Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-25 / 21. szám

Thursday, May, 25. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD s BRAZÍLIÁBAN ÉHBÉREN TENGŐDNEK Brazília a világ leggyorsabban fejlődő országai­nak egyike. Az átlagos gazdasági növekedés 9.8 szá­zalékos volt az utóbbi négy évben, de a jólétből a. 9.5 millió lakosú ország jóval több mint felének semmi sem jut, vagyis sok millió brazíliai lakos ma még szegényebb, mint öt évvel ezelőtt. Mig egymás után nyitják az új gyárakat, a szak­képzetlen munkásoknak óriási tömegeit nem alkal­mazzák, sőt az idősebb munkásokat még el is bo­csátják. A kormány az inflációt úgy próbálja leküz­deni, hogy visszatartja a fizetésemeléseket és igy a dolgozók ma kevesebbet vásárolhatnak, mint egy évvel ezelőtt. A népszaporodás is a legszegényebb rétegekben a legnagyobb és mindezzel együtt a sze­génység aránya Brazíliában, a jólét ellenére, napról- napra növekszik. Mind a brazíliai kormány, mind a privát ipar és az Egyesült Államok segélyprogramja, már több mint egy évtizede sokszáz millió dollárt önt külön­böző tervezetekbe, melyek mind a nagy szegénység felszámolására irányulnak. Ezek azonban az ipari fejlesztést hangsúlyozzák és nem képesek a képzet­len falusiakat alkalmazni. A puccs által hatalomra került katonai kormány részére a munkanélküli sze­gények nagy tömegei veszedelmet jelentenek és újabban mezőgazdasági fejlesztési tervezeteket pró­bálnak ki, de ezek egyelőre még csak kezdeti stá­diumban vannak. Jelenleg egy Rio de Janeiro-i ban­kár szerint, az egész országban mindössze csak 20 millió főnyi lakosságot lehet fogyasztónak tekinte­ni. A kormány ezt most 35 millióra akarja növelni. Valamit kell tenniök, mert különben az új gyárak kifogynak a vevőkből. A helyzet Brazília északkeleti részén a legkriti­kusabb. Ez a forró égövi, szárazságtól szenvedő vi­dék Kalifornia területének majdnem négyszerese: Brazília lakosainak közel egyharmada él itt, de az ország termelésének mindössze 15 százalékát fo­gyasztják. Tíz év alatt az Egyesült Államok közel 400 millió dollár segélyt adott ennek a vidéknek a fejlesztésére. Ennek eredménye, hogy habár az északkelet gazdaságilag gyorsabban fejlődik, mint az ország többi részei, ebből a növekedésből csupán kévés gazdag ember húz hasznot. Hivatalos adatok szerint, az alkalmazott és részben alkalmazott mun­kásság alsóbb kétharmadának reáljövedelme semmit nem növekedett, sőt csökkent az utóbbi öt évben. A különböző kedvezményekkel, előnyökkel az északkeletre csalogatott gyárak jelenleg 900.000 munkást alkalmaznak. Közel kétharmaduk, havi 30 dollárnál, a kormány által megállapított legala­csonyabb városi megélhetési színvonalnál keveseb­bet keres. A farmokon élő családoknak pedig tel­jes 80 százaléka kevesebb mint évi 50 dollárból él. A nyomor miatt évente sok ezren vándorolnak el északkeletről délre, a nagyobb városokba, a jobb megélhetés reményében. De ott is többnyire olyan nyomortanyákra kerülnek, mint a hírhedt Rio de Janeiro-i “favelas” vityillói. De aránylag még ezek is jobban élnek, mint a több, mint 25 milliót kitevő északkeleti szegény. Egyik ilyen északkeleti falu a 4000 vályogkuny- hóböl álló Ponce de Carvalhos. Rozsdás vasból van a kunyhók teteje, sok helyen befolyik a viz. Sem vízvezeték, sem csatornázás, sem villany nincs a községben. Uj gyárak sorakoznak a Ponce de Carval­hos melletti országúton, dea kunyhók 20,000 főnyi lakosságának nem sok haszna van ebből. A modem gyárakba csak gyakorlott munkásokat vesznek fel és a faluban a legtöbben még imi sem tudnak. Az egyik ötven családos házcsoportban csak négy férfinek van állandó munkája. A többieket, vasár­nap kivételével minden nap, hajnali 4 órakor teher­autókon viszik ki a cukornád-földekre, ahol naple­mentéig dolgoznak, gyakran 90 F. fokos hőségben. A cukornád vágók, ha nagyon gyakorlottak, megke­resnek napi 60 centet, de ebből még komissiót kell adni a felvevő ügynöknek. A munka csak 6 hónapig tart, az év többi részében úgy szereznek ennivalót, ahogyan tudnak. A nagy modernizálási program még súlyosbítja helyzetüket. Amikor például egy sóbánya új felszerelést vásárolt, a termelékenység óriási módon megnövekedett, de 7000 ember el­vesztette munkáját. A cukorültetvények modernizá­lása is ugyanilyen eredménnyel jár. Ponce de Carvalhos-ban egy 60 éves asszony, aki 20 évig dol­gozott a cukorültetvényen mondotta, hogy vele együtt 1000 más nádarató munkásnak adták ki az útját. Most havi $ 6.50-et keres, mint mosónő. Egy 41 éves cukornád munkás pedig napi 54 centért kenyérét árul az utcán. Hivatalos adatok szerint északkeleten 17 %-os a munkanélküliség, de Brazí­liában mindenki tudja, hogy a hivatalos adatok mit sem számítanak. A legtöbb közgazdász véleménye szerint a vidék munkanélkülisége 30 %-ra becsülhető. A gyermekek 50 százaléka házasságon kívül szü­letik. Ennek egyik fő oka az, hogy sokan nem enged­hetik meg a 10 dollár dijat, amibe a házassági szer­ződés kerül. Nagyarányú a betegség a lakosság kö­rében és Recifé-ben a gyermekhaladóság hallatlan méreteket öltött. 1000 élve született gyermek kö­zül 165.3 hal meg, háromszor annyi, mint Rio de Janeiroban és nyolcsizor annyi, mint az U.S.-ban. Nagyon sok angolkóros, karikalábú gyermeket lehet látni Ponce de Carvalhos-ban és környékein. A vi­dék gyermekeinek 20 %-a olyan rosszul táplált, hogy visszamaradottak lesznek, egy ott dolgozó táp­lálkozási szakértő szerint. Sok a puffadt hasú, kié­hezett gyermek. A rossz táplálkozás miatt a lakos­ságot a sokféle betegség legyengíti, sokan fiatalon elhalnak. A kormány az északkeleti vidék mezőgazdaságá­nak és mezőgazdasági iparának fejlesztésére tesz lé­péseket. A tervek között van az Amazon vidék fej­lesztése is, remélve, hogy ezzel az észak-keletről sok munkást tudnak majd alkalmazni és szakképzési tanfolyamokat is tartanak. Ha mindez beválik, a közgazdászok úgy látják, értékes tanulságot nyújt ez más fejlődő országok­nak, ahol a gyors iparosítással nem érték el a várt eredményeket. Sokan azonban kétlik, hogy az észak­keleti vidéket a mai generáció életén belül és a jelen­legi gazdasági rendszer mellett, Brazília általános életkörülményeivel egy színvonalra hozhatják. Ja­vulás nem várható mindaddig, amig a privát haszon a legfontosabb, legelső követelmény. Vágó Klára TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI NYUGDÍJ A NÁCIK MENEKÜLTJÉNEK Henry Eisler 1944-ben úgy menekült meg a ha­láltól egy náci koncentrációs táborban, hogy leta­gadta a korát. Eislernek szabómühelye volt a csehszlovákiai Munkácson, mikor a nácik elrendel­ték a zsidó tulajdonban lévő műhelyek bezárását. Eisler Auschwitzba került és ott 35 évesnek mon­dotta magát, holott már 44 éves volt, de mint fiata­labb embert, rabmunkára vitték és nem a kremató­riumokba. Munka közben súlyosan megsérült és nem volt képes járni, ezért kivégzésre ítélték. Az mentette meg az életét, hogy nem volt hordágy, amin elvit­ték volna. Helyette mást végeztek ki. A nácik min­den személyes iratát is elpusztították. A háború után házasodott, felesége szintén me­nekült volt és mindketten Minneapolisban teleped­tek le 1957-ben. Habár személyes adatai nem voltak, mégis jelentkezett társadalombiztosítási nyugdíjra. Tavaly kapta meg az első nvugdijcsekket itteni munkaéveire alapozva. VÁMMENTES IKKA-CS9MAG0K FŐÜGVNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK II.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phon®: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, Igazgató Bejárat a Second Avenue-ről

Next

/
Thumbnails
Contents