Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-09-21 / 36. szám

Thursday, Sep. 21. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 1450 00LLART KÜLDTEK OLVASÓINK I MOLI HÉTEN A LIP FENNTARTÁSÁRA SAKKJÁTÉK ÉS POLITIKA Irta: BALASSA ANDOR Az elmúlt hetekben lefolyt küzdelem a sakk­világbajnokságért rendkívüli érdeklődést váltott ki különböző körökben. Ez a szellemi torna, amely egészen különleges hozzáértést, rátermettséget kö­vetel, nem csak azt igényli a versenyzőtől, hogy olyan lépéseket tegyen, amelyek öt kedvező helyzet­be hozzák az ellenféllel szemben, hanem át kell gon­dolni a várható válaszlépések lehetőségeit, hogy ezek ismeretében az elkövetkezendő húzásokat kel­lően előkészítse. A sakkjátékos gyakran tesz olyan lépést, amely érthetetlennek látszik a hozzá nem értő szemében, sőt, hoz olyan áldozatokat, amelyekkel látszólag gyöngíti helyzetét. A játék folyamán azonban kide­rül, hogy az áldozatvállalásnak meg volt az értelme és végül olyan előnyhöz jut, amely meghaladja az előző veszteséget. Ez a sakktörvény nem idegen a politikában. Egyes államok, csoportok áldozatvállalása elősegít­het célszerűbb megoldásokat. Ugyanakkor azonban ez még nem jelenti azt, hogy minden áldozatvállalás sikerre viheti a béke elérését. Tipikus példája ennek az 1938-as müncheni megállapodás a nyugati ha­talmak gyengéi képességű vezetői és a fasizmus dik­tátorai között. Chamberlain és társai szövetségeseik meggyöngitésével nem, hogy megakadályozták, de lehetővé tették a minden eddigi vérengzést felülmú­ló, szörnyűséges második világháború kitörését. Sadat elnök “rendelkezése” a szovjet szakem­berekhez országának elhagyására, várható örömet keltett a jobboldali sajtóban,hirdetve a Szovjetunió helyzetének meggyengülését. Átgondolva a hely­zetet, nem tudok egyetérteni ezzel a kirobbanó “optimizmussal”. Köztudomású, hogy a Szovjetunió hatalmas segítséget nyújtott az arab államoknak, főképpen Egyiptomnak, hogy kiemelje az elmara­dottság helyzetéből. Sadat államának ez a segítő kéznyujtás olyan támaszt jelentett, amit máshon­nan aligha kaphatott volna. Nixon pekingi és moszkvai útjai mindnyájunk előtt ismeretesek. Azonban az ezeken folytatott nagy horderejű megbeszélésekről, határozatokról — valószínűleg — nehogy valamilyen zavaró kö­rülmény léphessen fel — nem lett részletes tájékoz­tatás kiadva. Lehetségesnek tartom, hogy az orosz­egyiptomi helyzetben előállott változás is erre ve­zet vissza és a Szovjetunió lépése, amellyel az igy jelentkező helyzetet tudomásul vette, hogy sakk- szerúen fejezzem ki magam, egy látszólagos áldo­zatvállalást magában foglaló húzás volt. Ennek he­lyessége egy további lépésnél fog kiderülni. Hogy ez azta'n mi lesz, még nem észlelhető kívülállók körében. Lehetséges, hogy összefügg a vietnámi háború befejezésével, amelynek az USA részéről való fenntartása minden józanul gondolkozó egyén előtt a lehető legnagyobb visszatetszést jelenti. A történtek igazoljak a lap egy néhány hónap előtti számában közölt cikkemet, amelyben előre jelez­tem, hogy az arab-izraeli viszályban erőeltolódás várható a pártfogoltak és pártfogók között. A legutóbbi eseményekkel a világpolitika ■ sakk­tábláján rendkivül bonyolult helyzett állott elő. A müncheni olimpián résztvevő izraeli sportolók halála kihatott az egész világ józan elemeinek véle­ményére és cselekedeteikkel az arab terroristák ahelyett, hogy megértést érnének el, ügyükkel kap­csolatban, elvesztik azon megfontolt gondolkozó rétegek rokonszenvét is, akik eddig velük szimpati­MAJD HA MEGKAPOM A NYUGDÍJEMELÉST, Az elmúlt héten 1,450 dollár és 30 centet küld­tek be olvasóink lapunk folytatólagos megjelenésé­nek biztosítására. Ez újabb bizonyitéka annak, hogy az Amerikai Magyar Szó olvasói nem engedik, hogy kiüssék ke­zükből ezt az ő érdeküket istápoló sajtóorgánumot. Az olvasók tudatában vannak e haladó szellem­ben irt magyar lap fontosságának és jelentőségé­nek. Többen, mint Halvaksz Róza, Yanow Paula és Szőke József (californiaiak) és Gencsy Margit (New York) száz-száz dollárt küldtek be a múlt hé­ten lapunk fenntartására. Az olvasók e spontán > és lelkes megmozdulása lehetővé tette a válság áthidalását. Alább közlünk néhány levelet, melyek tanúbi­zonyságot tesznek arról, hogy milyen hűséges ma­gatartást tanúsítanak olvasóink lapunk iránt. "A levelet és sürgönyt megkaptam, olvastam, hogy a lap nagy bajban van. De nemcsak a lap, ha­nem az egész amerikai nép is bajban van. Küldök Tavaly szeptemberben az Attica fegyházban be­börtönzött több, mint kétezer fogolyra leadott esztelen puskatüz zajára figyelt fel az ország lakos­sága. Negyvenhárom fogoly és börtönőr életébe került ez, a főleg Rockefeller kormányzó rovására írandó, felelőtlen bűncselekmény. Valójában azonban nem lehet ezt a felelősséget egy személy vállára helyezni, mert amint a tragé­diát követően kinevezett McKay — Bizottság vizs­gálata most nyilvánosságra hozta, — az egész bünte- törendszer helytelen, rossz, elavult: nem tölti be azon alapvető hivatását, hogy a bebörtönzötteket hasznos polgárokká neveljék. A McKay bizottság jelentése kihangsúlyozza, hogy néhány felületes lépéstől eltekintve, lénye­gében a helyzet nem változott sem Atticában, sem az ország többi börtöneiben. Továbbra is emberhez nem méltó “ketrecekben” tartják a foglyokat, megfosztva minden emberi mél­tóságuktól; az élelem elégtelen, a tisztálkodási lehe­tőségek korlátozottak (kétszer hetenként tus, a “lá­zadás” előtt egyszer egy héten); a börtönörök többsége nem rendelkezik kellő képzettséggel, dur­záltak. Ezzel a céltalan öldökléssel fokozzák azt a velük szemben fellépő ellenállást, amit a telavivi repülőtéren okozott tömeggyilkosság váltott ki. Az izraeli sportolók a béke és barátság jegyében lefolyó vetélkedésekre mentek Münchenben, miután a sportban felmutatott eredményeikkel méltónak bi­zonyultak erre. Az olimpiákon uralkodó béke szellemének több évezredes tradíciói vannak. A régi olimpiák időtartama alatt, amelyeken a görög város - államok vettek részt, a béke szelleme volt az irány­adó. Jóllehet ezen városok mondhatni állandó vi­szályban voltak egymással, az olimpia idejére fel­függesztették ellentéteiket e's őszinte megértést, ba­rátságot mutattak ki. Ha valaki mégis meg merte volna szegni ezt a szent fegyverszünetet, az istenek BEKÜLDŐM ADOMÁNY0MAT”-1RJÁK TÖBBEN. tiz dollárt, ötöt a levélre, ötöt a sürgönyre, igaz, ez az összeg nem sok, de több, mint a semmi. Kívá­nok sok szerencsét a lap további fennmaradására. Steven Simon E. Chicago, Ind. " Itt küldök $ 6.-t a lap javára. Örömmel vettem kézhez ma két nagyobb példányát a lapnak és öröm látni a sok jó olvasó nevét, akik adakoztak. Kívá­nok jó erőt és egészséget. Alex Long Edgerton, Wis." Küldök 20 dollárt lapom támogatására és a lehe­tő legrövidebb időn belül ismét küldök, amig a lap lábra nem áll. Helen Kaincz Canton, Ohio. " Többen Írtak arról, hogy ha megkapják október­ben a felemelt nyugdijat, beküldik adományukat. Váijuk türelemmel és szeretettel olvasóink további támogatását. ván, embertelenül bánnak a rabokkal; a börtönben a rabok nem tanulnak valamilyen érdemleges mes­terséget, hogy kiszabadulásuk után elhelyezkedhes­senek a társadalomban. Sőt, az első bűnözök meg­rögzött bűnözőktől megtanulják a “mesterség” minden csínját és mint “levizsgázott” bűnözők ke­rülnek ki a börtönből. A McKay Bizottság az egész büntető rendszer alapvető átszervezését javasolja. Ez természetesen nem új dolog, számos bizottság tette ugyanezt, minden jelentősebb börtön-“lázadást” követően. Úgylátszik azonban, hogy képtelenek életbe lép­tetni olyan büntető-rendszert, amely a bűnözőket átnevelné hasznos polgárokká. WASHINGTON,D.C. Nixon elnök nagy hűhóval Id- nyilvánitotta: “Megtagadunk minden gazdasági és katonai támogatást azon országoktól, amelyek meg­tűrik határaikon belül a kábítószer csempészek mű­ködését, akik felelősek a kábítószerek behozatalá­ért.” Ha Nixon elnök komolyan venné saját szavait, mar régen megvonta volna a támogatást a saigoni kormánytól, melynek vezető tagjairól bebizonyo­haragját vonta volna magára. De erre aligha került sor. Az elrablók és a túszok tragikus vége két ellen­tétes képet mutat. Az izraeli sportemberek, főkép­pen fiatal fiúk a barátság, a megértés jegyében le­folyó játékokra kerültek Münchenbe, az arab terro­risták Ölésre készen, igy ha ők is elpusztultak az a sors jutott nekik is, amit másnak szántak. Ezen cse­lekedet által az emberiség, amely őszinte érdeklő­déssel kiséri figyelemmel a nemes vetélkedésben résztvevő, a világ legjobb atlétáinak találkozását egy rendkívüli illúzióval lett szegényebb. Már nem mondhatjuk, hogy az olimpia a béke, az emberi ön­zetlen összejövetel találkozóhelye, mivel a gyilkos­ság szelleme ide is elért. Emlékezzünk sodott, hogy kábítószer-csempészek.

Next

/
Thumbnails
Contents