Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-12-30 / 50. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Dec. 30. 1971 A LOS ANGELESI MAGYARSÁG ROVATA 1251 S. St. Andrews PI L. A. 19, Cd. Tel: 737 -9129 Szomorú péntek Huszonöt esztendeje, hogy megalakult Washingtonban az “AGENCY FOR INTERNATIONAL DEVELOPMENT” (magyarul Nemzetközi Fejlődés Ügynöksége). A jelzett intézmény Dr.Hannah adminisztrátorból és tizenkétezer főnyi alkalmazottból áll (vagy ha úgy tetszik spiclik.) A Külügyminisztérium irányítása alatt az elmúlt huszonöt esztendőben azon fáradoztak, hogy az amerikai adófizetők dollárjait kicseréljék külföldi barátokra, vagy ha úgy tetszik külföldi spiclikre. Ezeknek a pénzért vásárolt úgynevezett barátoknak a felfegyverzése és fegyverben tartása mint óriás pióca szívta és szívja az Amerikai Egyesült Államok életerejét. Engedtessék meg, hogy adófizető polgári jogommal élve egy pár élő mintáról tegyek említést. Dél-Vietnám ez évi megsegítése ötszázhatvanöt millió dollár ( a háborús költségeken kívül ),Kambo- dia száztíz millió dollár és kétszáz millió dollárt kap a háborúban való segédkezésért. Laosznak ötven millió talán azért, mert lélegzik. Délkorea kétszázötven millió dollár, Törökország százmillió dollár, Izrael ötszáz millió dollár, plusz a többi világrészekben ilyen módon elpazarolt dollárok. Ezt a rakoncátlan gazdálkodást még a saját héjáink is megsokalták és 1971. okt. 29.-én pénteken, a szenátus 41 szavazattal 27 ellenében 1971 nov. 15-től kezdődöleg megvonta az efajta finanszirozást. Felmerül a kérdés, hogy vajon nem az Ázsiában történt hadászati, politikai és diplomáciai kudarcaink vonták maguk után e szomorú pénteket? E sorok írójának három dédunokája hat centet kap egyenként, hogy az iskolában délutánonként egy-egy pohár tejet vegyen. Ha nincs hat cent, nincs tej. Ha politikusaink nem pazarolnák el a nép verejtékkel szerzett nemzeti vagyonát, akkor nem volna szükség arra, hogy 10 éves gyerekek 10 órát dolgozzanak napi három (3) dollárért krumpliszedés idején. Maine államban ugyanis gyermekvédő törvény értelmében elemi iskolás gyereknek nem több, mint három órát szabad dolgoznia. Igen ám, de krumpliszedés idejére becsukják az iskolákat. Ez ideig tizenháromezer (13.000) kihágás történt és senkit sem büntettek meg. Ha a fent említett rendszabályokat betartanák, úgy egész biztos, hogy az iskolás gyerekeknek életmentő tejre is jutna. Frank Miklós • . SAN FRANCISCO, Cal. Tárgyalások folynak a rakodómunkások szakszervezete és a szállító vállalatok megbizottjai között. Ha az új munkaszerződés nem jön létre jan. 10-ig, akkor a 13,000 rakodó munkás ismét sztrájkba lép. TÁRSADALMI RENDSZER ÉS BŰNÖZÉS LOS ANGELES, Cal. Meghallgatva Rose Chernin, a californiai Defense of the Bill of Rights szervezet titkárának a Munkás Otthonban nov. 16.-án tartott előadását és elolvasva Angela Davisnek a Magyar Szó nov. 25.-i számában megjelent nyilatkozatát a fenti fontos társadalmi kérdésről, úgy érzem addig kell azzal foglalkozni, amig a széles tömegek rájönnek, hogy mi okozza a bűnözés terjedését a kapitalista rendszerben. Senki sem született bűnösnek, a körülmények befolyásolják az ember sorsát. A körülmények megváltozásával az ember sorsa és útja is megváltozik. A különbség csak ott van, hogy ebben az osztályokra osztott társadalomban melyik osztályba született az ember. A statisztika szerint a bűnözök 85 %-a a szegények és a munkásosztálybeliek közül kerül ki. Talán ezek előszeretettel néznek a bűnözésre? Tálán rosszabb az erkölcsük, mint a gazdagoké? Éppen ellenkezőleg. A két csoport már csecsemő korától másképpen él. A gazdag már akkor biztonságosabb és egészségesebb életet él és egész gyermekkora jobb körülmények között telik el. Az ember gyermekkora befolyással van egész életére. Nagyon sok szegény munkásszúlönek problémát okoz a gyermekek élelmezése és ruházása, ami nemcsak a szülőkre, hanem a gyermekekre is kihatással van. A szülői ház egyensúlya hamarabb kibillen a szegénységben, ami azután szétszakadt családhoz vezet. Az anya lesz a kenyérkeresö és gyermeknevelö egy személyben, egy egész napi munka után, vagy állami segélyre szorul, ami nem a legideálisabb formája a családi jövedelemnek. Tudjuk, hogy a felsőbb iskolai végzettség ma elengedhetetlen kelléke az előrejutásnak, sőt nagyon sokszor nem is elég. Hatalmas feladat a szülök és gyermekek részére, hogy kis jövedelemből (nem is beszélve munkanélküliségről, betegségről) felsőbb- iskolái végzettséghez jussanak, ha ugyan a gyermekkorban elszenvedett nélkülözés miatt fizikai és szellemi visszamaradottság nem áll fenn és a gyermek már korán kimarad az iskolából. De tegyük fel, hogy sikerül megkapni a felsőbb iskolai diplomát, ahhoz még munka is kellene. Itt már nemcsak kimondottan szegények milliói, de a középosztálybeliek is problémával állnak szemben. A diplomával nem lehet jóllakni. Megindul a harc a kenyérkeresetért. Ebben a hajszában a fiatalokon kívül családos férfiak és nők milliói is csatasorban állnak. Minden józan ember szívesebben dolgozik, hogy kellő jövedelemhez jusson sajátmaga és családja részére, mintsem a bún útjára lépjen. Milyen társadalom az, amely nem törődik azzal, hogy tagjai megélhetéshez jussanak, és amely brutális börtönrendszert vezet be, ahelyett, hogy munkához juttassa a dolgozni akarók millióit, akiknek legnagyobb része nem is gondolt volna bűnözésre. A reménytelenség miatt nem tudott szilárd talajra találni és a bűn árja magával sodorta. Minden becsületes társadalom arra kell, hogy törekedjen, hogy a bűnözőket új emberré nevelje, hasznos polgárokká tegye azzal a céllal, hogy kiszabadulás után munkát adjon a megbúnhödött és átnevelt embernek. A jelenlegi büntető rendszer mellett ilyesmiről még csak álmodni sem lehet, mert a cél jelenleg a büntetés és nem az átnevelés. A büntetésből a politikai foglyoknak duplán kijár. Ezek az állami hatóságok szemében nagyobb bűnözők, mint a tolvaj, az útonálló, a sikkasztó, stb. A politikai foglyok, akik az egész társadalmi rendszer átalakításáért folyó harcban legtöbbször hamis vádak alapján kerülnek börtönbe, szent kötelességüknek tartják, hogy a börtönben is szervezkedve segítsenek jobb viszonyokat teremteni addig is, amig eljön az idő az egész helyzet megváltoztatására. A változás jön, akár tetszik a mai rendszer támogatóinak, akár nem. Olyan rendszerben, mint a mai amerikai rendszer, amely igazságtalanságon alapszik úgy börtöneivel, mint a szabad piacával, ahol aki birja, marja a jelszó, a lassan felvilágosuló nép meg fogja találni a módját, hogy elsöpörjön minden akadályt, ami a haladás útjában áll. Cincár Gyula BILLY DEAN SMITH Sokgyermekes fekete családból származik. 1948- ban született Bakersfield, Californiában. 1969-ben besorozták katonának. Ellenezte a háborút, de a család kívánságának eleget téve, hogy ne kerüljön börtönbe, mégis bevonult. 1970-ben Vietnámba küldték. 1971 március 15-én egy bomba robbant fel a tiszti lakosztályban, ahol két hadnagy meghalt, egy pedig megsebesült. Amikor a százados megérkezett a színhelyre, kis gondolkodás után eldöntötte, hogy miután a terv szerint neki akkor ott kellett volna lennie, tehát ö volt áldozatul kiszemelve, és Billie Dean Smithre gyanakodott. Erről értesítette a bűnügyi bizottságot. Smithet — minden bizonyíték és kikérdezés nélkül — letartóztatták. Egyúttal más vádakat is emeltek ellene és halálra akarják Ítélni. Kutatás közben — állítólag — egy gránát alkatrészt találtak nála, de ez is csak közvetett bizonyíték volt. Ügyvédei próbáltak közbenjárni, hogy az elnök öt is helyeztesse szabadlábra a tárgyalás tartama alatt, mint azt annakidején Calley hadnagy ügyében tette (csakhogy Calley fehér és tiszt, mig Smith fekete és közlegény). Smithnek és családjának nincs elegendő pénze, hogy meg tudják fizetni a védelem és a tárgyalás költségeit. A faji különbségek ilyen eseteket eredményeznek a mai társadalomban. Ezért vannak hátrányos helyzetben a faji kisebbségekhez tartozók, amikor élet és halál forog kockán. RENDELJE MEG AZ 1972 ES AMERIKAI MAGYAR NAPTÁRT I— •
