Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-11-25 / 45. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Nov. 25, 1971 ÄtASzitÄ KÖSZKÖBM A JOBB éuréBT Predominantly Native Communities of Alaska CANADA A természetadta kegyetlen körülmények között Alaszka ősi lakosai kemény küzdelmet folytatnak naponta még ma is a betevő falatért. A falvak népei számára a vadászat és halászat szolgáltatja a húseledelt, melynek eredményessége az évszakok váltakozásától, az időjárás szeszélyétől függ. Az alaszkai kb. 200 eszkimó, indián és aleut falu lakosainak nehéz életére még különösen megrázó hatást gyakorol az Ősrégi kultúra maradványának összeütközése a behatoló amerikai technológiával. Tipikus ezek között a falvak között a széltől állandóan ostromolt kunyhókból álló 1976 főnyi lakosú Kotzebue falucska, a sarki övtől 26 mérföldre északra és a szibériai Dezsnyev-foktól 200 mér- földnyire keletnek, Észak-Amerika legtávolabbi csúcsán. A tengertől a rozoga kunyhókig vezető, kavicsokkal kövezett főutcán a Front Street-en, feltűnik a Colonel Sanders sült-csirke árusító bolt feltűnő firmája. De a hires sült csirke három darabjáért egy eszkimó, még ha dolgozik is, aligha tudja a $ 2.50-t megfizetni. A Front Street-től nem messzire, nyári időben látni lehet, amint eszkimók hagyományos módon tartósítják eledelüket. Az Öbölben vadászott belugabálnát kivonszolják a viz szélére. A fehér bálnát nagy késükkel előbb hosszában szaporán felhasogatják, aztán a bőrét és zsiiját lefejtik. A becses bálnazsir darabokat először lemossák, majd a parti sziklákra teregetett fűvekre száradni rakják a vékonyan szűrődő sarki napfényben. A tengerparton végig, partra sodort fákból tákolt polcokon feketédnek a naptól és széltől a kirakott beluga husdara- bok és sötét vörösre száradnak a kettévágott halak. Emberek állandóan jönnek - mennek csónakokban, a kisebb bálnákra vadászva, vagy halászva. Az élelmiszer boltban az eszkimó asszonyok tér- digéró’, de szőrmével díszített nyári ruhában vásárolnak; a tojás tucatjáért 98 centet, a gyümölcsért átlagban $ 1.19-et, a darált marhahús fontjáért $ 1.25-öt kénytelenek fizetni. A férfiak motorcsónakjába, vagy a hóeke húzta szánok motorjába a gazolin gallonja 56 centbe és a kályhafűtéshez való olaj 41 centbe kerül. Ha néha szélcsend van, a szúnyogok ezrei lepik el a vidéket és az eszkimók szaladnak a rovarölő spriccelókért. Éjjel 2 órakor a nyári nap a legalacsonyabbra bukik, vörösre festve az. északi horizontot, de soha sem merül le teljesen. Napnyugta nélkül újból felkel, de közben ez a különös félhomály a sarkvidéki nyár jellegzetes éjjele. A FÖLDKÉRDÉS Ebben, az ellentmondások országában most minden attól függ, hogy mi lesz a földdel? Azt kell eldönteni: kié Alaszka? A bennszülött lakosok azt mondják, a föld, minden jog szerint, őket illeti meg. Miért képezi ez vita tárgyát egyáltalában? Az egyik meggyőző érv szerint, mikor 1867-ben az akkori Johnson-kormány 7.2 millió dollárt fizetett Alaszkáért a cári Oroszországnak, ezzel az Egyesült Államok nem a nagy alaszkai földterület tulajdonjogát vásárolta meg, hanem csupán adminisztrálásának a jogát. Ezt a kongresszus is, egy 1884 évi dokumentumban elismerte. Most, 104 évvel később, a kongresszus azt akarja eldönteni, mennyi földet tarthatnak meg maguknak az alaszkaiak és a többinek az átadásáért mennyit kapjanak. Szeptemberben a Ház belügyi bizottsága helybenhagyott egy javaslatot, amely 40 millió aker földet ítélne a lakosoknak, azonkívül a szövetségi kormány, valamint az alaszkai U.S. olaj, gáz és bánya- vállalatok 10 éven át tantiemet fizetnének az elvett földterület fejében. Ezt az ajánlatot az alaszkaiak nem fogadhatják el. Ok elsősorban 60 millió aker földre tartanak jogot, a többi földért nagyobb összeget kérnek a kormánytól és nem tiz évi, hanem állandó, 2 százalékos tantiemet az olaj, gáz és bányavállalatok hasznából. Az eszkimók eltökélten ellenzik a kongresszusi ajánlatot, különösen a fiatal generáció, amely ellenállást próbál szervezni ősi földjük eltulajdonításával szemben. Az alaszkai fehérek közül is sokan pártolják őket, vannak, akik azt mondják: “Oda kellene adni nekik, ami nekik jogosan jár és hagyni kellene, hogy maguk határozzák el, mit csináljanak vele és ne szóljunk bele ebbe.” Az alaszkaiak nagyon jól tudják, végeredményben, mint mindig a föld, nem a pénz, az igazi vagyon. A falusi lakosok úgyszólván 100 százalékának pedig közvetlenül a föld szolgáltatja a megélhetését. Alaszka lakosságának főleg fehérekből álló 80 százaléka Anchorage-ban, vagy Fairbanks, Kenai, Juneau, Ketchikan, Sitka nagyvárosokban lakik. Ezek többnyire az amerikai színvonalnak megfelelően élnek, legtöbben állandóan dolgoznak, annak ellenére, hogy az alaszkai városok munkanélkülisége az országos átlagosnak kétszerese. Fejenkénti jövedelmük a legmagasabb az országban. A benszülött lakosság 70 százaléka falvakban él. Ezek ma is, mint évszázadok óta, vadászattal és halászattal tartják el magukat. Teljes időben kevesen dolgoznak, legtöbben alkalmi munkát vállalnak. Kotzebue-ben a megélhetés 85 százalékkal költségesebb, mint Seattle-ben. A benszülöttek között az átlag fejenkénti jövedelem 1065 dollár; a megélhe - tési költségek drágaságát tekintetbe véve, ez mindössze 575 dollárt tesz ki. Az átlagos, országos feI
