Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-23 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March, 23. 1972 MEG MINDIG VANNAK AMERIKÁBAN LÁNCRAVERT RABOK MULASZTÁS Négy napi nagy esőzés után február 26-án, szombaton, a west virginiai Buffalo Creek mentén lévő Lorado községben, a leöntött bányasalakból álló vizgát átszakadt és a felduzzadt, 5 millió köblábnyi viz elöntötte az alatta fekvő, sűrűn lakott völgyet. A nagy erővel alázuhanó viz alapzatairól elsöpörte, összeroncsolta a lakosok házait, legkevesebb' hetvenen odavesztek és a rom eltakarításokban még egyre több holttestet is fedeztek fel. A katasztrófa megtörténte után a United States Geological Survey, a belügyminisztérium geológiai hivatala, nyilvánosságra hozta, hogy egyik tanulmányukban már 1967-ben figyelmeztették West Virginia akkori kormányzóját, Hulett C. Smith-et, Logan megye kilenc kormányhivatalnokát és Arch A. Moore képviselőt, aki West Virginia jelenlegi kormányzója, hogy a Lorado-i és 29 más bányasalak- gát nem elég szilárd ahhoz, hogy nagyobb vizemel- kedésnél át ne törjön. Moore kormányzó kijelentette, hogy nincs tudomása az előzetes figyelmeztetésről. A többi kormányemberek, akik a figyelmeztetést kapták, sem tettek semmit a veszedelem elhárítására. A figyelmeztetés, amit három oldalas levél formájában Stewart L. Udall akkori belügyminiszter küldött ki, egy tanulmányról jelentett, amit a kormány geológusa, William Davies végzett az appa- lachiai államok salak gátjairól azután, hogy 1966- ban az angliai Aberfam wellszi bányafaluban egy ilyen salak gát megcsúszott és 116 iskolás gyermeket és 5 tanitöt megölt. A helységekben fennálló veszedelmes állapotok között a tanulmány Lorado községnél a következőkre figyelmeztetett: “A gát túloldalán nagy, mély tó van. . . A tó északkeleti végén a gát 15 láb vastag és 8 láb magas. .. Ez magas vízállásnál könnyen kiáradhat és beszakadhat. . . A tó 5 millió köbláb vizet tartalmaz”, stb. A Charleston-i természetvédő csoport, a Citizens Against Strip Mining szószólói mondották, hogy magnóra vett interjúkat tartottak nemrég a Buffalo Creek-menti községek lakosaival. Az interjúban a lakosok abbeli véleményüket fejezték ki, hogy mint egyikük mondotta, a bányasalak-gátak és a vidéken kiteijedt felszíni bányászat “mint töltött pisztoly” áll szemben a völgy 4500 főnyi lakosságával, amelyet bármely percben elpusztíthat a nagy mennyiségű rászakadó viz. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT Z szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni. Egy évre $ 10.— félévre $ 5.50. Megújításra: $...... ........................................ Naptárra: $T................................................. Náv: ........... ................................................ Cím: .............................................................. Város:................................Állam:............... Zip Codo:................. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 Attól kezdve, hogy a régi Egyiptomban a hadifoglyokból életük végéig nehéz munkát végző rabszolgák lettek, a történelemben a kizsákmányolásnak ez a legbrutálisabb formája mindmáig fennmaradt. Szégyenfolt az Egyesült Államok jó nevén, hogy egyes déli államokban még ma is vannak lánc- ravert rabok, akik kegyetlen körülmények között robotolnak hosszú órákat naponta. A Georgia-i Jasper városka közelében, a legforróbb nyári napon is verejtékben fürdő, csikosruhás csapat végez útjavitó munkát, a durva őr goromba utasításaira. Lábuk egymáshoz van láncolva és amint a teherautóból kiszállva a munkához mennek, jobb, majd bal lábukat, akár egy gépezet, egyszerre emelik a sorban. Az őr a legnagyobb megvetéssel kezeli J ezeket az elitélteket, akik ilyen módon töltik ki büntetésüket és az a meggyőződése, hogy igy van ez rendjén, mert mint mondja “semmi másra nem j alkalmasak”. Az amerikai Dél mindig is a rabszolga hagyományok hazája volt a fehér uralkodó osztály körében, de már a Dél is megérzi az idők változását: lassan ugyan, de a láncravert rabmunka ott is megszűnőben van. Evekkel ezelőtt még gyakran lehetett látni a déli igazságszolgáltatás láncravert elitéltjeit, amint az utakon, vagy kőfejtésnél dolgoztak. A büntetés súlyos- 1 bitására sokszor a láncra még nehéz vasgolyókat is í tettek, hogy megnehezítsék a járásukat. Innen ered a “chain-gang”-ek vonszoló járása, amiről olyan sokat beszéltek. De North Carolina nemrégen törvényt hozott a láncolt rabmunka megszüntetésére 1973 júliusi határidővel. A négy másik déli állam, amelyben a törvény ezt még mindig megengedi, egyre kevésbé alkalmazza a büntetésnek ezt a formáját. 11 déli államban 1960-ban még 16,000 embert Ítéltek láncravert rabmunkára, 1965-ben 11 ezret és 1970-ben már csak 7 ezret. Az adatok szerint a múlt évszázad folyamán kb. 1 millió ember részesült ebben a kegyetlen büntetésben. De azért még nem lehet mondani, hogy a láncravert rabmunka teljesen megszűnt az Egyesült Államokban. A kisebb megyék és városok helyi büntető törvényei még most is kiszabnak ilyen büntetéseket. Csupán állami színvonalon korlátozzák a láncravert rabmunkát, minden esetben különböző okok miatt: North Carolinában és Virginiában elsősorban gazdasági meggondolásból. Az útépítőknek gaz- laságosabb a munkát privát vállalkozóknak kiadni, mint a börtönnel rabmunkára szerződést kötni. Alabama és Mississippi hatóságai attól félnek, hogy i rabok, még leláncolva is, a börtönön kívül fellázadhatnak és elszabadulhatnak. South Carolinában a börtönreformokért harcoló szervezetek tiltakozására szüntetik meg a chain-gang-eket. # A deli rabszolgatartó államokban mindig könnyen ilfogadták a nehéz kényszermunka gondolatát. Bűnözőket (sokszor ártatlanokat is) láncravert rabmunkára ítélni mindennapi dolog volt és ez az Ítélkezési mód egész a harmincas évekig állandóan teredt, amikor tetőfokát érte el. Az American Correc- ional Association adatai szerint kb. 100 ezer elitéit lolgozott leláncolva útépítő munkán a déli államok- tan 1934-35 között, az ország más részein csak el- izórt esetekben. Közvetlen a második világháború ‘lőtt kezdtek valamennyire redukálni ezt a büntetésformát és az utóbbi tiz év folyamán a börtönre- torm mozgalom sokat tett a teljes megszüntetés irályában. Mindezek ellenére 1970-ben Alabamában nég 700, Virginiában 2000, Floridában 800, Worth Carolinában kb. 1800 elitéit rab dolgozott isszelancoltan átépítő kényszermunkán. Tisztességtelen pénzszerzésre is felhasználták a áncravert rabokat. A huszas években nagy botrá- íyokat okozott annak a felderítése, hogy Louisianá- jan börtönigazgatók meggazdagodtak megvesztegetési Összegekből, amiket privát vállalatok nekik fizettek azért, hogy elitéit rabok munkáját rendelkezésükre bocsátotta. Georgiában és Tennesseeben is íasonló panamák voltak. A penológiát reformálni kívánó szakértők azon a véleményen vannak, hogy a csapatos, nehéz kényszermunkának semmi rehabilitációs értéke nincs és sok felvilágosultabb börtönigazgató is egyetért ezzel. De a lassan változó Délen a még megmaradt kényszermunka csapatokban az emberek még mindig állati módon húzzák az igát. Sérülten és betegen, napról napra robotolnak az embertelen munkán, amit ma már gépek jobban, könnyebben és gyorsabban elvégeznének, de a büntetésnek ez az ókorból visszamaradott formája nehezen múlik el az amerikai szintérről. Vágó Klára
