Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-03 / 5. szám
a AMERIKAI MAGYAR SZÓ - HUNGARIAN WORD Thursday, Feb. 3. 1972 HOL VAN HÁT AZ ELLENSÉG ? Szentgyörgyi Albert professzornak, a Nobel-dijas tudósnak a következő írása jelent meg a N. Y. Times január 9.-i számában. A földi távolságok megrövidülése, a közlekedés és adatkezelés sebességének sokmilliószoros megnövekedése egy eddig nem létező egységet teremtett meg: az emberiséget. Habár nem kapunk tőle fizetést, sorsunk hozzá van kapcsolva. Ennek az új mindennél fontosabb egységnek nincs érdekképviselője vagy szervezete, amely megvédje. A bombák ezrei várakoznak a silókban s mindegyikük megindíthatja a mindannyiunkat elpusztító világégést és azt sem tudjuk, kinek az ujjai vannak azon a sokezer “gombon”, amelynek bármelyike az Ítéletnapját hozhatja ránk; és az “atomklub” még csak növekszik. Távlatból tekintve ez az új egység, az emberiség, furcsa képet nyújt. Csoportokból, országokból áll. Nincs ellenséges érzés a csoportok között: nem akarják elpusztítani egymást; élni akarnak és másokat is élni hagyni. Nem ellenségek. Nincs ellenséges érzés a két legnagyobb, a U. S. A. és a U. S. S. R. népei között. Sőt, őszinte rokonszenv van közöttük, ami a kölcsönösen látogató művészek és tudósok szives fogadtatásában nyilvánul meg. Mégis, ez a két csoport együtt a világháború óta több, mint másfél trillió dollárt — $ 1,500,000,000,000-t — költött közvetlen egymás ellen irányuló fegyverkezésre, mialatt a világ gyermekeinek több, mint fele naponta éhes gyomorral feküdt le, az egészséges testi és szellemi fejlődéshez szükséges protein hiányában. Hol van hát az ellenség? Ki az ellenség? Kell, hogy legyen valahol, ha az emberek hajlandók munkájuk gyümölcsének nagy részét fegyverekre költeni. A feszültség nem az emberek között, a feszültség a kormányok között van. Ugylát- szik, a kormányoknak az a természete, hogy a barátságos népeket ellenségekké tegyék. Kormányunk újabban megkisérelte, hogy még olyan régi baráttal, mint Indiával szemben is ellenséges érzést teremtsen, hogy a legnagyobb demokrácia egy véres diktátor oldalára álljon, a tömeggyilkosok egyik leg- ujabbjának oldalára. Csak a kormányok ellenségesek, nem a nép. Észak Vietnám népe inkább barátunk, mint ellenségünk, mialatt a korrupt, demokrácia-ellenes dél-vietnámi kormány, amelyért a legfontosabbakat feladtuk és csődbe megyünk, ellenséges érzést tanúsít azokkal az elvekkel szemben, amelyekre országunk épült. Hogy miért viselkednek igy a kormányok, az igen bonyolult kérdés. Lehet, hogy szükségük van ellenségre, mert a félelemben élő népet könnyebb kormányozni, de az is meglehet, hogy az emberi dolgok másképp tűnnek fel közelről és másképp a hatalom magaslatáról. A közelről látott halál mindig tragédia. A hata-. lom magaslatáról nézve a halál milliói is csak statisztikát jelentenek. Így hát a texaszi farmer, aki azzal indult a hatalom magaslatára, hogy megteremtse a nagyszerű társadalmat, hamarosan háborút kezd és a Wall Street-i ügyvéd kiterjeszti azt es állandósítja. Vagy tálán úgy van, hogy csak a katonai dicsőség tudja kielégíteni a gazdag farmernek vagy az ismert ügyvédnek az ambícióit, akik egyszerre a világ legnagyobb hadseregének lettek a legfőbb parancsnokai? Talán csak egy győző generális engedheti meg magának, hogy befejezzen egy háborút, ahelyett, hogy újat kezdjen és figyelmeztesse hazáját a katonai-ipari komplekszumra, ahelyett, hogy azt kiszolgálja. Mint a kormányoknak, úgy a hadseregeknek szükségük van ellenségre, örökös növekedésük biztosítására. A hadseregek a ráksejtekkel osztoznak azon tulajdonságukban, hogy végtelenül szaporodni kívánnak, az egész emberiséget katonai táborrá, a fegyverkezést a legnagyobb üzletté kívánják tenni A kormányok, hadseregeik és a katonai-gazdasági komplekszeik az ellenség, nem a nép és az ENSZ azért nem képes mindezt kiigazítani, mert csak a kormányok vannak képviselve benne és nem a népek. Még esztelenebbé teszi ezeket az ellenségeskedéseket az a körülmény, hogy az emberiségnek vannak közös, halálos ellenségei, melyeket csakis együttesen, közös erőfeszítéssel küzdhetünk le. Ott vannak a különböző (höbeli és anyagbeli) mérgezések, amelyek Földünket lakhatatlanná tehetik. Ott van a túlnépesedés és korlátozott meny- nyiségü természeti kincseink kimerítése. Ott vannak a sebek is az emberiség testén, mint a vietnámi háború és a közelkeleti feszültségek, amelyek általános kitörő betegség veszélyével fenyegetnek és melyeknek a felszámolása a legsürgősebb feladat. A természetnek három milliárd évre volt szüksége, hogy az emberi életet kifejlessze és a legnagyobb fokú ostobaság annak további fennmaradását veszélyeztetni. Az emberiség elsőszámú problémája nem a kommunizmus megállítása, hanem a milita- rizmus és a megnőtt kormányhatalom gátlása. Az utóbbi Tíz év folyamán mélységes változások mentek végbe az emberi gondolkodásban. Többé nem a hatalom és az erőszak a legfontosabb. Vannak már ennél magasabbrendü értékek. Ezért tudta hazájából Gandhi a legnagyobb katonai hatalmat kiűzni, csupán két kezével és a rokkájával; ezért bukott meg Yahya Khan és ezért nem győzhetünk a vietnámi háborúban. Nagyon erős a kívánság a tisztességesség, a jóakarat, a becsületesség, az együttérzés iránt és az emberiség nem a legerősebbet, hanem a legjobbat fogja vezetőjéül elfogadni. Már nem az a kérdés többé, hogy van-e élet a halál után, hanem hogy van-e élet a születés után. ALBANY, N.Y. Arthur O. Eve, Buffalo demokrata állami képviselője javasolta Rockefeller kormányzó elmozdítását, mert őt teszi felelőssé az Attica fegy- házbeli lázadásban meghalt 43 ember életéért. AMERIKAI MAGYAR SZÓ :*★★★**★*****★★**★*★***★***★*******★*■*• Published weekly, except 2nd & 3rd week tn July - . by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter? Dec. 31, 1952 under the Actnf March 21, 1879, at the P.O. of New' York, NY. Előfizetési ár^k; New York városban, az Egyesült AHamokban és Kanadában tgy évre $10.00, félévre $5.30. Minden más külföldi országba .égy. évre $12., félévre $6.50. SZABOTÁLÁS VAGY JOGOS LÁZADÁS ? A világ legnagyobb vállalata a General Motors Corporation, nagy üzemet épített Ohio állam Lordstown városában azzal a céllal, hogy 7,700 munkással óránként 100 Vega autót gyártson. Ez az üzem a legmodernebb az Egyesült Államokban — s talán világméretekben. A legtöbb munkát gépek végzik. A munkások nagy része szakképzetlen és csak egyszerű munkateljesítményt kell elvégeznie. Egyszerű a munkakövetelmény, de annál gyorsabb a munkatempó. Eredetileg a munkakövetelményt egy perc alatt kellett elvégezni. Ezzel a munkatempóval azonban a vállalatvezetöség nem volt megelégedve. Felállította a “General Motors Assembly Division” nevű szervet, azzal a feladattal, hogy “modernizálja” a termelést. Ez természetesen abból áll, hogy egy-egy munkástól nagyobb munkateljesítményt követelnek. Elbocsátottak 700 munkást és követelték, hogy munkájukat a megtartott munkások végezzék él, ami azt jelentette, hogy azt a munkát, amit eddig egy perc alatt kellett elvégezni, most 40 másodpercen belül kell befejezni. SZABOTÁLÁS ? Az uj munkatempó bevezetése után a munkások képtelenek voltak a kiszabott munkát elvégezni 40 másodperc alatt. A futószalag azonban tovább ment, az autó a szalag végére került, de használhatatlan állapotban. A vállalat vezetősége szabotálással vádolja a munkásokat, akik képviselője, Gary Bryer, a UAW helyi szervezetének (Local 1112) elnöke, tagadja a vádat és azzal az ellenváddal válaszol, hogy az idegölő, gyors munkatempó lehetetlenné teszi a munka elvégzését és az eredmény a silány autó. Lehetséges, hogy egyes munkások tehetetlen dühükben itt-ott egy-egy autót tudatosan megrongálnak, de az ilyen megnyilvánulás ma nem számosabb, mint egy, vagy két hónappal ezelőtt, mondja Gary Bryer. A vállalat vezetősége azt állítja, hogy ha nem tudnak a jelenlegi munkáslétszámmal óránként 100 Vega autót gyártani, akkor nem tudják felvenni a versenyt a behozott japán autókkal. Közben a munkások panasza felhalmozódik. Panaszaik nagyrészben a munkatempó ellen irányulnak. A vállalat büntetések kirovásával óhajtja a munkásokat a meggyorsított munkatempó elfogadására, kényszeríteni. A munkások sztrájkra készülnek. WASHINGTON, D. C. 1971-ben az Egyesült Államok 43.555 milliárd dollár értékű árút adott el és 45.602 milliárd dollár értékű árút vásárolt. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi mérleg 2.047 milliárd dollár deficittel végződött. 1888 óta ez az első év, amikor az ország behozatala meghaladta a kivitelt.
