Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-20 / 3. szám

Vol. XXVjLNo. 4. Thursday, Jan. 27. 1972 AMERICAN HUNGARIAN WORD. INC., 130 E. 16 «h St. New York. N. Y. 10003 Tel: AL 4 0397 Sztrájktörő törvényt sürget Nixon a rakparti munkások ellen Az Egyesült Államok elnökének minden év ele­jén be kell számolnia az “Ország helyzeté”-ről. Ez lett volna Nixon elnök kötelessége is múlt hét csü­törtökén, amikor a törvényhozó testület közös ü<- lésén a pódiumra lépett és az amerikai néphez szólt. Ehelyett azonban kortesbeszedet tartott, melynek lényege a kővetkező: nézzétek, milyen eredménye­sen vezettem országunk bel-és külügyeit az elmúlt három esztendőn át és milyen Ígéreteket teszek e- zuttal — szavazzatok rám a novemberi választások alkalmával, válasszatok meg újabb négy évre az el­nöki tisztségre. Nem lehet máskép értelmezni Nixon beszedet, a- mikor mondotta: “Városainkban nem tapasztalunk polgári rendza­varást. ” “Egyetemeink ismét a tanulás intézményéi let­tek és nem harcterek.” “Megkezdtük környezetünk megtisztítását.” “Megállítottuk a bűnözés rohamos terjedését.” “Több amerikai dolgozik ma, mint valaha.” Mindezek a kijelentések azt a hitet kelthetik, hogy az amerikai nép gondmentesen, jólétben és bé­kében él. Erre a meggyőződésre azonban csak a leg­naivabb, politikailag rövidlátó egyén juthat, olyan egyén, aki nem ismeri Nixon elnököt, aki nem em­lékszik ígéreteire és azok megszegésére. Nixon elnök kilátásba helyezte a hadikiadások felemelését, azon “érvvel”: “/Hogy/ elérjük célunkat la békét/, szükséges, hogy szembe nézzünk a tényekkel es fenntartsuk védelmi állásainkat. ” Köztudomású, hogy az ország hadereje képes a világ lakosságát legalább tizenkétszer legyilkolni. Ez az erő azonban nem elegendő Nixon elnöknek, ő 1972-73-ban több, mint 80 milliárd dollárt óhajt elkölteni újabb gyilkoló eszközökre. O, aki megvé­tózta a törvényhozók azon javaslatát, hogy 2 milli­árd dollárt irányozzanak elő Napközi Otthonok fel állítására, mely lehetőve tette volna, hogy a kisgyer­mekes anyak dolgozhassanak. Ez a vető azonban nem akadályozta meg őt ab­ban, hogy kortesbeszédében ismételten ki ne hang­súlyozza, hogy munkába kell állítani a közjóléti se­gélyen lévöket, ha azok munkaképesek. Nixon elnököt méltán illetheti kritika nemcsak azért, amit mondott, hanem azért is, amit nem mondott. Félórás beszédében egy árva szóval sem említet­te, hogy milyen szerepet játszott a U.S. az indiai­pakisztáni válságban. Ez nem véletlen, mert szé­gyenteljes magatartást tanúsítottunk. Amikor hóna­pokon át Yahya Khan seregei milliószámra öltek a bengáli nőket, férfiakat, gyermekeket, amikor mil­liókat űztek ki otthonukból és tettek földönfutóvá, Nixon elnök egy szóval sem tiltakozott e barbar WASHINGTON, D. C. “A nemzet nem tűrhet ilyen helyzetet” — mondotta Nixon elnök a kongresszus előtt tartott beszámolójában. Az elnök e kijelen­tésével a Csendes Óceán rakpartjain alkalmazott 13,000 rakodó munkás sztrájkjára utalt. Követelte a törvényhozóktól, hogy haladéktala­nul fogadják el a kormány által javasolt sztrájktiltb törvényt. E javaslat felhatalmazná a munkaügyi minisz­tert, James D. Hodgsont, Egyeztető Bizottság kine­vezésére, melynek döntését mind a munkásoknak, mind a munkáltatóknak el kell fogadni. A rakparti munkások 1971. julius 1. óta sztrájkol­tak, amikor szerződésük lejárt és 100 napon át sztrájkban maradtak, okt. 6.-ig, amikor a Nixon kormány a Taft-Hartley törvény alapján tiltó pa­ranccsal a munka ujrafelvételére kényszeritette a munkásokat. cselekedet ellen. Nixon ehlök, aki azt akarta elhi­tetni az amerikai neppel, hogy semleges a pakisztá­ni-indiai kérdésben — a kulisszák mögött.mindent elkövetett, hogy Yahya Khan tervet, politikáját , programját segítse. Végül Nixon elnök, aki három évvel ezelőtt ígér­te, hogy befejezi az erkölcstelen vietnámi háborút, ma, három évvel később, a háború időtlen időkig A 80 nap után, jan. 17.-én ismét sztrájkba lép­tek, mert nem jött létre új szerződés. A munkások átlag órabére jelenleg $4.28. A két fél 72 cent és 40 cent órabér emelésben egyezett meg a szerződés első, illetve második évében, ami 26 százalékos béremeléssel egyenlő a két év folya­mán. A fő ellentét abban áll, hogy kik kezeljék a containereket, melyeket a hajókra és hajókról le­raknak; a rakodó munkások, vagy a szállitószerve- zethez tartozó dolgozók? Harrison Williams, New Jersey demokrata szená­tora, a szenátus Munkaügyi Bizottságának elnöke e hét szerdájára tűzte ki a kormány törvényjavasla­tával kapcsolatos kihallgatásokat. Minden jel arra mutat, hogy ezúttal a törvény­hozók nem sietnek Nixon elnök kívánságának vakon engedelmeskedni. való folytatását helyezi kilátásba. Kővetkező lapszámainkban kitérünk majd Nixon elnök beszédének több részletére. Ezúttal ismételten leszögezzük, hogy a Demokra­ta Párt csupán az esetben képtelen Nixon elnököt kibuktatni, ha semmitmondó programot és Nixon- hoz hasonló kaliberű személyt jelöl az elnöki és al­elnöki tisztségre. Gromiko Tokióban Andrei A. Gromiko szov­jet külügyminiszter egyhe­tes látogatásra Tokióba ér­kezett, ahol tárgyalásokat folytat japán kormánykö­rökkel a két ország közti gazdasági és politikai vi­szony kimélyitésére. Nixonnak a Kinai Népköz társaság iránti politikája ar­ra készteti Japánt, hogy uj erőforrás után kutasson egyre nagyobb iparához szükséges nyersanyagért, s iparcikkei értékesítéséhez uj piacokat keressen. Mind a Szovjetunió, mind Japan hathatos eredményt var a két ország közötti magas szintű értekezletektől. KORTES BESZED

Next

/
Thumbnails
Contents