Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-30 / 13. szám

Ent, as 2nd Class Matter Dec. 3 1. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y., N.Y.

Vol. XXVI. No. 13. Thursday, March, 30. 1972 AMERICAN HUNGARIAN WORD. INC., 130 E. 16 th St. New York, N. Y. 10003 Tel: AL 4-0397

27 ÉV UTÁN

Ez évben, 1972. április 4.-én, szülőhazánk, a Magyar Népköztársaság, felszabadulásának 27-ik évfordulóját ünnepli. 1945 április 4-iken szabadította fel a diadalmas Szovjet Hadsereg, áldozatteljes küzdelem árán Magyarorszag területének utolsó négyzetméterét, nemcsak a gyűlöletes, véres hitlerista náci uralom alól, hanem ugyanakkor a horthyista fasiszta elnyomó uralom alól is. Mire a felszabadi- tas befejeződött, az ország üszkös romokban hevert, nem maradt épen egyetlen hid, egyetlen kilométer vasútvonal, az ellenség magaval hurcolt, amit csak tudott. Nem hagyott hátra lovat, tehenet, disznót, a lakosságot éhínség fenyegette, a férfi lakosságnak jorésze odaveszett a harcokban és szenvedésekben. A helyzet kétségbeejtő volt, sokan ügy éreztek: itt soha nem lesz többé élet! A gyárak megálltak, vagy mert a gépeket elrabolták a menekülő náci csapatok, vagy mert nem volt munkás, de különösen, mert nem volt tüzelőanyag.

De ennek a kétségbeejtő pusztulásnak közepette voltak mégis elegen, akik nem siránkoztak ölhetett kezekkel, hanem rongyosan, ebesen nekiláttak a romok eltakarításához és az újjáépítéshez. Hozzáláttak legelőször az élelmezés megszervezésehez, amiben nagy segítséget nyújtott a megszálló Szovjet hadsereg, szükséghidakat építettek, helyreállították a vasútvonalakat, a műhelyekben összetákoltak a roncsokból mozdonyokat, kocsikat, hogy a szállítás megindulhasson. Az önfeláldozó fáradság nem volt hiábavaló, csodába illő rövid idő alatt talpra állott az ország és megindult a termelő munka a gyárakban és a földeken, melyeket a parasztság most már, ezer év óta először, magáénak nevezhetett. Mindannyian hősök voltak, a munka hősei, a milliók, akik az országot romjaiból újjáépítették.

Huszonhét ev, a történelem szemevei nezve, nem nagy idő, de ha áttekintjük az eredményeket, a szintet, amelyet Magyarország ezalatt elért, ez az idő bizony száz évnek tűnik. Nincs többé munkanélküli munkás és földműves, nincsenek többé mezítlábas, éhes, iskolába nem járó gyermekek, nincsenek többé imi-olvasni nem tudó felnőttek. Parasztok és munkások gyermekei éppúgy jamak egyetemre, mint tisztviselők gyermekei.

Magyarország ma meg mindig nagyon szegény ország, nem nyújthat olyan jólétét, mint az USA, de a lakosság túlnyomó többsége, a munkások és parasztok sokkal jobban élnek, sokkal kedvezőbb körülmények között, mint apaik valaha.

De ma mar egyetemet vagy főiskolát végzett emberek vezetik a gazdaságokat, modem tudományos módszerekkel es felszereléssel. Ha igy halad tovább

az ország, a béke megzavarása nélkül, nincs messze az idd, amikor a jólét felveheti a versenyt a leghala- dottabb nyugati országokkal.

Ezzel a jelszóval ment egy országos felvonulás, melyben mintegy 50.000-en vettek részt, — köztük gyermekek ezrei, — március 25.-én Washingtonban, hogy tiltakozásuknak adjanak kifejezést Nixon gazdasági programja ellen, amely a gyermekek millióinak jólétét veszélyezteti. Nixon “Family Assistance Plan” törvényjavaslata (H.R.I.), a gyermeksegély törvény vétózása és az élelmiszer program csökkentése mind veszedelmet jelentenek a szegény dolgozók gyermekeinek.

A felvonulás és tüntetés követelései többek között: garantált $6.500 minimum évi jövedelem minden négygyermekes családnak; feljavított oktatási rendszer; kibővített élelmiszerprogram; megfelelő lakások építése; kielégítő egészségügyi szolgálat; ingyenes napközi otthonok; a háborúra téko- zolt milliárdokat ezekre kellene fordítani.

A felvonulás támogatói között ott találjuk Dr. Benjamin Spock, hires gyermekorvost, Bella Abzug, new yorki képviselőnőt, Dr. Kenneth Clarkot, a pszichológia professzorát a New York városi egyetemen, Mrs. Coretta Kinget, Martin Luther King, Jr. özvegyét és Dr. George Wiley-t, a National Welfare Rights Organization igazgatóját.

A felvonulást támogató szervezetek között megemlítjük a következőket: National Welfare Rights Organization, American Federation of Teachers, National Association of Social Workers, Friend’s Committee on National Legislation, Children’s Foundation. National Council of Negro Women, Women’s Strike for Peace, Day Caere & Child Development Council of America.

Az összegyültekhez szóltak többek között Rev. Ralph D. Abernathy, Mrs. Coretta King, Eugene J. McCarthy, volt szenátor, Bella S. Abzug, new yorki és Ronald V. Dellums Calif.-i képviselők, Gloria Steinern, a női mozgalom egyik vezetője, Shirley McLaine, jólismert színésznő, John Kerry, a Hábo- mellenes Vietnámi Veteránok vezére.

FELMENTETTÉK A “SOLEDAD TESTVÉREKET”

Long Tieng a

szabadságharcosok gyűrűjében

SAN FRANCISCO, Cal. Az Esküdtszék ártatlannak minősítette John Clutchette-t és Fleeta Drumgo-t, akiket azzal vádolták, hogy meggyilkoltak John Mills bör- tönőrt 1971 augusztusában, amikor a “Soledad Testvérek” ki akartak szabadulni a San Quentin börtönből. Ugyanakkor, amikor az Esküdtszék kihirdette a dönteset, 50 mérföldre a San- Francisco-i bírósági épülettől, Albert W. Harris Jr., ál- lamúgyész kétórás beszédben tárta elő a San Jose (Cal.) bíróságon az Angela Davis elleni hamis vádakat.

VIENTIANE, Laosz fővárosából kiszivárgó hírek arról számolnak be, hogy a sza badságharcosok seregei körülvették a Long Tieng katonai támaszpontot, mely 83 mérföldre esik észak-keleti irányban Vientiane-tól.

Az amerikai kémszerve- set (CIA) által kiképzett és felszerelt zsoldos-sereg itt kétségbeesetten küzd a hazafias front rakéta, ágyú és aknavető támadása ellen.

Az amerikai légi*erők minien lehető támogatást megadnak, hogy megmentsék a laoszi kormány egyetlen katonai egységét, mely nemi ellenállást tud tanúsítani a felszabadító csapatokkal szemben.

A szabadságharcosok kezeben van az ország 91,000 négyzetmérföld területének több, mint kétharmada.

Sisouk Champassak, Laosz külügyminisztere nyilatkozatában azon félelmének adott kifejezést, hogy Long Tieng elvesztése teljes bomlást idéz elő a Souvanna Phouma kormány hadseregében.

“Mentsük meg gyermekeinket”