Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-08-12 / 30. szám
Thursday, Aug. 12. 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 CHINA NORTH VIETNAM #<L*Dienbienphu PLAINS DES [khouang ^Vientiane ^ SOUTH VIETNAM BOLOm PLATEAI held areas in Lao? CAMBODIA CSAK TÉVEDNI TUDUNK? A hírhedt, “szigorúan titkos” Pentagon-okmányok publikálása után megindult az azokban leleplezett washingtoni főkolomposok nyilatkozatainak i a hömpölygő áradata. Tagadni persze nem tudták a fekete-fehéren terhűkre rótt csalárdságokat és hétországra szóló baklövéseket, igy hát kénytelenek voltak Karinthy Frigyes bukott diákjának a képzeletét is túlszárnyaló, nyakatekert mesékkel “magyarázni a bizonyítványukat.” Mentegetőztek, védekeztek, próbálták fehérre mosni magukat, erényként beállítani égbekiáltó szörnytetteiket, de hogy beismerjék vétkeiket—vagy legalább is: vaskos botlásaikat—, attól legtöbbjük gondosan őrizkedett. Csodálatosképpen a föbiinösök között pont az a személy, akitől ezt legkevésbé vártam volna: a volt külügyminiszter, Dean Rusk volt a legőszintébb —és fején is találta a szeget—, amikor igy nyilatkozott: “Ami engem illet, beismerem, hogy alábecsültem az ellenség szívósságát, állhatatosságát /tenacity/.” Eszak-Vietnam kíméletlen és korlátlan bombázásától /amely az európai négyéves bombázás többszörösével volt egyenlő! /nyilván azt remélte Rusk ur, hogy Hanoi majd “utasitani” fogja a délvietnámi szabadságharcosokat, hogy azonnal hagyják abba a küzdelmet... Mr. Rusk azonban— nagyrabecsült főnökével együtt— alaposan felsült, mert kiderült, hogy az embertelen, barbár pusztítás nemhogy lelohasztotta volna, hanem ellenkezőleg: felajzotta a vietcong-nak már azelőtt is hihetetlen fokot elért harcikedvét és halált megvető hősiességét. Amely hatalom vezetői annyira bornirtak, hogy alábecsülik az ellenség erejét —másszóval: olyan önteltek és rövidlátók, hogy túlbecsülik a saját erejüket—, az a hatalom, mondjuk ki apertén: nem sok rokonszenvre számíthat, ha csúfos vereséget szenved az alábecsült, lefitymált, szegényesen felszerelt ázsiai “gook”-októl... Hasonló—de a világbéke ügyére való kihatásában talán sokkal nagyobb— “tévedést” követett el a Fehér Ház éppen tegnap, amikor nyilvánosságra hozta azt a tervet, hogy /végre, 20 év után!/ nagykegyesen javasolni fogja a népi Kina meghivásást az ENSZ be, de ugyanakkor minden követ megmozgat, hogy a bitorló Chiang-Kaj-sek által megszállott Taiwan /Formóza/, mint Kínától különálló, független “Ország” a tagságát megtarthassa... Napnál világosabb, hogy az igazi Kina meghívása az ENSZ testületébe maga sem egyéb, mint egy óriási, két évtizeden át évenként megismételt “tévedésnek” a kései kikorrigálása. Hiszen maga a meghívás ténye azt mondja mindenkinek, aki egy csipetnyi vágott dohánnyal rendelkezik, hogy “20 éven át vakok e’s ostobák voltunk, amikor minden erőnkkel és befolyásunkkal odahatottunk, hogy a világ legnépesebb országát az ENSZ-en kivül tartsuk.” Más mentségünk erre a pálfordulásra nem is lehet, mert nyilvánvaló, hogy a népi Kina ma is ugyanazt a hitet vallja, ugyanazoknak az egyéneknek a vezetése alatt áll, ugyanazoknak a nemzeti és nemzetközi céloknak az elérésén buzgolkodik, mint az elmúlt 20 esztendő alatt; másszóval: Kina lényegében nem változott. Nekünk kellett felébrednünk Swaran Singh, India külügyminisztere barátságosan fogadja Andrei A. Gromikot, a Szovjetunió külügyminiszterét New Delhi repülőterén. A szovjet külügyminiszter több napi látogatásra jött Indiába, hogy a két ország közös ügyeiről tárgyaljon Indira Gandhi miniszterelnökkel, India ál- lamférfiaival. Napirenden van Kelet-Pakisztan függetlenségi mozgalmának leverése a Nyugat Pakisz- tan-i kormány által, valamint India es az Egyesült Államok között egyre szélesedő ur, ami annak tudható be, hogy a Nixon-kormány, miután megigerte Singh külügyminiszternek, hogy felfüggeszti a Nyugat Pakisztán részére küldendő fegyverszállítást, megszegte ígéretét és állandóan több hadianyagot szállít a Nyugat-Pakisztán-i hadsereg részére. A Kelet-Pakisz tanból Indiába menekült 7 millió ember helyzetéről is eszmecserét folytatnak a tárgyalások folyamán. a valóságra, nem Kínának! Nekünk kellett rájönnünk, hogy ez a hatalmas, 700-800 milliós nép igenis létezik, hiaba próbáltuk két évtizeden át levegőnek nézni... Ha viszont ily hosszú időn át elég ostobák és vakok voltunk ahhoz, hogy Kina létezése és fontossága felől félkotya illúziókban ringassuk magunkat, akkor az is önámitás volt, hogy Chiang-Káj-sek képviseli Kinat vagy annak akár a legparányibb részét. Még ennél is nagyobb önbolonditás az, hogy Taiwan egy önálló, Kínát öl független, szuverén ország, amelynek joga van az ENSZ-ben 20 éven át bitorolt tagságát továbbra is megtartani. Taiwan szigete Kinának éppoly integer része, mint pl. Alaszka vagy Hawaii az Egyesült Államoknak—azzal a nem csekély különbséggel, hogy mig Taiwan mindössze 90 mérföldnyi távolságra van szárazföldi Kínától, addig Alaszkát 1300, Hawaii-t pedig mintegy 3000 mérföld választja el az Egyesült Államok testétől. Hajlandó volna az Egyesült Államok beleegyezni abba, hogy Alaszka és Hawaii—külső nyomásra— elszakadjanak tőlünk, független és szuverén országokká váljanak és mint ilyenek, elfoglalják helyüket az ENSZ-ben?? Kötve hiszem. Hát akkor honnan vesszük a bátorságot ahhoz, hogy a népi Kinától pont ilyen hallatlan engedményt követeljünk?! ügy rémlik, mi nem tudunk mást, csak tévedni. De ebben aztán világbajnokok vagyunk! A világtörténelem egyik legnagyobb tévedését csak úgy tudjuk jóvátenni hogy egy újabb hatalmas baklövéssel tetézzük?! / 1971. aug. 4./ SEMMI SEM HASZNÁL Road being built by Chinese THAILAND I Communist! Gulf of Tonkin A Szenátus Külügyi Bizottsága vizsgálatot folytat a Nixon kormány laoszi ténykedéseiről. E vizsgálat folyamán felszínre került, hogy az amerikai kémszolgálati szerv / C.I.A. - Central Intelligence Agency / privát hadsereget tart fenn Laoszban. A hadsereg tagjait Thai-Földön toborozzák. A kormány bevallása szerint ez évben 350 millió dollárt költenek e hadsereg fenntartására. Symington szenátor azonban úgy véli, hogy a Nixon kormány több, mint két milliárd dollárt költ a laoszi kampányra, és ennek ellenére az ország nagy része / a térképen sávozott terület / a szabadságharcosok kezében van. írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M.
