Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-06 / 14. szám
Thursday, April, 6. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD H€TV€G7£€V€C ■■■■■■■■■■■■■ “MICSODA AZ IGAZSÁG?” Poncius Pilátusnak, a római birodalom judeai helytartójának a szájából hangzott el a fenti kérdés, annak utána, hogy a vádlottként előtte álló Názáreti Jézus a következő kijelentést tette: “En azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” (Ján.ev. 18:37-38.) János evangélista nem tájékoztat bennünket, milyen hanghordozással tette fel Pilátus ezt a kérdést. Nem tudjuk, gunyoros vagy cinikus volt-e a helytartó hangja; arról sincs sejtelmünk, vajon egy közömbös kézlegyintés vagy vállrándítás kisérte-e a szavait, avagy komoly érdeklődéssel elörehajolva s Jézus szemeibe nézve követelt feleletet az előtte álló vádlottól. De azt tudjuk, hogy a választ be sem várta, tehát okunk van feltételezni, hogy öt az igazság egyáltalán nem érdekelte, vagy pedig nem volt bátorsága azt meghallgatni. . . A “törvény és rend” megtartása, a status-quo megőrzése, az uralkodó körök elleni megmozdulás csirájában való megbénítása mindenfajta igazságnál fontosabb volt az ö számára. Nem csoda, hogy a vádlott néhány órán belül a keresztfán függött. . . Nagyhét lévén, amikor a hivő ember gondolatai visszaszállnak Jézus földi pályafutásának utolsó napjaiba, nehéz ellentállnom a lelki kényszernek, hogy párhuzamot vonjak az amerikai munkásmilliók és a Nixon-kormány között kirobbant — szerintem végtelenül éles és fontos — összeütközés, valamint a Pilátus törvényházában lefolyt tragikus epizód között. Mindkét esetben az igazság került szembe a “fennálló'* renddel; mindkét esetben az igazság az áldozat. . . A munkásság és a kormány közötti konfliktusban az igazság — ezt minden habozás nélkül merem állítani — az, hogy mig a munkásság a tavaly augusztusban nyilvánosságra hozott nemzetgazdasági program értelmében kénytelen beérni a rendeletileg szabályozott és rögzített /“befagyasztott”/ munkabérrel, addig a nagyipar és nagytőke jövedelmi forrásai (a profit- és kamatráta, a közszükségleti cikkek, különösen az élelmiszerek árai, stb.) nem lévén alávetve semmiféle rögzítő korlátozásnak, példátlan mértékben emelkednek, ilymódon a befagyasztott jövedelmű munkásosztály, amelynek állandóan e- melkedö árakat kell fizetnie a leglényegesebb szükségleti cikkekért, voltaképpen EGYEDÜL viseli a Nixon-kormány kétbalkezes, sikertelen “infláció- ellenes” harcának a terhét és sülyos következményeit.'Vagyis a népességnek pont az a rétege, amely legkevésbé képes lépést tartani az ijesztően emelkedő megélhetési költségekkel (és ide kell számítani a sokmilliós nyugdíjas tábort, a munkanélkülieket, a közsegélyen élők sokaságát és mindezek családtagjait, akiknek a jövedelme már azelőtt is nyomorszinten volt befagyasztva!), szenvedi meg a Nixon-kormány szemérmetlenül egyoldalú, égbekiáltóan igazságtalan, tökepárti gazdaságpolitikáját — az “infláció korlátozásának” az ürügye alatt! Miközben tehát a nagyvállalatok jövedelmi forrásai állandóan felfelé mutató vonalon mozognak, a rögzített jövedelmű néprétegek napról-napra kevesebbet és kevesebbet tudnak vásárolni sovány bugyellá- risuk tartalmából. . . JL HESBURGH NIXON JAVASLATA ELLEN NYILATKOZIK Rév. Theodore Hesburgh, a Szövetségi Polgárjogi Bizottság elnöke 3,200 szóból álló nyilatkozatban é- lesen elitélte Nixon elnök azon javaslatát, mely megszüntetné az iskolás gyermekek autóbuszon való szállítását, hogy elérjék az általános iskolák integrálását. “E javaslatnak csak egy eredménye lehet — mondta Rév. Hesburgh — és ez Rév. Theodore=He*burgh~ aZi *»Ogy hátráltatja 3Z Í8kolak integrálását, mely cél elérésére az utolsó 18 esztendőben oly nagy fájdalmak közepette lassan előre haladtunk.” Hesburgh, aki jelenleg a Notre Dame Egyetem tanára, rámutatott arra, hogy Nixon javaslata szabad utat adhat a kisebbségek elleni támadás felfokozására. “Attól tartunk — folytatja Rév. Hesburgh nyilatkozatában — hogy Nixon javaslata, mely csak az iskolák integrálása ellen látszik irányulni, ténylegesen támogatást nyújt azoknak, akik elleneznek minden előrehaladást a polgári jogok elérése terén és akik jelenleg harcolnak az eddig elért eredmények megsemmisítéséért. ” A Szövetségi Polgárjogi Bizottságot ( U.S. Civil Rights Commission ) Eisenhower elnök nevezte ki. A Bizottság feladata, hogy tanáccsal lássa el a kormányt a polgári jogokkal kapcsolatos problémákban. A Bizottság tagjai a Nixon-javaslat elleni nyilatkozatot EGYHANGÚAN fogadták el. Hesburgh azon véleményét nyilvánította, hogy Nixon javaslata megfékezi a bíróságot azon törekvésében, hogy segítségére legyen azoknak, akiket “megfosztottak az Alkotmányban biztosított joguktól, mely integrált oktatást garantál.” Az adminisztráció javaslata azt jelenti, hogy az elnök kivonja magát ebből a tevékenységből, amely az iskolák integrálására irányul és ugyanakkor “ereklyeként felmagasztalja a környékbeli (neighborhood) iskolát.” “Ha figyelembe vesszük a jelenlegi környékbeli iskolák rendszerét, akkor Nixon elnök javaslata nem jelent mást, mint a szegregált iskolák állandósítását.” A Bizottság 18 esztendei tevékenységében ez volt a legélesebb nyilatkozat, amit valaha közzétettek. Letartóztattak 160 papnövendéket I M M M Mi BH ■■ ■■ M M WM WB Bl WM ■■ M Wä tM ■■ M M A munkásság vezetői — hosszas habozás és vonakodás után — csupán azzal a kikötéssel vállaltak szerepet a 15-tagu BérszabályozóTestületben, hogy a kormány sürgős lépéseket tesz az ipari, kereskedelmi és pénzügyi vállalatok jövedelmének a korlátozására is, legalább olyan mértékben, mint azt a munkabérek rögzítése dolgában tette. Nixon ezt meg is ígérte. De a munkásság vezetői hónapokon át hasztalan vártak ennek az Ígéretnek a teljesítésére. (Naiv lelkek. . .) Az amugyis felcsavart árak nyakló nélkül tovább emelkedtek és minden áremelkedés a fix-jövedelmű hatalmas tömegek vásárlóerejét csökkentette. A helyzet tehát hamarosan igy festett: Egyik oldalon a bevétel és a haszon szüntelenül növekedett, a másik oldalon a megélhetéshez szükséges anyagi alap folytonosan zsugorodott. A munkásvezérek sülyosan vétkeztek volna az általuk képviselt és ily igazságtalan módon megrövidített dolgozó-társadalom ellen, ha továbbra is megmaradtak volna aBérszabályozóTestület kötelékében. Következésképpen nem volt valami világrengető meglepetés, amikor a Testület öt munkás- vezetö-tagja közül négy faképnél hagyta a múlt héten ezt a nagytőke és nagyipar szolgálatában álló, hipokrita kirakat-bizottságot. . . Ezért a bátor lépésért Nixon felháborodottan kárhoztatta a munkásvezéreket és “végsőkig menő harcot” (fight to the finish) helyezett kilátásba. “Fából vaskarika” alapon szembeállítja a munkásság “önző” érdekeit a “nagyközönség” (general public) közérdekeivel — mintha ez a kettő egymástól elválasztható és egymással ellentétes volna. Az igazság az, hogy az egyoldalúan megrövidített fix- jövedelmü dolgozók hatalmas tömege és a “nagy- közönség”: EGY ÉS UGYANAZ! A “nagyközönség” 80 millió dolgozóból, 6 millió munkanélküliből, többmillió közsegélyes nincstelenből (és mindhárom réteg családtagjaiból), valamint a 25 millió nyugdíjasból tevődik össze — EZEKET VÉDJE MEG AZ ELNÖK UR az infláció átka ellen, ezekkel törődjék, ha már a “nagyközönség” érdeke annyira a szivén fekszik és ne a nagyvállalatok és a nagybankok kincstárát gyarapítsa! A “végsőkig menő harc” megindult és ha az amerikai “nagyközönség” — az imént felsorolt milliók sokasága — felsorakozik a munkásvezetök mögött, akik ezúttal a 100 százalékos igazságot képviselik, akkor ebbe a harcba az elnök űr bicskája beletörik. Ha viszont az érdekelt tömegek közömbösek maradnak és Nixon kerül ki győztesen ebből a küzdelemből, csak önmagukra vethetnek mindazért, ami vár reájuk egy újabb négyéves Nixon- rezsim alatt: az igazság újra a keresztfára kerül. . . (1972. márc. 30.) ták egymáshoz magukat. Miután letartóztatták a papnövendékeket, a Nagy tisztele tű Lloyd E. Gressi, a Bethlehem, Pa.- egyházkerület püspöke vallási szertartást tartót az épület előtt. Ott volt a tüntetésen Lyman C Ogilby, Pennsylvania és a Nagy tiszteletű Robert R Spears, Jr. Rochester (N.Y.) püspöke is. HARRISBURG, Pa. A rendőrség letartóztatott 160 papnövendéket, akik szolidaritásukat fejezték ki a Szövetségi Épület előtt Berrigan tiszteletes és társaival szemben, akiket összeesküvés vádjával állítottak a bíróság elé. A papnövendékek lánccal kötötték magukat egymáshoz. Miután a kirendelt rendörök széjjelvágták a láncot, a papnövendékek kéz-bilincsekkel kapcsol-
