Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-22 / 25. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 22. 1972 A SAIGONI HADIROKKANTAIÉ SORSA Danang-ban, a dél-vietnámi hadsereg lábadozóinak kórházában a betegek reménytelenül néznek a jövő elé. A több mint 800 lábadozó katonának legtöbbje egy vagy több végtagját elvesztette. Nguyen Nuoi balkarján meztelen nö tetovált képe látszik, alatta ezzel a felírással: “Szép volt az élet, mielőtt az akna felrobbant.” “Az élet már nem szép többé,” mondotta a fiatal rokkant, akinek csak két csonk maradt meg a lábai helyén, “most már egész életemre egyedül leszek, mást nem tudok csinálni, csak egy sarokban meghúzódni.” A dél-vietnámi sebesültek száma egyre növekszik. A danangi kórház, az ország négy legnagyobb kórházának egyike piszkos, és zsúfolt, legyek százai lepik be a termeket és személyzete hiányos. Mindössze három orvos van a kórházban, pszichiáter nincs és gyógyterápiára sincsenek berendezve. A lábadozók nem képesek maguk erejéből újból szembenézni a külvilággal egy vagy több végtag nélkül és félelemmel gondolnak a kórház elhagyására. Művégtagokkal néhány hónapon belül elmehetnének, de maradnak, ameddig csak lehetséges. Egy 23 éves katona már két és negyedéve van a kórházban, most mülábakkal készül onnan elmenni. “Itt könnyebb mindent kibírni,” mondja, “mert akármerre nézek, mindenütt más amputáltakat látok, de ha hazamegyek, ott egyedül én leszek a rokkant.” Egy másik ok, amiért minél tovább igyekeznek a kórházban maradni: elbocsátásuk után nem kapnak többé zsoldot és sokszor egész évig kell várni, mig a rokkantsági javadalmazást megkapják. A kórház javítására, szolgálatainak kibővítésére nincs pénz, mert azt elsősorban a. haderőknek adják. De még a rossz viszonyok között is a rokkant katonák ragaszkodnak a kórházhoz, mert mint mondják, kilátástalan számukra a jövő. ************************************* Fotó kiállítás AZ ANYA Az elmúlt héten a Brooklyn Múzeumban fotókiállításon mutatták be a vietnámi nép szenvedéseit, kínos küzdelmeit és a háború szörnyűségeit, ahogy a szemlélők látták. Délvietnámi anya és gyermekei keresztül gázolnak a folyón, hogy elmeneküljenek a falujukat ért U.S. légitámadás elől. Az anya kétségbeesetten fogja gyermekét. A felvételt Kyoichi Sawada készítette, aki a vietnámi harcok során életét vesztette. A kép Pulitzer-dijat nyert. Saigon, Amerikai Phantom repülőkről 2,000 fontos bombákat dobtak a Hanoitól 63 mérföldre észak-nyugati irányban a Langchi-ban lévő erómütelepre. Az amerikai megfigyelők jelentése szerint működésen kivül helyezték az erömüte- lepet, mely villanyárammal látja el Hanoi és Haiphong városokat. Hanoiból érkező jelentések 30 iskolaépület, 20 kórház, 12 templom, 22 vizgát és több ezer ház lebombázásáról számolnak be. Az amerikai hadvezetőség nyiltan hangoztatja, hogy e tömegbombázással remélik lehetetlenné tenni az észak- vietnámiak részére az ország déli részében a támadás folytatását. Közben a harcok fellángoltak Saigon közelében. A hazafias erők elfoglaltak Datdo kerületi központot. Anloc, ERŐMŰTELEPET BOMBÁZTAK Éontum és Hue körzetében is tovább folynak az isszecsapások. ELTŰNT ÁRVÁK Saigonban az egyik legnagyobb árvaház elnémult. Rendőrök az árvaház 3000 lakóját teherautókon elszállították valahova, a hozzátartozók megkérdezése, sőt megelőző értesítése nélkül. “Elveszett! Tudom, elveszett!” — zokogta egy szegény 25 éves anya, aki — miután férje elesett a harcokban — 6 éves kisleányát a közeli buddhista apácák árvaházába adta. Nevét nem mondta meg az újságíróknak, attól félt, hogy bebőrtönzik, mert idegen újságírókkal állt szóba. A rendőrségi jelentés szerint letartóztattak 114 katonaköteles egyént és az árvaház vezetőjét keresik, vezetéssel való visszaélés és csalás címén. A rendőrök most teljesen leszerelik az épületet, elviszik a varrógépeket, kannákat, rizses zsákokat és mindent, ami elvihető. A Longthanh Árvák Faluja egyik legnagyobb és legvitásabb árvaház volt Délvietnámban. Körülbelül négy évvel ezelőtt létesítették, vezetőjét többször megvádolták azzal, hogy az intézetet politikai célra használják. A gyermekeket már fényképezték zászlóval a kezükben, a háború befejezését követelve. Voltak olyanok, akik böjtöt tartottak a békéért, igy hivták fel a figyelmet a háború- és kormány- ellenes érzésükre. Egy öreg apáca mondotta, többszáz fegyveres rendőr hatolt be az árvaházba már egy héttel előbb, mint a gyermekeket elvitték. Újítsa meg előfizetését!
