Amerikai Magyar Szó, 1972. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-02 / 9. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March, 2. 1972 Ml TökTwi(«z ÓhAíAbAN Dr. Mérő Eva FIATAL D0LG0Z0 ANYA TUDOMÁNYOS KÉPESÍTÉSSEL Ha valakinél a nyilvános, azaz a sajtó hasábjain történő foglalkozás indokolt, akkor az László Györgynénél, Hedvig Zsuzsánál, a Villamosszigetelö- és Műanyaggyár fiatal kandidátusánál (kandidátus3 Magyarországon első tudományos fokozat) feltétlenül az. Hogy miért? A Villamosszigetelő- és Műanyaggyár első munkahelye volt. A törzsgárdához tartozik, hiszen 1956 óta dolgozik ott. Eleinte kutató- mérnök volt, majd 3 év óta a mintegy 150 embert foglalkoztató szigetelő anyagok gyártásával foglalkozó gyárrészleg vezetője. Igaz, hogy egy évig kiesett a termelés áramköréből, mert otthon tartózkodott, de ennek két figyelemreméltó oka is volt: az év első felében egy aranyos kisfiút hozott a világra, és november 19-én pedig kandidátusi értekezését védte meg. Egyébként ö az első kandidátus a gyár 3200 dolgozója közül. — Gondolom, életének egyik jelentős eseménye volt kandidátusi értekezésének sikeres megvédése. Mert, hogy sikeres volt, mi sem bizonyitja jobban, mint a bizottság egybehangzó elismerő véleménye, s nem utolsó sorban dicsérete, amikoris a birálatban elhangzott, hogy 4 fejezetből álló disszertációjának egy-egy fejezete is megállta volna a helyét. Mióta készült e tudományos fokozatra, és számára mi jelentette a legnagyobb problémát? — A Műegyetemen végeztem egyetemi tanulmányaimat. Vegyészmérnök vagyok. A gyárban még akkor kezdtem el foglalkozni témámmal, amikor mint kutatómérnök működtem. “Kopolimerizáció” cimű értekezésemben a telítetlen poliészterekhez kapcsolódó rendszer vizsgálatával foglalkoztam. A gyár szempontjából e dolgozat gyakorlati haszna többek között abban nyilvánul meg, hogy általa jelentősen növelhető a poliészter gyanták élettartama, tárolóképessége. A gyár saját témájának tekintette, s anyagilag finanszírozta. A témával 1965 óta foglalkozom és 1970. júniusában fejeztem be. Legnagyobb probléma számomra a levelező aspi- ratura volt. Ez azt jelentette, hogy a rám bízott feladatoknak ugyanúgy eleget kellett tennem, mint korábban, naponta ugyanúgy 8 órát kellett a gyárban töltenem, mint máskor. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a levelező aspiratu- rával némi engedmény is jár: évente 30 nap tanulmányi szabadságot, továbbá 4 éven át heti egy napot kaptam. A kandidátusi értekezést általában 7 éven belül lehet benyújtani. Nálam ez 5 évre csökkent. Az ezzel járó vizsgakötelezettség: 2 nyelv, filozófia es szakmai vizsga, végül pedig a kandidátusi értekezés benyújtása és megvédése. Tehát bőven volt mit tanulni, mire készülni. S ekkor számomra még idő is több volt, hiszen gyermekem nem volt. — Véleménye szerint a gyár vezetősége megfelelően támogatja azokat a fiatalokat — elsősorban a nőkre gondolok —, akik tovább szeretnének tanulni? — Saját esetem is ezt bizonyitja. De másoknál is ez tapasztalható. A technikumot végzők mellett nagyon sok esti egyetemista van a gyárban. Ha csak saját gyárrészlegemet nézem, akkor is az a kép alakul ki, hogy a gyár vezetősége a legmesszebbmenőkig támogatja a tanulókat. Pl. e gyárré szí égnék 150 dolgozója van. A műszaki állomány 22 tagú. Közülük egy nem régen fejezte be egyetemi tanulmányait, 3 pedig jelenleg is tanul. Természetesen bizonyos irányítottság van, de ez szükségszerű is. A vezetőség bizonyára nem támogatná azokat, akik esetleg magyar-történelem, vagy hasonló szakra szeretnének jelentkezni. Ilyen végzettségre ugyanis itt nincs szükség. Alapjában véve a gyár részéről az is nagy dolog, hogy engem támogatott a tudományos fokozat elérésében, ugyanis iparvállalatoknál ezzel a jelenséggel ritkán találkozunk. Kandidátusok főleg a kutatóintézetekből kerülnek ki. — Mit tapasztal munkahelyén a nők és férfiak egyenrangúságának kérdése tekintetében? /Vezetői beosztás és anyagi megbecsülés szempontjából egyaránt ./ — Objektive feltétlenül megvan az egyenrangúságra a lehetőség. Műszaki értelmiségi szinten, vezetői beosztásban nincsen nagyságrendbeli különbség férfi és nő között. Fizikai dolgozók esetében is azonos a bér. A differenciát inkább az okozza, hogy a magasabb bérű nehezebb munkát csak erősebb fizikumú férfi tudja elvégezni. Továbbá az alacsonyabb szakképzettséget igénylő, rosszul fizetett munkakörre többnyire csak nők jelentkeznek. E- gyébként a gyár jó átlagosan fizető vállalatnak tekinthető. — Ön nemcsak a gyár egyetlen kandidátusa, hanem úgy tudom, hogy gyárrészleg vezetők közül az egyetlen női vezető. Hallhatnánk erről bővebben valamit? — Ha egy nő, mint vezető meg akarja állni a helyét, akkor gondolkodásmódjában nem szabad tipikusan nőnek lennie. Be kell bizonyítania, hogy nők is alkalmasak vezetésre, amennyiben a vezetésre általában alkalmatlan női tulajdonságokkal nem rendelkeznek. A feladatok közlésénél, a határidő ellenőrzésénél beosztottaimmal kapcsolatban általában a szóbeli forma hive vagyok. Itt szerintem a kollégákkal való levelezés szükségtelen. Csak alapja lehetne a felesleges nézeteltéréseknek. Viszont a “lényeget” érintő levelezések, jelentések Írásosak. Valahogy röviden így jellemezném ilyen irányú tevékenységemet: a jövő írásos, a jelen néha és a múlt nem. — Ót és fél hónapos a kisfia, Gyurika. A gyermek megjelenése a családban, gondolom, óriási változást idézett elő. Eddig nem ismert problémák is valószínűleg felmerültek. — Hát igen, problémák bőven adódtak. Nagyon örültem a kis “fiatalúrnak”. De mint köztudott, a gyermek nemcsak örömet jelent, de gondot is. A legfőbb probléma megoldására épp a napokban került sor. Egy évi szünet után néhány nap múlva bemegyek dolgozni, a gyermekre pedig valakinek vigyáznia kell. Hogy három évig otthon maradjak az képtelenségvolt.Szüleink még dolgozó emberek. A gyárnak — igaz — van bölcsődéje, de nagyon messze van. Ahhoz viszont, hogy a lakásunkhoz legközelebb eső bölcsödébe helyezhessem el gyerekemet, nagy összeköttetésre lenne szükség. Egyelőre azt az átmeneti megoldást választottuk, hogy egy nénit fogadtunk, aki egész nap vigyáz Gyurikára és egyébként is csak az ovodát tartom ideálisnak. No és a további problémák? Igazán még talán magam sem tudom, hogy mi vár rám. Férjem, aki magyar-történelem szakos tanár, és a Rádiónál szerkesztő, igazán nagyon segítőkész férj. De azért nem kívánhatom tőle, hogy a megnövekedett munka arányában vegye ki részét a munkából. Azért mégiscsak több munka hárul egy nőre, az anyára, mint egy férfire. Talán otthon is — ahol megsokszorozódott a munkám —, és a gyárban is meg kell állnom a helyemet. — Es mikor szórakozik? A továbbiakban hogyan tud hubbyjának élni, az irodalomnak, az olvasásnak, a verseknek? — Nálunk az olvasás elsődleges létszükség. A jövőbeli is feltétlenül fogunk rá szakítani időt, legfeljebb kevesebbet. Inkább rövidlélegzetü műveket. Muszáj, mert szeretem az irodalmat és nem vagyok “szakbarbár.” S természetesen időnként majd színházba is megyünk és koncertekre is fogunk járni. — Távlati tervei? Remélhetőleg kandidátusi értekezése tudományos munkásságának nem végét, hanem kezdetét jelenti! — En is igy gondolom. De a kicsi miatt átmenetileg csak az abszolút munkahelyi intenzitással tudok dolgozni. Ami a távlati elképzeléseket illeti, ezek nemcsak tőlem függnek és otthoni körülményeimről, hanem a gyár vezetőségétől is. Ugyanis azáltal, hogy meglehetősen hűséges alkat vagyok, további működésemmel kapcsolatban megoldásra váró alapvető probléma merül fel. Hogy miért? Az a terület, ahol jelenleg vezető vagyok, nem igényli az elért tudományos fokozatot. Igen fontos, de be-^ ■ ruházás, fejlesztés szempontjából stagnáló terület a jelenlegi. Kérdés: milyen megoldás kínálkozik, hogy tudományos munkásságom tovább mélyítsem? Erre a kérdésre azonban csak a gyár igazgatója tudna választ adni. Lászlóné, Hedvig Zsuzsával folytatott érdekes, aktuális és tanulságos beszélgetés után néhány nappal később felkerestem a Vülamosszigetelő- és Műanyaggyár vezérigazgatóját, Baranyi Imrét, abban a reményben, hogy Lászlónénál félbemaradt kérdésre esetleg választ kapok tőle. — Valóban, Lászlóné problémáját mielőbb meg kell oldanunk. Jelen pülanatban konkrétumokról még nem számolhatok be, de a változásra való lehetőséget biztosítjuk a számára. Hogy hogyan ? Vagy a gyáron belül más részleg vezetésével bízzuk meg, vagy olyan formában kap magasabb beosztást, hogy a most szerzett képesítést jobban kihasználó vagy felhasználó munkakört kap. — Kiegészítésül szabad legyen megjegyeznem, hogy Lászlóné Hedvig Zsuzsa a gyár 3200 dolgozója közül csupán az egyetlen kandidátus. Ez a számadat azonban egyáltalán nem mond ellent annak a ténynek, hogy “tanuló gyár” vagyunk. És hangsúlyozom, hogy a továbbtanulók 65 %-a nő. Hogy miért támogatjuk a tanulnivágyókat? A vállalatnak szüksége van a szellemi kapacitás bővülésére. Es rájöttünk arra, hogy ezt csak külső erőből nem tudjuk biztosítani. Tehát szükséglet és kínálat közötti hiányt belterjes gazdálkodással kell pótolni. Ez határozza meg a vállalat iskolapolitikáját. Ezért megállapítottuk előzetes felmérések alapján, hogy milyen szakmákban, müyen területen és müyen felkészültségű szakemberekre van szükség, s azokat, akik eddigi munkájuk és adottságaik alapján alkalmasak a továbbtanulásra, a legmesszebbremenökig támogattuk es támogatni fogjuk a továbbiakban is.
