Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-09-02 / 33. szám
ARA 20 CERT Ent. U 2nd Clus Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2. 1879, at the F.O. ot N.T., N T VoL XXV. N« 33.ThwrWay, Sep. 2. 1971. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., N*w York, N.Y. 10003. Tolephono: AL 4-0397. Az amerikai dolgozók tiszteletére intézményesített “Labor Day”-t az idén politikailag lényegesen megváltozott légkörben, gazdaságilag sokszorosan súlyosabb körülmények között ünnepli Amerika népe. A tavalyi Labor Day óta mélyreható változás állt be a nemzetközi helyzetben, Amerika külpolitikájában, elsősorban annak legbrutálisabb megnyilvánulásában: a vietnámi háborúban, a nép hangulatában és végül, de nem utolsósorban a gazdasági helyzetben. Az amerikai uralkodó osztály ama csoportjainak politikai helyzete, erkölcsi tekintélye, amelyek elsősorban irányították az ország politikáját, mélységesen, talán helyrehozhatatlanul megrendült. Eddig folytatott politikájuk továbbvitele, ha nem is lehetetlenné, de rendkívül nehézzé vált: a Nixon kormánynak, ha nem is politikát, de taktikát kellett változtatnia. E taktikaváltoztatásnak jellemző megnyilvánulásai a vietnámi háború részleges felszámolására tett lépések, mint például az odakirendelt szárazföldi hadsereg létszámának csökkentése ( bár a légitámadásokat alig mérsékelték, sőt időnként fokozzak ) és mindenekfölött Nixon lépése a diplomáciai kapcsolatok felvételére a Kínai Népköztársasággal. Az elmúlt időszakban az amerikai nép tiltakozása a vietnámi háború ellen minden eddiginél MAGASABB SZÍNVONALRA emelkedett az április 24.-i hatalmas washingtoni és San - Francisco-i felvonulásokban, amelyeken több, mint egy millió amerikai, köztük szervezett munkások tízezrei vettek részt. A békemozgalom ujrafellángolásának, további kibővülésének megelőzése, a nép figyelmének a vietnámi háborúról való elterelése kétségkívül egyik célja lehetett Nixon váratlan kínai sakk- huzásának. Az úgynevezett pentagoni okiratok nyilvánosságra hozatala - ami elsősorban az uralkodó osztály különböző hatalmi csoportjai között a külpolitikai vonalvezetés kérdésében kifejlődött éles ellentéteknek volt a következménye — az amerikai nép széles rétegei előtt leplezte le - első Ízben - a hatalmon lévők politikai eszközeinek és módszereinek romlottságát. Az amerikai polgárok milliói vették hitetlenkedéssel vegyes megdöbbenéssel tudomásul a tényt, hogy kormányuk, elnökük rutul becsapta okét, hogy hazudtak nekik a vietnámi háború igazi okai és lényege ügyében, hogy több, mint 50,000 amerikai fiatal nem a haza védelmében, hanem egy igazságtalan és csupán egy maroknyi csoport haszon és egyéb érdekét szolgáló háborúban vesztette életét, nem is beszélve egy nekünk mit sem vétő szegény ázsiai nép millióinak elpusztításáról. Hogy e leplezések következtében a nép bizalma kormányában milyen mértékben rendült meg és, hogy e megrendülésnek milyen politikai következményei lesznek, azt természetesen egyelőre még nem lehet megállapítani. De hogy e leleplezések nem maradnak következmények nélkül, az kétségbevonhatatlan. Elég ha ezzel kapcsolatban csupán a közvéleményvizsgáló szervezetek legújabb megállapításai némelyikére utalunk. Ezek szerint az amerikai nép 73 %-a most már határozottan követeli a vietnámi háború beszüntetését tekintet nélkül a Dél-Vietnámban bekövetkezhető politikai helyzetre. Még ennél is jelentöségteljesebb az a megállapítás, mely szerint a lakosság 51 %-a a háborút erkölcstelennek, igazságtalannak tartja, 33 százalék pedig arra a konklúzióra jutott, hogy vezetőink, akik felelősek a háborúért, tehát olyan emberek mint Johnson, Rusk, McGeorge , Bundy, Rostow, Maxwell Taylor és mások — háborús bűnösöknek tekinthetők ! E fejleményekkel párhuzamban, vagy éppenséggel azok következtében az ország gazdasági helyzete szintén egyre válságosabbá vált, habár a kormány szószólói igyekeznek a való helyzetet kétértelmű statisztikákkal és kijelentésekkel a nagyközönség előtt elkendőzni. A tény az, hogy a munka- nélküliség egyre nő: a munkanélküliek száma jóval túlhaladja a kormány által bevallott létszámot. A teljesen vagy részlegesen munkanélküliek száma meghaladja a tízmilliót! Amerika közgazdasága első ízben bármely tökésállam történelmében abban a példátlan helyzetben találja magát, hogy a növekvő munkanélküliség körülményei között rohamosan nő az infláció ! ( A múltban a munkanélküliség periódusa mindenkor deflációt, áresést hozott magával. Emlékezzünk csak a nagy depresszió idejére. ) Úgy a háború, mint a gazdasági válság terhe megkülönböztetett mértékben sújtja a dolgozó lakosságot, azok között is elsősorban a feketéket, portorikóiakat és más nemzeti kisebbségeket. A szövetségi munkaügyi hivatal legújabb statisztikája szerint az átlagos amerikai munkás tényleges jövedelme csökkent az utóbbi négy év folyamán, annak ellenére, hogy névlegesen heti 37 dolláros béremelést vívott ki magának ebben az időszakban ! Dyen körülmények között egyre kedvezőbbekké válnak a feltételei egy, az amerikai nép legszélesebb rétegeit felölelő nemzeti megmozdulás kifejlődésének, amely alapvető változást fog követelni és idővel kikényszeríteni az uralkodó köröktől. Hogy mik lesznek e követelések pontos részletei és milyen körülmények között jutnak azok az ország jelenlegi politikai gépezetének keretein belül, vagy valamilyen eddig még nem körvonalazható koalíció formájában felszínre, azt jelenleg még nem tudhatjuk. Feltételezhetjük azonban, hogy nagy általánosságban a főbb jelszavak, a kulcskövetelések a következők lesznek.' Egyszer s mindenkorra véget kell vetni a vietnámi háborúnak ! Tűzze ki Nixon a dátumot, amikor végleg kivon minden amerikai katonát Vietnámból! Őszintén érvényre kell juttatni a békés egymás mellett élés elvét külpolitikánkban! Felszámolni minden amerikai hadibázist más országok területén ! Alapvető változást hozni nemzeti célkitűzéseinkben, a társadalmi elsőbbségek sorrendjében ! A már bebizonyitottan koholt ürügyek alapján intézményesitett “nemzetvédelmi” költség- vetésre költött milliárdokat a nép igazi szükségleteit kielégítő lakások, iskolák, kórházak, stb. építésére fordítani ! 100 százalékkal felemelni a társadalombiztosítást. 5000 dollár garantált évi jövedelem minden e- gyén, 7600 dollár minden házaspár részére ! Töröljék el a törvényt, amely lehetetlenné teszi, hogy a társadalombiztosítást kapó 65 éven felüli polgárok havi 140 dolláron felül kereshessenek. Költségmentes, teljes egészségügyi biztosítást, minden lakos számára ! Hajtsák végre a meglévő és hozzanak minden szükséges uj törvényt a levegő, a viz további mérgezésének megakadályozására, a levegő, a folyamok, tavak megtisztítására ! Hajtsák végre a tápszerek és orvosságok tisztaságát és biztonságát előíró törvényeket ! Haladószellemű emberek, köztük természetesen lapunk olvasói is, nem tehetnek a haladás ügyének, Amerika népének, a nemzet igazi érdekeinek jobb, nemesebb szolgálatot e jelszavak népszerűsítésénél, akár egyénileg ismerőseik, szomszédaik körében, akár a szervezetekben, amelyekbe tartoznak. A második világháború óta soha nem volt kedvezőbb alkalom ily irányú tevékenységre, mint az idén, mert 1971 Labor Day alkalmával nagyon sok amerikai munkás fog gondolkozni e kérdéseken és hálás lesz azoknak, akik segítenek nekik nemzetük és az emberiség nagy problémái megértésében és a megoldásukhoz szükséges tettek végrehajtásában.
