Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-13 / 15. szám

Thursday, April, 13. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Charles Chaplin A KORSZAK EGYIK LEGKIMAGASLÓBB SZATIRIKUSA mekévekben tapasztalt nyomor mély benyomást hagyott Chaplinban. Testvére réven felvették Fred Karno vándorszin- házába, ahol tehetségét azonnal érvényesíthette. A vándorszinház 1910-ben az Egyesült Államokba ér­kezett és itt a sajtó azonnal felismerte Chaplin ko­mikus tehetsegét. $72.50 HETI FIZETÉS CHAPLIN MINDEN FILMJE AZ EMBERI HALADÁS ÜGYET SZOLGÁLTA Chaplin Londonban született 1889 április 16.-án. Anyja szubrett volt egy zenés kabaréban. Apja iszá­kos volt, csak néha néha látogatott haza. Charlie fiatal éveit nagy nyomorban töltötte. Testvérével, Sidneyvel még a Szegény Házban is töltöttek egy rövid időt. Az anyja iránt érzett nagy szeretete és a gyer­A Sullivan és Considine színész vállalat felfogad­ta Chaplint heti $72.50 fizetéssel. E társulatban a részeg ember szerepét játszotta — a nézők nagy tet­szése mellett. Mack Sennett, amerikai filmrendezőnek is meg­tetszett Chaplin, oly annyira, hogy leszerzödtette heti 150 dollár fizetéssel. Miután Los Angelesba érkezett, nagy idegenkedéssel közeledett a filmstú­diók felé. Két napon át a stúdió környékén kóbo­rolt, mielőtt bátorságot vett ahhoz, hogy bemenjen. Első filmje majdnem eltántorította a filmezéstől, mert filmjét annyira összeszabdalták, hogy “minden komikus jelenetemet középen megszakították”, — mondta Chaplin. Filmkarriere kezdetén ö maga dolgozta ki öl­tözékét: hatalmas cipő, bő nadrág, szűk zakó, ke­ménykalap és rugalmas sétapálca. “S miután Mr. Sennett azt akarta, hogy idősebbnek nézzek ki, egy kis bajuszt biggyesztettem az orrom ala” — mondta Chaplin. Megtartotta ezt az öltözékét a 30-as évek közepé­ig, amikor a Modem Idők c. filmjét készítette. Köztudomású, hogy Chaplin nemcsak a korszak legkimagaslóbb komikusa, de ö irta filmjei librettó­ját, zenéjét, táncszámait és legtöbb filmjét ö maga rendezte. Chaplin első felesége Mildred Harris, második Lita Gray, harmadik Paulette Goddard volt. Ezek a házasságok csak rövid ideig tartottak. 1943-ban fe­leségül vette Oona O’Neillt, Eugene O’Neill hires amerikai iró leányát. Nagy boldogságban élnek 8 gyermekükkel a svájci Vevey-ben, ahol Chaplin é- vekkel ezelőtt megírta önlétrajzát. Itt közöljük a “Diktátor” c. filmjének záróbe­szédét, amely a filmirodalom egyik remeke. Megérdemelt diadalmenetben tért vissza Charles Chaplin az Egyesült Államokba. Húsz esztendővel ezelőtt “hazaárulónak”, “kom­munista-barátnak” nevezték. Filmjeit fekete listára tették. 1953-ban, amikor szülőhazájába, Angliába láto­gatott, megvonták tőle a visszatérési engedélyt. Ma a lapok úgy szeretnék feltüntetni, mintha Chap­lin önkéntes száműzetésből térne vissza. Semmi sem állt ettől távolabb. Nem csoda, hogy az 50-es évek­ben uralmon lévő, szűklátókörű bigott politikusok, McCarthy szenátorral az élükön veszélyt láttak Chaplin filmjeiben. Ki tudta a kapzsiságot úgy kipellengérezni, mint Chaplin az “Aranyláz”-ban? Ki volt képes az embernek ember iránti szerete- tét szebben kidomborítani, mint Chaplin a Nagyvá­rosi Fenyek cimű remekművében? De nemcsak az embernek ember iránti szeretetet tárta fel, hanem a SZEGÉNY EMBERNEK A SZE­GÉNY EMBER IRÁNTI SZERETETET IS. Lángeszű előrelátással a társadalom elé tárta a Modern Idők cimű filmjében, milyen romboló ha­tással van a mechanizált termeles a munkások ideg- rendszerére. Most, húsz évvel később, Lordstown, Ohioban több ezer autómunkás sztrájkba lépett a munka monotonsága, idegrendszerükre való romboló hatása ellen. Chaplin géniuszáról tanúskodik az Emigráns cimű filmje, melyben bemutatja, milyen durván bántak Ellis Islandon a bévándoroltakkal es egy pillantást adott a Szabadság Szoborra. való. Nem akarok uralkodni. Nem akarok senkit leigazni. Segíteni szeretnék mindenkin ha lehet — zsidón, árján, fehéren, feketén. Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyo­morúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egy­mást. Mindenkinek jut hely ezen a világon. Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat. Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét — gyűlöletbe rekeszti a világot — nyomorú­ságba es vérontásba masiroztat bennünket. Robo­gunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűköl­ködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A böl­csesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, kö­nyörtelen lesz egy élet és mindennek vége. A repülőgép és a rádió közelebb hozott bennün­ket egymáshoz. Valójában ezek is az ember jóságát hirdetik — az egyetemes testvériséget — mindnyá­junk egészségét. Most is eljut a hangom sokmillió em­berhez szerte a világon — sok millió kétségbeesett férfihoz, asszonyhoz, s gyermekhez — a kegyetlen rab tartó rendszer áldozataihoz. Ha meghallják a hangomat, ezt kiáltom nekik: Ne veszítsétek el a reményt. A ránk szakadt szenvedés a kapzsiság mú­ló uralma — azoknak a kapállözása, akik felnek az emberi haladás utjától. A gyülőlség elmúlik, meg­halnak a diktátorok, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a sza­badság nem pusztulhat el. Katonák! Ne szolgáljatok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok és mit érezzétek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bá­nik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgálja­tok embertelen embert — gépágyú, gépsziv'ú, gép­embert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szivetekben az emberiség szeretete! Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szere­tet — akiben nincs szeretet és emberség! Katonák! Ne harcoljatok rabszolga rendszerért! A szabadságért harcoljatok! Meg van Írva Lukács evangéliumának 17. fejezetében, hogy isten országa tibennetek van — nem egy emberben, vagy az embe­rek egy csoportjában, hanem minden emberben! Tibennetek! Nektek, a népnek, megvan a hatalma — a hatalma, hogy gépeket teremtsen. A hatalma hogy boldogságot teremtsen, hogy ezt az életet széppé és szabaddá tegyétek — csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát — a demokrácia ne­vében — ezt a hatalmat: egyesüljünk valamennyien. Harcoljunk az új világért, amelyben az eml&r dol­gozhat — amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biz­tonságot ad. A szörnyetegek is ilyeneket ígértek, mikor hata­lomra kerültek! Hazudnak! Nem tartják be Ígéretü­ket! Soha nem is teszik! A diktátor maga szabad, de a nép rabszolga. Azért küzdjü'nk most, hogy felszabadítsuk a világot — ledöntsük a nemzeti hatá­rokat — megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölet­től és a türelmetlenségtől. Harcoljunk az értelem világáért — azért a világért, ahol a tudomány és a haladás mindnyájunk boldogságához vezet. Katonák, a demokrácia nevében, egyesüljünk!” * * * * * * * A DIKTATOR záróbeszédéhez nem kell kom­mentárt fűzni, visszatükrözi Chaplin igazi énjét: küzdeni minden igazságtalanság ellen, hogy az em­beriség szebb, emberségesebb társadalmat teremt­sen magának. “Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem

Next

/
Thumbnails
Contents