Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-12-09 / 47. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Dec. 9 1971 Vélemények Nixon népjóléti javaslatáról A SZEGÉNYEK NEM HAJLANDÓK TÖBBÉ A TÁRSADALOM PÁRIÁI MARADNI Mialatt Nixon elnök népjóléti javaslatát fontolgatják a kongresszusban, sokan felteszik a kérdést; Mit ért az elnök a “hasznos munka” alatt, amit megkíván a segélyben részesülőktől? Egyrészt a mérhetetlen luxusban, másrészt a legsiralmasabb nyomorban élők társadalmában, a gazdasági krízis és nagy munkanélküliség idején, milyen “hasznos” munkalehetőség az, ami a legszegényebbeknek kínálkozik? Miből áll Nixon elnök javaslata? A dolgozó, gyermekes családok számára garantált minimális jövedelmet biztosítana. Kb. 11 millió családtag részesülne eszerint segélyben, olyanok, akik jelenleg nem kaphatnak segélyt, mert dolgozó apa van a családban. Bármely négytagú, kevesebb mint évi 3920 dollár jövedelmű család kapna valamennyi segélyt. A 720 dollárnál kevesebb jövedelmű családok kapnák a maximális évi 1600 dollár segélyt s az ezen felül keresők 3920 dollár határig fokozatosan kevesebbet kapnának. A családok fele, akik erre a segélyre jogosultak lennének, a déli államokban lakik. Ezt a segélyt teljes egészében szövetségi alapokból fedeznék és minden államban egyforma mértékkel alkalmaznák. Az elnök javaslata megváltoztatná a gyermeksegélyezési programot, amelynek költségeit jelenleg a szövetségi, az állami és egyes községi kormányzatok viselik és a segély mennyiségét az államok szabják meg. Azt ajánlja az elnök, hogy a gyermekes segélyezett családoknál a négytagú család számára a minimális segélyt egyöntetűen évi 1600 dollárban szabják meg. Ez csak a legszegényebb, déli államokban élők helyzetén segítene valamit. A többi 8.5 millió segélyezett ezentúl sem kapna több segítséget. A javaslat megbirálásában egyre többen azon a véleményen vannak, hogy a segélyezettek közül nagyon kevesen képesek munkát vállalni. A gyermeksegélyben részesülő, számban 9.5 milliót kitevő családtagok közül kevesebb mint 200,000 a munkaképes férfi, a többiek nők, főleg anyák, akiknek 80 százalékának 8 évesnél fiatalabb gyermekei vannak. A kormány reméli, hogy a családanyák 40 százalékát munkába állíthatja, de az állami vezetők kétlik, hogy képesek munkát találni számukra. A gyermekek számára létesítendő napközi otthonok, mint mondják, csupán azt a célt szolgálnák, hogy a nőket a legrosszabbul fizetett munkára alkalmazzák és a gyermekeknek sem nyújtanának eleget. A segélyezettek többnyire sokgyermekes családok. A javaslat nem a család védelmét, hanem a család szétzüllését eredményezne. A legélesebb kritikával Ítélik el azt a kívánalmat, hogy a segélyezettek kötelesek bárminemű munkát elvállalni, a legrosszabbul fizetett, legpiszkosabb, legnehezebb munkát is, nem kérhetik a szakszervezeti minimális fizetést. Ilyen körülmények között a szegények még a legszükösebb segélyt sem hajlandók többé feladni azért, hogy az amerikai élet állandó páriái maradjanak. “Ki akar olyan kiképzésben részesülni, amely mosogatásra, vagy vécék tisztítására képesít?” mondotta Dorothy Pittman Hughes a newyorki egyik fekete szervezeti vezér. “Ha azt kéijük, hogy tisztességes munkára képezzenek, például arra, hogy fekete gépészeket képezzenek ki, hogy maguknak kooperativ műhelyt nyithassanak, azt válaszolják, ezt nem lehet, mert másvalakinek konkurrenciát jelentene,” mondotta. Jól megmondta, mit jelent a segélyprogram Dr. Henry Rossner, a newyorki segélyhivatal helyettes igazgatója, aki 37 éve ezen a téren működik: “A segély csak ideiglenes gátvédelem s attól tartok, semmilyen messzemenő programunk nincs. Évi 1 milliárd dollár megy minden évben e város nyomortanyáira. El lehet gondolni azt, hogy mindazok, akik Bedford-Stuyvesantban és Harlemben laknak, hajlandók lennének békésen éhenhalni?” V. K. KÖZJÓLÉTI MENDE-MONDAK A Nixon kormány Közjóléti Minisztériuma “Közjóléti Mende-Mondák és a Valóság” címmel kis füze- tecskét adott ki, amelyben adatszerűén rácáfol a közsegélyen élőkről szélesen elterjedt tévhitekre és hamis mende-mondákra. Ezt a kis füzetecskét kiküldték magas állami tisztviselőktől kezdve közse- gély-harcosokig, mintegy 100,000 személynek. Éhben a füzetben válaszolnak mindazokra a vádakra és rágalmakra, amelyeket reakciós érzelmitek és sajtójuk, mint pl. a Daily News, a lakosság között már évek óta terjesztenek. Nem igaz, mondja a füzet, hogy a közsegélyen élők pálinkára és nagy autókra költenék a többletet, ha több segélyt kapnának. Nem igaz. hogy a közsegélyen élő gyermekek legnagyobb része házasságon kivid született; a valóság az, hogy ezeknek a gyermekeknek 68%-a házasságból született. Nem igaz, hogy a közsegély-lis- tán lévöknek jelentős része munkabiró csavargó; kevesebb mint egy százalék az egészséges munka- nélküli férfi. Nem igaz, hogy a közsegélyesek csalnak; kevesebb mint 1 százaléknak négytizede gyanítható csalással. Nem igaz, hogy a közsegélyesek legnagyobb része fekete; a közsegélyes családok között a legszámosabb faji csoport, 49%, fehér. Felmérést végeztek, amely azt mutatja, hogy közsegélyes anyák, ha több segélyt kapnának, majdnem felük azt elsősorban élelmezésre költené, 28%-uk pedig ruhára és cipőre a gyermekek részére. V. O. TERJESSZE LAPUNKAT A TARSADALOMBIZTOSITASI ADÓRÓL... A társadalombiztosítás szakértői most azt a lehetőséget tanulmányozzák, hogy erre a célra befizetett adók emelését hosszú időre, esetleg a jövő század idejére halasszák el. Mivel a jövedelemnek az adóztatás alá eső minimális határa állandóan emelkedik, az új elgondolás szerint az évi adólevonás csak a legalacsonyabb fizetésüek számára csökkenne, de az adókulcs emelkedése lényegesen lelassulna. Mindennek a megvalósítása attól függ, hogy a Nixon kormány helybenhagyja-e a szövetségi nyug- dijprogram másfajta finanszírozását. A társadalombiztosítási adminisztráció tervbevett programjának legfőbb pontjai a következők: 1.) a nyugdijak kifizetésére csak annyi rezerva alapot halmoznának fel, amennyi egy évi javadalmazás kifizetésére elegendő és nem törekednének óriási pénztöbbletre. 2.) A jövőbeli adószükségletet arra a feltevésre alapoznák, hogy a keresetek színvonala emelkedni fog a következő 75 évben. A jelenlegi konzervatív számításokat a jelen kereset színvonalának állandósulására alapozzák. A tervezett változtatások, a szakértők szerint, a következő 35—40 évre 4.2 százalékra csökkentenék a jelenlegi 4.6 százalékos adókulcsot, mely a fennálló törvény szerint 1973-ban 5 százalékra emelkedik. Ez a Medicare adólevonást is beleszámítva, évi 5.2 százalékos levonást tesz ki. Ha az elnök és a kormány a terveket helybenhagyja, a társadalombiztosítási adminisztráció még ez év végén, vagy jövő évben készül benyújtani a kongresszushoz egy javaslatot a jelenlegi nyugdij-adó emelkedések eltörlésére és az adókulcs hosszú időre szóló állandósítására. A társadalombiztosítás vezetői azzal érvelnek, hogy a kongresszus maga is csak adósság elkerülő pénzügyi politikát folytat, nem igyekszik nagy rezerva többletet felhalmozni. Most a társadalombiztosítás is ilyen gazdálkodást kíván bevezetni. Szakértők azt mondják, hogy a nyugdij-rendszer- nek csak annyi évi bevételre van szüksége, amennyi az évi kiadásokat és egy évi tartalék összeget fedezi. Ez mindössze 40 milliárd dollárt tesz ki. A tartalék biztosítaná, hogy rossz gazdasági viszonyok között amikor a munkabérek esnek és a nagyobb számú nyugalomba vonulók miatt a költségek emelkednek, fizetésképes maradjon a társadalombiztosítási adminisztráció. A jelenlegi adókulcs szerint a nyugdij-alap többlet sokszáz milliárd dollárra halmozódik fel. Ennek a kamatja még jelentős összeggel gazdagítja a társadalombiztosítási rendszert, amire a nyugdijak kifizetése szempontjából nincs szükség. A kormány kölcsönt vesz fel ezekből az alapokból más tevékenységek finanszírozására. Amellett a fizetések utáni jelenlegi adólevonás igazságtalan, mert a közepes és kis keresetüekre rója a legnagyobb terhet. Az új elgondolás szerint a várható kereseti jövedelem kb. évi 4-5 százalékkal növekszik. Az ebből várható adótöbbletet azonnal számításba vennék, az adószükséglet leszállítására. A megélhetési költségek emelkedésével járó nyugdíjemelések fedezésére a minimális jövedelmi adóhatárt emelnék, vagyis, a nagyobb jövedelműek fizetnék meg a megélhetési drágulásból eredő nyugdíj emeléseket.
