Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-22 / 25. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 22. 1972 A SAIGONI HADIROKKANTAIÉ SORSA Danang-ban, a dél-vietnámi hadsereg lábadozói­nak kórházában a betegek reménytelenül néznek a jövő elé. A több mint 800 lábadozó katonának leg­többje egy vagy több végtagját elvesztette. Nguyen Nuoi balkarján meztelen nö tetovált képe látszik, alatta ezzel a felírással: “Szép volt az élet, mielőtt az akna felrobbant.” “Az élet már nem szép többé,” mondotta a fiatal rokkant, akinek csak két csonk maradt meg a lábai helyén, “most már egész életem­re egyedül leszek, mást nem tudok csinálni, csak egy sarokban meghúzódni.” A dél-vietnámi sebesültek száma egyre növekszik. A danangi kórház, az ország négy legnagyobb kór­házának egyike piszkos, és zsúfolt, legyek százai le­pik be a termeket és személyzete hiányos. Mind­össze három orvos van a kórházban, pszichiáter nincs és gyógyterápiára sincsenek berendezve. A lábadozók nem képesek maguk erejéből újból szem­benézni a külvilággal egy vagy több végtag nélkül és félelemmel gondolnak a kórház elhagyására. Mű­végtagokkal néhány hónapon belül elmehetnének, de maradnak, ameddig csak lehetséges. Egy 23 éves katona már két és negyedéve van a kórházban, most mülábakkal készül onnan elmen­ni. “Itt könnyebb mindent kibírni,” mondja, “mert akármerre nézek, mindenütt más amputáltakat lá­tok, de ha hazamegyek, ott egyedül én leszek a rokkant.” Egy másik ok, amiért minél tovább igye­keznek a kórházban maradni: elbocsátásuk után nem kapnak többé zsoldot és sokszor egész évig kell várni, mig a rokkantsági javadalmazást megkap­ják. A kórház javítására, szolgálatainak kibővítésére nincs pénz, mert azt elsősorban a. haderőknek ad­ják. De még a rossz viszonyok között is a rokkant katonák ragaszkodnak a kórházhoz, mert mint mondják, kilátástalan számukra a jövő. ************************************* Fotó kiállítás AZ ANYA Az elmúlt héten a Brooklyn Múzeumban fotó­kiállításon mutatták be a vietnámi nép szenvedéseit, kínos küzdelmeit és a háború szörnyűségeit, ahogy a szemlélők látták. Délvietnámi anya és gyermekei keresztül gázol­nak a folyón, hogy elmeneküljenek a falujukat ért U.S. légitámadás elől. Az anya kétségbeesetten fogja gyermekét. A felvételt Kyoichi Sawada készítette, aki a viet­námi harcok során életét vesztette. A kép Pulitzer-dijat nyert. Saigon, Amerikai Phantom repülőkről 2,000 fontos bombákat dobtak a Hanoi­tól 63 mérföldre észak-nyu­gati irányban a Langchi-ban lévő erómütelepre. Az amerikai megfigyelők je­lentése szerint működésen kivül helyezték az erömüte- lepet, mely villanyárammal látja el Hanoi és Haiphong városokat. Hanoiból érkező jelentések 30 iskolaépület, 20 kórház, 12 templom, 22 vizgát és több ezer ház lebombázásá­ról számolnak be. Az amerikai hadvezetőség nyiltan hangoztatja, hogy e tömegbombázással remélik lehetetlenné tenni az észak- vietnámiak részére az ország déli részében a támadás foly­tatását. Közben a harcok fellángol­tak Saigon közelében. A ha­zafias erők elfoglaltak Datdo kerületi központot. Anloc, ERŐMŰTELEPET BOMBÁZTAK Éontum és Hue körzetében is tovább folynak az isszecsapások. ELTŰNT ÁRVÁK Saigonban az egyik legnagyobb árvaház elnémult. Rendőrök az árvaház 3000 lakóját teherautókon el­szállították valahova, a hozzátartozók megkérdezé­se, sőt megelőző értesítése nélkül. “Elveszett! Tudom, elveszett!” — zokogta egy sze­gény 25 éves anya, aki — miután férje elesett a har­cokban — 6 éves kisleányát a közeli buddhista apá­cák árvaházába adta. Nevét nem mondta meg az újságíróknak, attól félt, hogy bebőrtönzik, mert idegen újságírókkal állt szóba. A rendőrségi jelentés szerint letartóztattak 114 katonaköteles egyént és az árvaház vezetőjét kere­sik, vezetéssel való visszaélés és csalás címén. A rendőrök most teljesen leszerelik az épületet, elvi­szik a varrógépeket, kannákat, rizses zsákokat és mindent, ami elvihető. A Longthanh Árvák Faluja egyik legnagyobb és legvitásabb árvaház volt Délvietnámban. Körülbelül négy évvel ezelőtt létesítették, vezetőjét többször megvádolták azzal, hogy az intézetet politikai célra használják. A gyermekeket már fényképezték zász­lóval a kezükben, a háború befejezését követelve. Voltak olyanok, akik böjtöt tartottak a békéért, igy hivták fel a figyelmet a háború- és kormány- ellenes érzésükre. Egy öreg apáca mondotta, többszáz fegyveres rendőr hatolt be az árvaházba már egy héttel előbb, mint a gyermekeket elvitték. Újítsa meg előfizetését!

Next

/
Thumbnails
Contents