Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-30 / 13. szám
Thursday, March, 30. 1972 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Amikor a tél már a végéhez közeledik, minden embert foglalkoztat a kérdés: mikor köszönt be az új és örömteljes évszak, a tavasz. Még azok is, akik különben nem sokat törődnek az időjárással egyre fokozodá érdeklődéssel várják a tavasz első előjeleit. Sajnos ez a várakozás nem egyszer csalódással jár. A tavasz egyes evekben megkésik, máskor pedig a korai tavaszodást a tél hosszabb - rövidebb ideig tartó visszatérése követi. Ha a Földnek nem volna légköre Felületesen nézve az évszakok egymásra következeséhez nem fűződik semmifele különösebb természettudományos probléma. Megváltoztathatatlan természeti törvények szabályozzák ezt a folyamatot, mert a Földnek a Nap körüli keringése szükségképpen magával hozza a váltakozást. Szemben találjuk magunkat azonban azzal a sajátságos jelenséggel, hogy az egyes évszakok kezdete és vége elképesztő mértékben eltolódhat. A tavasz egyik évben már február elején kezdődik, a másik esztendőben pedig csak március végén. Ez a szeszélyesség annál meglepőbb, mert a Föld minden évben ugyanazt a pályát futja be a Nap körül.- Az évszakokat létrehozó ok tehát minden évben azonos, a létrejövő eredmény viszont nagyon eltérő. Ebben rejlik az évszakok váltakozásának problémájaAz évszakok kezdetének és végének szeszélyes volta mindenek előtt azt bizonyítja, hogy időjárásunk alakulását nem egyedül a Nap irányítja. A földi légkör ugyanis saját maga is bonyolult képződmény, amely igen különbözőképpen reagál az érvényesülő külső befolyásokra. Az a külső befolyás, amely a tavaszt, a telet és a többi évszakokat létrehozza, röviden elmondva a következő: Földünk tengelye nem merőleges arra a síkra, amelyben a Föld a Nap körül kering, hanem kereken 23,5 fokos szöggel meg van dőlve a merőleges irányhoz képest. Ennek az a következménye, hogy a Nap körüli keringés folyamán az északi félgömb fél éven át kevesebb, és fél éven át több napsütést kap, mint a déli félgömb. A napsütés mennyiségének ez a változása idézi elő mindkét félgömbbön a telet, a nyarat és az átmeneti évszakokat. Ha a Földnek nem lenne légköre, akkor ezek az évszakok minden esztendőben az óramű pontosságával váltogatnák egymást. Nem lenne talány számunkra az, hogy az idén mikor végződik a tél és mikor kezdődik el a tavasz, mert ez a kellemes fordulat minden egyes évben ugyanabban az időpontban játszódna le. « A légkör azonban rendkívül szeszélyes módon dolgozza fel az őt érő külső hatásokat, a napsütés megnövekedését és csökkenését. « Napfény és csapadék A napsütés mennyiségének fokozatos tavaszi megnövekedése a Földnek azokon a területein,ahol pillanatnyilag derült és szélcsendes időjárás uralkodik, igen erős felmelegedést okoz. Más területek viszont a sarkvidék felől érkező felhőtömegeket és hideg szélviharokat kapnak. Ily módon előáll az a helyzet, hogy a tavasz egyes helyeken korán és erőteljesen köszönt be, más területeken pedig nagyon megkéshet. Nagy szélrendszerek Légkörünkben gyakori jelenleg, hogy az északi vagy a déli szelek heteken át majdnem megszakítás nélkül tartanak vagy rövid megszakítás után üjra kezdődnek. A tartós északi szél akár egy hónapos késést is okozhat a tavasz kifejlődésében, a tartós déli szél viszont már januárban is tavasziassá teheti időjárásunkat. Ezek a légköri jelenségek tehát nagymértékben beleavatkoznak az évszakok váltakozásába. Lavina, árvíz, belvíz Minél hirtelenebb lép fel a tavaszodás. annál nagyobb az u.n. tavaszi katasztrófák bekövetkezésének a veszélye. A magas hegységeket boritó többé-kevésbé laza hórétegek, a tavaszi felmelegedés hatására leomlanak. A lavinák sokszor emberéletet követelnek áldozatul. Az Alpok számos vidékén ezért már előre várjak bekövetkezésüket. Lezárják a veszélyeztetett űt- vonalakat és mesterséges eszközökkel (robbantásokkal ) gyorsítják meg a hógörgetegek leválását. A tavaszt hozó déli szél az Alpokon átkelve úgynevezett főn-jelenséget okoz, vagyis a hegységről lebukó szél erősen felmelegszik és ezzel a hótömegek olvadását rendkívüli mértékben meggyorsítja. Ha folyók medrét még jégdugók zárják el, akkor bekövetkezhet a rettegett jeges árvíz. A belvizek sok országban jelentős problémákat okoznak. Jéghegyek, balesetek A tavasz késői időszakának egyik jellegzetes jelensége, hogy az Atlanti-óceán nyugati partvidéke mentén hatalmas jéghegyek úsznak le Grönland felöl dél felé, és igen messze déli tájakig is eljutnak. Április közepén történt a világ tengerhajózásának egyik legsúlyosabb szerencsétlensége éppen 60 esztendővel ezelőtt, amikor a Titanic luxushajó ködös -időben óriási jéghegybe ütközött, kettészakadt és elsüllyedt. A technika akkori állása mellett a tavasz végi jéghegyek még igen nagy veszedelmet jelentettek az Európa és Amerika közti forgalom számára. Ma persze már egészen más a helyzet. Egyrészt az utas- forgalom túlnyomó részét repülőgépek bonyolítják le, másrészt a jéghegyeket korszerű eszközök segítségével már messziről felismerik éspedig nemcsak a viz felszíne feletti részüket, hanem a messze kinyúló víz alatti láthatatlan részüket is. A balesetkutatók már régen kimutatták azt az összefüggést, amely a közlekedési és ipari balesetek és az időjárás között fennáll. Mindkét fajta balesetnek a száma felszökik a nagyobb időváltozások — ügynevezett frontátvonulások — alkalmával. Ez vezetett arra az intézkedésre, hogy egyes államokban ( pl. Olaszországban ), a frontátvonulással fenyegető időjárási helyzetben a jármüvek számára sebesség- korlátozást rendelnek el. Az elmondottakból kiderül, hogy az évszakok szeszélyes váltakozását (amelynek csak egy részlet- kérdése a korai vagy késői tavaszodás) a tudomány mai állása alapján ügy kell felfognunk, hogy ebben a földi légkör bonyolult mechanizmusa jut kifejezésre. A probléma létrehozó okaival ma már meglehetősen tisztában vagyunk. Az lenne persze jó, ha minden évben előre tudnánk jelezni vajon korán, megkésve, vagy normális időben fognak-e beköszöntem az egymást követő évszakok. „KŐKORI” TÖRZS A FÜLÖP-SZIGETEKEN A kökorszak a Föld nagy részén évezredekkel ezelőtt véget ért. Nem igy a Fülöp-szigetekhez tartozó Manilától több mint ezer kilométerre délre fekvő Mindanao szigetén! A tudósok ott nemrég felfedeztek egy törzset, amely időtlen idők óta változatlanul kókorszaki életmódot folytat. A páratlan kutatási lehetőséget megragadva, a Fülöp szigetek antropológusai rövid idő alatt előkészítettek egy expedíciót, Hogy felderítsék a dzsungelbeli törzs szokásait, mielőtt a kezdetleges kultúrát érintenék vagy eltörölnék a civilizáció Hatásai. A törzsek — amelynek a tagjai magukat taszadé- nak nevezik — a létezésére egy Dalfal nevű vadász hívta fel a Figyelmet, elmondva, hogy vadászutján egy titokzatos néppel találkozott a sziget belsejében. A hatóságok helikopterről vizsgálva a jelzett területet rá is találtak az alacsony, ágyékkötöt viselő emberek egyik csoportjára. Kapcsolatba lépve velük a kiküldöttek megállapították, hogy a törzs legalább 700, de lehet hogy 2000 éve elszigetőlödött, és semmilyen mezogazdasagi művelési ismerete sincs. A ta- szadék számára ismeretlen a rizs, a taro, a só, a cukor, sosem ettek gabonafélét, es — a hatóságok szerint — “ a mai világ egyedüli népe, amely nem ismeri vagy használja a dohányt.” Ennél lényegesebb azonban, hogy nem ismerik a fémmegmunkálást, nincsenek háziállataik, sem tartós településeik. Ámbár szigeten élnek — valójában csupán a sziget hegyi jellegű, erdővel sűrűn benőtt vidékén —, sohasem látták a tengert, és nincs is rá ki fejezés különös maláj-polinéz nyelvükben. Megmaradtak kezdetleges, a táplálékot inkább gyűjtögető mintsem termesztő életmódjukban,kaparó-, zúzó- és vágóeszközként követ, szállításra, építésre, torként és más eszközöknek bambusznádat használnak Fő táplálékuk a natak, a vad pálmák bele. Emellett fogyasztják a vad yamgyökeret, a spanyolnád és a bambusz zsenge hajtásait, kis halakat, rákokat és békaporontyokat, amelyeket kézzel fognak. Dalfaltól, a vadásztól már megtanultak madarat lépre csalni, egyszerű csapdákkal cibetmacskát, patkányt, majmot és malacot fogni. A tűzet még mindig két fadarab összedörzsölésével csiholják, a húst vagy nyílt lángon sütik vagy bambuszcsöben főzik meg. A mintegy száz főnyi taszadé családokban él, a- melyekbe az apa, az anya, valamint meg nem házas gyerekeik tartoznak, olykor egy árva vagy egy gyermektelen özvegy. A házasságot a szülők intézik, a- mikor azonban kevés a nő a csoportban, az apa egy szomszédos taszadé csoportból elfog egy lányt a fiának feleségül. Az anya egyedül szüli meg gyermekét, az apa eltemeti a méhlepényt. A családon kívül nincs formális közösségi szervezetük, nincs semmilyen vezető, de valamennyi család együttműködik a táplálékszerzésben, közösen határoznak a legtapasztaltabb tanácsától függően. Ez a tanács a taszadék szerint azon az ismereten alapul, amelyet őseik adnak át. Hitük szerint álmukban láthatják a szugojo- kat, meghalt rokonaik lelkeit, akik hitük szerint a fák koronái közt lakoznak, valamint Szelangelt, a “hegyek birtoklójá-t” aki “megmondja, hol keressék a palmabelet es a vadaszzsákmányt. A taszadék félénkek az idegennel szemben, óvakodnak és annyira rettegnek a fugutól — egy himlö- szeru járványtól, amely egykor a környéken pusztított — hogy betegeiket segély nélkül magukra hagyják. Bizonytalan életkörülményeik közepette kevés Örömöt találnak az életben. Szeretnek az esőn állni és hagyni, hogy testükön végigfolyjék a viz. O- römük telik a kubing zeneben. Ez valamiféle bambuszból készült hangszer, amelyet bambuszcsöben tartanak. A Fülöp-szigetek hatóságai - hogy a törzset meg őrizzék, mint egy láncszemet az emberiség elhagyott múltja fele — védetté nyilvánították, mintegy 30 négyzetkilométernyi erdős környezetüket, amely nemcsak a favágók, állattenyésztők, a bányászok és más benyomulok számára tiltott terület, hanem a jószándéku látogatóknak is. Áz évszakok váltakozása •
