Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-13 / 15. szám

Thursday, April, 13. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Felezer eve, 1472. március 27-én halt meg Janus Pannonius, az első klasszikus rangú magyar költő. Oly korban élt e földön, mikor diadalmas fények ragyogták be az embert; a világ, a természet, a test és a lélek titkait mámorosán felfedező reneszánsz szülötte volt. Az ókori eszmények feltá­madásának idején Dante, Petrarca és Boccaccio nemzeti nyelvit, korai es hatalmas uttörését a XV. században a humanizmus latinnyelvüségének győzelme követi, latinra fordítják még Dante Isteni szinjátékát is. A horvat családból származott Janus Pannonius ( családi nevén Kesincei János, horvá­tul Ivan Kesinac) a magyar nemesi nemzettudat képviselője volt, de természetesen ő is latinul irt. Mégpedig az ókori klasszikusok tökéletességével: mert Itáliában — ahol hosszú ideig tanult — a latin költészet janicsárjának neveltek, és mert csodagye­rek képességei korán fegyelmezódtek zseniális köl­tői elhivatottsággá. Frissebb magyar forditásaiböl ezert is tekinthet ránk oly meglepően modem költő, akinek nyelve eredeti latin voltát sokan mar szinte elfelejtik. A magyar irodalomban vele kezdődik az újkor: a megszülető újkori világirodalomban ö képviseli> első vonalban Magyarországot. Életművének jelen­tősége semmivel sem sorolható a legmagasabb vonu­lat — Balassi, Csokonai, Petőfi, Arany, Ady, József Attila — mögé. Csak éppen soha egyetlen sort sem irt magyarul, ezert a nemzettudat fokozódásával arányban homályosodon emleke es amióta az értel­miség szamára a nemzeti anyanyelv mellett nem természetes apanyelv a latin, nem is igen olvassak, legfeljebb elvétve fordításokban. Hanem aki érti Janus Pannonius nyelvében - szemléletében európai kultúráltságát, az felismerheti benne a magyarul éneklő, középkoriaknál nemcsak modernebb, hanem latinul is tudatosabban programszerübben magyar költőt, aki mérhetetlenül nagyobb minden lantpen- getőnél, vagy elvetve tollat is forgatónál, aki csak Szent István óta a szépség ihletettségeben szólni próbált ebben a hazában. Kisnemesi családban született 1434-ben, apja állí­tólag ácsmesterséggel is foglalkozott, János 7 éves korában vesztette el apját. De ott volt a nagybácsi — özvegy Czezmiczeiné bátyja — Vitéz János a püs­pök, tudós, államférfi, kulturaszervezö. Vitéz Já­nos Hunyadi János jobb keze, a Hunyadi politika főirástudöja, aki a középkor végi Magyarországon először hirdeti az égi áhitatok helyett a földi irgal­mak felé fordulásnak — a humanizmusnak — szelle­mét. Vitéz felismeri unokaöccse rendkívüli képessé­geit. Előbb ő tanítja nagyváradi otthonában és ami­kor a fiú 13 éves fővel, már jól tud a nemzetközi tudomány és a humanista költészet latin nyelven, akkor — 1447 elején — elküldi a legjobb és legkor­szerűbb tanítókhoz Guarino mester ferrarai iskolá­jába. Ez időben válik uralkodóvá a Hunyadi politi­ka. Vitéz János a kulturális ügyek országos főembe­re. Nemcsak kisóccsét küldi itáliai iskolákba, hanem tehetséges ifjak egész sorát. János 11 évig tanul Itáliában. Guarino iskolájában fordít hatat a középkori vallásos hitnek, s lesz min­den későbbi filozófiákkal játszó, eszmékkel birkó­zó, szabadgondolkodó magyar értelmiségi legesleg- elsóbb elődje. Igazi reneszánsz ember: természet­szerető, termeszetességszerető, egészségesen érzéki, szellemesen gúnyolódó, játékosan szerelmes termé­szetű, műveltségért lelkesedő, ókort idéző és na­gyon művelt humanista. Guarinonál kötelező volt megtanulni a biztonságos latin verselest. Es a verse- lesi gyakorlatok közben ismeri fel maga is, mestere is, egesz köre is, hogy a serdülő diák — igazi költő. Persze latinul, csakis latinul. A humanista ugyan jobban érti mit jelent a nemzethez tartozás, mint apái és nagyapái, de ebben a XV. században a mű­veltségre adó költő csak egy költői nyelvet ismer: az antik Rómáét, a középkori romlott deákosság után klasszikusan tisztára csiszolt ókori latint, így imák a kortársi olasz példaképek is, igy ir kez­dettől mindvégig János, aki nemzetközileg érthető névként veszi fel a Janus Pannonius nevet, hogy latin nevével is jelezze magyar voltát. Guarino iskoláját kitanulván ment egyetemre — jogásznak. A Hunyadi politikának közigazgatást értő elmékre volt szüksége, jogi képzettségű huma­nistákra. Janus Pannonius már ismert nevű költő a nyugati humanista körökben, amikor 24 éves ko­rában a jogtudomány doktorává avatják. De még ellátogat Rómába is, mielőtt hazamegy. Ünnepelte­ti magat. Tudja a maga értékét; csillog — és szeret is csillogni. De azután már siet is haza. A történe­lem 1458-nál tart. Mátyás lett a király. Vitéz és köre — Hunyadi János egykori vezérkara — úgy képzeli, most már valóra válik minden, amit Hunyadi Jánossal együtt politikában terveztek. Kezdetben nyilván Mátyás is igy képzeli. A hazatérő, korán hires költő-jogász előtt, Vitéz János unokaöccse előtt nyitva van min­den pálya. A kancellárián kezdi, de csakhamar ő a személynök — a legmagasabb rangú bírák egyike — és ugyanakkor hivatalosan is udvari költő. Az udvar szándékait formálja agitativ költészetté és nem rit­kán külföldi propaganda céljából ir Európa-szerte terjesztett epigrammakat, olykor nagyobb költemé­nyeket is Mátyás politikájáról. De közben már ed­dig is hires költészete itthon teljesedik ki. A huma­nista műveltség és a hazai élmenyek együtt bontják ki a nagy lírikust, aki saját érzelmeiről oly Őszintén tud imi, ahogy az csak a következő században — Balassi korában — lesz lírai gyakorlat. (Persze a távoli napnyugaton Villon is ennek a századnak a gyermeke, de ö is magányos a nagy őszinteségével, öt is csak a következő század tudja folytatni.) Közben olykor - olykor nosztalgikusan vágyódik vissza a Duna pártjáról Itáliába, akárcsak majdan Ady Párisba. 1465-ben meg is van végre a lehetőség: ö megy Mátyás követeként Rómába és Velencébe, hogy tárgyaljon a török elleni szövetség ügyében. Ez a csúcspont az életében. A magyar követet, Itáliában ismert nagy költőként fogadják és ünnep- lik. Romában a pápával jóváhagyatja a hazai nagy közoktatási tervet, a pozsonyi egyetem megalapítá­sát, értékes könyveket vásárol a Corvina könyvtár számára. Politikai megbízását is sikerrel vegezn'e. . . csakhogy mire hazatér megváltozott az itthoni po­litika. Ebben az 1465. évben Mátyás hirtelen felhagy az örökölt, a Hunyadi Janos-fele törekvéssel, amely­nek célja összefogni Közép- és Dél-Európa nemze­teit es együtt kiszorítani a törököket Európából. Amig Janus török elleni szövetségről tárgyal, Mátyás hosszú békét köt a szultánnal, és figyel­mét egy nagybirodalom kialakítására fordítja. Az új politikát Mátyás, új emberekkel hajtja v'egre. Hunyadi Janos egykori vezérkara háttérbe kerül. Vitéz János ugyan esztergomi érsek lesz, de befo­lyása erősen csökken. A hazatéró Janus már nem számottevő politikai személyiség. Már nem egyéb, mint pécsi püspök. Ez a püspökség valójában nem egyházi méltóság volt, az egyházi teendőket segéd­püspök végezte. Mátyás szerette a befolyásos püspö­ki méltóságokat s vele a jó megélhetést biztosító stádiumokat megbízható, nem egyszer világi híveire ruházni, hogy biztosítsa uralmát az egyházi befo­lyás ellen. Janus sem pap, sót programszerűen val­lástalan, bár a püspökség átvételekor formailag fel kellett szenteltetnie magát. Valójában ö volt a pécsi püspökség birtokainak ura es gyakorlatilag a dél­vidék politikai fő tisztviselője, afféle tartománykor- manyzó. Élhetett nagyurkent Pécsett és Írhatta ver­seit. Ez azonban nem volt elegendő hiúságának sem, de a változás sem volt megfelelő politikai el­képzelésének. O életre-halálra együtt tartott nagy­bátyjával Hunyadi János örökségének letéteménye­sével. Vitéz Jánossal együtt szerveztek Mátyás ellen politikai összeesküvést. Ez a Vitéz-féle . összeeskü­vés máig sem eléggé tisztázott közjateka a Mátyás­kor történetének. Annyi bizonyos, hogy Mátyás le­leplezte a titkos mozgalmat, részeseit Vitéz János­sal egyútt elfogatta. Csak Janus tudott megszökni. Menekült Itália felé. Bujdoklás közben az amúgy is gyenge tüdeje meghűlt, halálos betegen vonszolta magát Medvevárig. Közben pedig Mátyás leült az elfogott összeesküvőkkel. Senki sem tudja, mit be­széltek, csak azt, hogy utána mindenki szabadon hazament. . . és valamennyi visszavonult a politikai élettől. Halálos áldozat csak egy volt: Janus Panno­nius, aki elmenekült Mátyás elöl. Mátyás maga a- dott parancsot költői hagyatékának összegyűjtésé­re. A király tudta ki volt Janus a költő. A Corvina­könyvtárban őrzött versei biztosították, hogy sem­mi se vesszen el az életműből. Ettől kezdve a humanista magyar költészetben o volt a többe el nem ért magas mérce. Ennek a hu­manista költői színvonalnak köszönhető, hogy a- mikor a következő században mar magyarul szólal meg a magyar reneszánsz költő, nem kellett előírói kezdeni: Balassi egy színvonalú kortársa lehetett Ronsard nemzedékének, hiszen ugyanúgy élt előtte Janus, mint Ronsard előtt Villon. így kezdődik tehát az újkori magyar költészet. JANUS PANNONIUS HALÁLÁNAK 500. ÉVFORDULÓJÁRA

Next

/
Thumbnails
Contents