Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-25 / 21. szám
Thursday, May, 25. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD s BRAZÍLIÁBAN ÉHBÉREN TENGŐDNEK Brazília a világ leggyorsabban fejlődő országainak egyike. Az átlagos gazdasági növekedés 9.8 százalékos volt az utóbbi négy évben, de a jólétből a. 9.5 millió lakosú ország jóval több mint felének semmi sem jut, vagyis sok millió brazíliai lakos ma még szegényebb, mint öt évvel ezelőtt. Mig egymás után nyitják az új gyárakat, a szakképzetlen munkásoknak óriási tömegeit nem alkalmazzák, sőt az idősebb munkásokat még el is bocsátják. A kormány az inflációt úgy próbálja leküzdeni, hogy visszatartja a fizetésemeléseket és igy a dolgozók ma kevesebbet vásárolhatnak, mint egy évvel ezelőtt. A népszaporodás is a legszegényebb rétegekben a legnagyobb és mindezzel együtt a szegénység aránya Brazíliában, a jólét ellenére, napról- napra növekszik. Mind a brazíliai kormány, mind a privát ipar és az Egyesült Államok segélyprogramja, már több mint egy évtizede sokszáz millió dollárt önt különböző tervezetekbe, melyek mind a nagy szegénység felszámolására irányulnak. Ezek azonban az ipari fejlesztést hangsúlyozzák és nem képesek a képzetlen falusiakat alkalmazni. A puccs által hatalomra került katonai kormány részére a munkanélküli szegények nagy tömegei veszedelmet jelentenek és újabban mezőgazdasági fejlesztési tervezeteket próbálnak ki, de ezek egyelőre még csak kezdeti stádiumban vannak. Jelenleg egy Rio de Janeiro-i bankár szerint, az egész országban mindössze csak 20 millió főnyi lakosságot lehet fogyasztónak tekinteni. A kormány ezt most 35 millióra akarja növelni. Valamit kell tenniök, mert különben az új gyárak kifogynak a vevőkből. A helyzet Brazília északkeleti részén a legkritikusabb. Ez a forró égövi, szárazságtól szenvedő vidék Kalifornia területének majdnem négyszerese: Brazília lakosainak közel egyharmada él itt, de az ország termelésének mindössze 15 százalékát fogyasztják. Tíz év alatt az Egyesült Államok közel 400 millió dollár segélyt adott ennek a vidéknek a fejlesztésére. Ennek eredménye, hogy habár az északkelet gazdaságilag gyorsabban fejlődik, mint az ország többi részei, ebből a növekedésből csupán kévés gazdag ember húz hasznot. Hivatalos adatok szerint, az alkalmazott és részben alkalmazott munkásság alsóbb kétharmadának reáljövedelme semmit nem növekedett, sőt csökkent az utóbbi öt évben. A különböző kedvezményekkel, előnyökkel az északkeletre csalogatott gyárak jelenleg 900.000 munkást alkalmaznak. Közel kétharmaduk, havi 30 dollárnál, a kormány által megállapított legalacsonyabb városi megélhetési színvonalnál kevesebbet keres. A farmokon élő családoknak pedig teljes 80 százaléka kevesebb mint évi 50 dollárból él. A nyomor miatt évente sok ezren vándorolnak el északkeletről délre, a nagyobb városokba, a jobb megélhetés reményében. De ott is többnyire olyan nyomortanyákra kerülnek, mint a hírhedt Rio de Janeiro-i “favelas” vityillói. De aránylag még ezek is jobban élnek, mint a több, mint 25 milliót kitevő északkeleti szegény. Egyik ilyen északkeleti falu a 4000 vályogkuny- hóböl álló Ponce de Carvalhos. Rozsdás vasból van a kunyhók teteje, sok helyen befolyik a viz. Sem vízvezeték, sem csatornázás, sem villany nincs a községben. Uj gyárak sorakoznak a Ponce de Carvalhos melletti országúton, dea kunyhók 20,000 főnyi lakosságának nem sok haszna van ebből. A modem gyárakba csak gyakorlott munkásokat vesznek fel és a faluban a legtöbben még imi sem tudnak. Az egyik ötven családos házcsoportban csak négy férfinek van állandó munkája. A többieket, vasárnap kivételével minden nap, hajnali 4 órakor teherautókon viszik ki a cukornád-földekre, ahol naplementéig dolgoznak, gyakran 90 F. fokos hőségben. A cukornád vágók, ha nagyon gyakorlottak, megkeresnek napi 60 centet, de ebből még komissiót kell adni a felvevő ügynöknek. A munka csak 6 hónapig tart, az év többi részében úgy szereznek ennivalót, ahogyan tudnak. A nagy modernizálási program még súlyosbítja helyzetüket. Amikor például egy sóbánya új felszerelést vásárolt, a termelékenység óriási módon megnövekedett, de 7000 ember elvesztette munkáját. A cukorültetvények modernizálása is ugyanilyen eredménnyel jár. Ponce de Carvalhos-ban egy 60 éves asszony, aki 20 évig dolgozott a cukorültetvényen mondotta, hogy vele együtt 1000 más nádarató munkásnak adták ki az útját. Most havi $ 6.50-et keres, mint mosónő. Egy 41 éves cukornád munkás pedig napi 54 centért kenyérét árul az utcán. Hivatalos adatok szerint északkeleten 17 %-os a munkanélküliség, de Brazíliában mindenki tudja, hogy a hivatalos adatok mit sem számítanak. A legtöbb közgazdász véleménye szerint a vidék munkanélkülisége 30 %-ra becsülhető. A gyermekek 50 százaléka házasságon kívül születik. Ennek egyik fő oka az, hogy sokan nem engedhetik meg a 10 dollár dijat, amibe a házassági szerződés kerül. Nagyarányú a betegség a lakosság körében és Recifé-ben a gyermekhaladóság hallatlan méreteket öltött. 1000 élve született gyermek közül 165.3 hal meg, háromszor annyi, mint Rio de Janeiroban és nyolcsizor annyi, mint az U.S.-ban. Nagyon sok angolkóros, karikalábú gyermeket lehet látni Ponce de Carvalhos-ban és környékein. A vidék gyermekeinek 20 %-a olyan rosszul táplált, hogy visszamaradottak lesznek, egy ott dolgozó táplálkozási szakértő szerint. Sok a puffadt hasú, kiéhezett gyermek. A rossz táplálkozás miatt a lakosságot a sokféle betegség legyengíti, sokan fiatalon elhalnak. A kormány az északkeleti vidék mezőgazdaságának és mezőgazdasági iparának fejlesztésére tesz lépéseket. A tervek között van az Amazon vidék fejlesztése is, remélve, hogy ezzel az észak-keletről sok munkást tudnak majd alkalmazni és szakképzési tanfolyamokat is tartanak. Ha mindez beválik, a közgazdászok úgy látják, értékes tanulságot nyújt ez más fejlődő országoknak, ahol a gyors iparosítással nem érték el a várt eredményeket. Sokan azonban kétlik, hogy az északkeleti vidéket a mai generáció életén belül és a jelenlegi gazdasági rendszer mellett, Brazília általános életkörülményeivel egy színvonalra hozhatják. Javulás nem várható mindaddig, amig a privát haszon a legfontosabb, legelső követelmény. Vágó Klára TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI NYUGDÍJ A NÁCIK MENEKÜLTJÉNEK Henry Eisler 1944-ben úgy menekült meg a haláltól egy náci koncentrációs táborban, hogy letagadta a korát. Eislernek szabómühelye volt a csehszlovákiai Munkácson, mikor a nácik elrendelték a zsidó tulajdonban lévő műhelyek bezárását. Eisler Auschwitzba került és ott 35 évesnek mondotta magát, holott már 44 éves volt, de mint fiatalabb embert, rabmunkára vitték és nem a krematóriumokba. Munka közben súlyosan megsérült és nem volt képes járni, ezért kivégzésre ítélték. Az mentette meg az életét, hogy nem volt hordágy, amin elvitték volna. Helyette mást végeztek ki. A nácik minden személyes iratát is elpusztították. A háború után házasodott, felesége szintén menekült volt és mindketten Minneapolisban telepedtek le 1957-ben. Habár személyes adatai nem voltak, mégis jelentkezett társadalombiztosítási nyugdíjra. Tavaly kapta meg az első nvugdijcsekket itteni munkaéveire alapozva. VÁMMENTES IKKA-CS9MAG0K FŐÜGVNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK II.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phon®: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, Igazgató Bejárat a Second Avenue-ről
