöje lett. A népi irányzatú költészet legjelentősebb képviselője az önkény- uralom és a kiegyezés első évtizedeiben. Főműve a Toldi trilógia, amelyen csaknem élete végéig dolgozott. Névadó hősét, aki állítólag Nagy Lajos király (1342-82 között uralkodott) udvarában élt, rendkívüli erővel ruházza fel. A hatalmas erővel elszánt vitézség párosul, amelyet uralkodója és az ország, a nép szolgálatába allit. Akármennyire is hihetetlennek, fantasztikusnak tűnhetnek is ezek az elbeszélések, az ő tollán, szavainak ragyogó varázsán keresztül szinte megfoghatóvá, valóságossá alakulnak. Toldi rendkívüli hős, szinte legyőzhetetlen harcos, de ugyanakkor húsból és vérből való ember is. Jellemrajza reális. Emberi közelségbe kerül az olvasóval hibái, gyengeségei folytán. Nagy győzelmeket arat, szárnyára veszi a hirnév, magas méltóságokba kerül. De szerelmét, Piroskát, soha nem érheti el. Ez boldogtalanná, elkeseredett emberré teszi. Ösz- szeveszik még a királlyal is, föndönfutó, üldözötl lesz. Öregkorára magára marad, elfelejtik. Sorsa emberi sors. Olyan személyiségé, aki kiemelkedik a tömegből rendkívüli tehetségével, nemes gondolkodásával, emberségével, hűségével. Rajongásig szereti anyját, ragaszkodik barátaihoz, adott szavát a legnagyobb áldozatok árán is betartja, és helytáll a legnehezebb órákban is eszményeiért. De a szinte legyőzhetetlennek tűnő, rettenthetetlen hős sem kerülheti el végzetét. Az idő legyőzi ót is, és a feledés homályával vonja be. Nagyon találó a befejezése is a trilógiának, amikor Nagy Lajos király rezignáltan tekint vissza a múltba és megjegyzi, hogy az új találmány, a puskapor, szükségtelenné teszi a rendkívüli testi erőt a háborúban. “Az ész ereje győz abban a kis porban.” Nem lesz szükség Toldikra. Uj emberek jönnek, uj célokkal, uj akaratokkal,új reményekkel és új gondolatokkal. Élete alkonyán, nyilván, minden ember érzi ezt. A költő a király szájába adja a szavakat, amelyeket maga erez. Arany számos balladát is irt, ezek a műfaj legjobbjai közé tartoznak. Az iskolákban is tanított V. László, Szondi két apródja, Mátyás anyja remek példái annak, hogyan rajzolja meg néhány szóval a kort. Történelmi hangulatot képesek kelteni néhány soros versszakai. íme egy példa: “Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja.” Ebből a versszakból talán jobban átérezhetjük a drégelyi vár elestének, török kézre jutásának tragédiáját, mint esetleg egy hosszú tanulmányból. Történelmi elbeszélő költeményeiben aktualizál is. A múltba tekint, de a saját korának problémáira is céloz. A Walesi bárdok cimü balladáját 1857-ben irta I. Ferenc József császár magyarországi látogatásakor. A szabadságharc leverése utáni önkényuralom, osztrák elnyomás korszaka ez. A vers a walesi nép bárdjairól, énekeseiről szól, akik nem hajlandók Edward angol királyt dicsérni, inkább a halálba mennek. A költő sem hajlandó Ferenc József császárhoz költeményt imi. Hasonlóan az allegorikus költemények sorába tartozik Tompa Mihály A madar fiaihoz cimú verse is. Szintén a szabadságharc után Íródott. Az elcsüggedt embereket a korábbi eszmények iránti hűségre inti. *<>« TOMPA MIHÁLYT ez és más hasonló tárgyú költeményei tették híressé. Szoros barátság fűzte Arany Jánoshoz az elnyomás éveitől kezdve 1868- ban bekövetkezett haláláig. A szabadságharc előtt Petőfivel volt igen közeli kapcsolatban. Jelentősége jóval csekélyebb két nagy kortársáénál. De a külföldön élő magyarok közül is sokan emlékeznek rá az iskolában tanult versei által. A 19. század közepe irodalmi világának nagy “triumvirátusához” tartozónak tekintik. Ebben a korban a költők élesebben határolódtak el a prózairóktól. Petőfinek egy színművét ismerjük csak, amelyet elő is adnak most hazájában. A cime: Tigris és hiéna. Ezenkívül Shakespeare: Coriolanus c. drámáját fordította és még néhány más prózai írást. A század magyar regény- és novelláméiról külön fejezetet foglalnak el irodalomtörténetünkben, mely sok érdekes sorsú alkotóban bővelkedik. Domán István
