Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-11-25 / 45. szám
Thursday, Nov. 25, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD 1 1972 A MIENK! 1938 a mienk, volt Szálasi nyilaspártja jelszava. Nem vált be — csak 1944-ben kerültek pár hónapra a nemzet kárán hatalomra: papíron, mert csak német bábok voltak. Nem hiszem, hogy Jack Anderson, a New York Post munkatársa tudott volna e szappanbuborék jelszóról, amikor cikksorozatát irta a Washingtonba csempészett szélső jobb emigránsokról. De mint gyakorlott politikai iró gyanakodott, hogy a közép- keleteurópai emigránsok szélsőjobboldala úgy érzi: 1972 az övék, a fasiszták, nácik fullajtárjai és késői követői befolyásos, lukrativ * állásokhoz, díszes címekhez jutnak. Ezek megrohamozzák a központi és helyi kormányokat, nyüzsögnek, szervezkednek, fokozzák — ha ez lehetséges — az antikommunista uszítást, remélve, hogy a “nemzetiségi csoportok kultúrájának” szánt 10 millió dollárból részesednek (ha ugyan mar nem kaptak belőle). Ezért irta Anderson azt a cikket, Szebedinszky Jenőről, amit a Magyar Szó nov. 4.-i száma ismertetett, hozzátéve, hogy ha Nixon e's Agnew oly melegen üdvözölték az agg náci-izgatót, ebben benne lehetett a keze Pásztor László volt nyilas funkcionáriusnak, aki magas fizetéssel a republikánus nemzetiségi bizottság igazgatója. Róla ir most — többek között — Jack Anderson nov. 10.-i cikkében. Említi, hogy az előbbi cikkre a Fehér Ház — igen határozatlanul — azzal felelt, hogy az Elnök elitéli az antisemitizmust, ami valószínű is. De fenntartja, hogy bár a Republikánus Párt a leleplezett Pauco volt szlovák náci politikust el is bocsátotta, ez ma is betölt egy másik fontos állást, amelyben befolyása van arra, melyik kisvállalat kaphat állami kölcsönt. Hozzáteszi, hogy Ivan Docheff, a háborúban egy bulgár náci-különítmeny vezére is Nixon vendége volt és hogy Pásztor László, a GOP “etnikai csoportjainak” igazgatója (akiről már fentebb irtunk) ugyan átesett az alkalmazás előtt szokásos interjúkon, de azt nem kérdezték tőle, mit csinált a háború alatt Magyarországon. A Hungarians in America könyvben (kiadta Szy Tibor, 1963) Pásztor megírta magáról, hogy ő “1944-45-ben mint a magyar Külügyminisztérium tisztviselője, diplomata” volt (ez tehát csak Szálasi alatt lehetett, még pedig éppen Berlinben) és 1945-48-ban politikai fogoly volt. Ez azonban kihallgatóit nyilván nem érdekelte és Anderson is azzal intézi el a kérdést, hogy Pásztor “21 éves koráig egy hitlerista ifjúsági csoport” tagja volt. 1945-ben ugyan Pásztor már 24 éves volt, de elképzelhető, hogy mint annyinak, negyedszáz év alatt neki is megváltozott a felfogása, ö is lehiggadt. Hangsúlyozza is Andersonnak, hogy ő nem vett részt antisemita kilengésekben és igyekezett “ a szélső jobboldaliakat” eltávolítani a republikánusok nemzetiségi csoportjaiból. Ez még nem indokolná, miért kellett éppen Pásztort egy ilyen kényes politikai pozícióba ültetni. De emigrációs működése azt mutatja, hogy ő hűséges maradt a magyar szélső jobboldalhoz, éppen úgy ápolja velük kapcsolatait, mint otthon tette —amit a Szebedinszky-úgy is valószínűvé tesz — és ezek a —volt vagy mai??— elvbarátai számítanak rá érvényesülésük érdekében és politikai mozgalmaikban, hogy 1972 az övék lehessen. Erről majd legközelebb. Most még csak azt kérdezem, hogy a torontoi magyarnyelvű cionista hetilap, amely ünnepelte Andersont Szebedinszky leleplezéséért, de ugyanakkor erkölcsi bizonyítÚJABB DIKTÁTOR FURCSA VILÁEBAN ÉLÜNK Thanom Kittikachom miniszterelnök, a hadsereg vezetőivel átvette a hatalmat Thai-Földön. Feloszlatták a törvényhozó testületet, felfüggesztették az ország alkotmányát és ostromállapotot hirdettek ki, mert — mint mondtcr — “ezt a nemzet biztonsága megkívánja. ” Washingtoni hivatalos körök nem aggódnak az uj diktatúra kikiáltása miatt. A külügyminisztérium szószólója mondta: “Az amerikai hadirepülók bázisa biztosított Thai-Földön.” A diktátorok menesztették állásából Thanat Kho- Thanat Khoman man külügyminisztert. Thanom Kittikachom Ha valakinek kételyei lennének afelől, hogy manapság nem élünk a “rendes” kerékvágásban, annak csak fel kell figyelnie arra, hogy mi történt a napokban New York 52. utcájában, a 21 (West) szám alatti “Club 21” Vadásztermében. ' 60 milliomos jött össze Politikai “Lunch”-ra. A mai társadalom ezen oszlopai a közeledő elnök- választásról folytattak eszmecserét. Miután elfogyasztották á felszolgált szeletelt húst es mindenki elmondta a véleményét, egyhangú határozatot hoztak: 1. / a kongresszusi elsőbbségi rendszer megváltoz- tatasara, 2. / a politikai pártok demokratizálására, 3. / a kampányköltségek korlátozására és ellenőrzésére. 1968-ban Nixon 20 millió dollárt költött választási kampánya sikerre vitelére. Ma már köztudomású, hogy akinek nem áll ilyen, vagy ehhez közelálló pénz a rendelkezésére, annak nincs esélye a megválasztásra az 1972-es elnökválasztás alkalmával. A 60 milliomos jelentős hányadát adja e nagy összegnek a kampány részére. Ezért határozatukat nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni. AZ ELSŐBBSÉGI RENDSZER Köztudomású, hogy a jelenleg érvényben levő kongresszusi elsőbbségi rendszernek köszönhető, hogy mind a képviselőhaz, mind a szenátus minden bizottsága élén ( a szenátusi külügyi bizottság kivételével) reakciós, déli képviselő, illetve szenátor áll. Ez viszont azt jelenti, hogy a nép érdekét szolgáló haladó javaslatokat e bizottsági elnökök elszabotálják és szinte lehetetlenné teszik, az általuk ellenzett javaslatok törvényre emelését. A progresszív demokraták többször megkísérelték ennek az elsőbbségi rendszernek az eltörlését, vagy megváltoztatását, de minden eredmény nélkül. Elérkezett az idő, hogy e reakciós képviselők és szenátorok EGYENI érdeke ellentétbe kertilt a rendszer előnyeit élvező milliomosok érdekével, a- kik attól tartanak, hogy ha nem vezetnek be bizonyos módosításokat, nem adnak valami koncot a szegény lakosságnak, akkor a rendszer létezését veszelyeztetik. Ezért aggodnak a kongresszusi elsőbbségi rendszer miatt. DEMOKRATIZÁLNI KELL A POLITIKAI PARTOKAT Ugyanez a probléma a politikai partok (Demokrata és Republikánus) felépitesevel, összetételével, programjával és jelölési rendszerével kapcsolatban. Az ország milliomosai nagy aggodalommal szemlélik, miként veszti el bizalmát a fiatalság nagy része a két nagy politikai pártban. Ez a folyamat az 1968-as Demokrata Párt konvencióján érte el tetőfokát. Az egybegyűlt 60 milliomos aggódik; ha a Demokrata és a Republikánus Pártban a bizalom meginog, csökken, vagy teljesen elpárolog, akkor a fiatalok százezrei egy másik politikai párton keresztül óhajtják majd célkitűzéseiket elérni. Itt a veszély. Ezt kell megakadályozni. Ezért követelik a két nagy párt, de főleg a Demokrata Párt demokratizálását. Érdekes jelenség, hogy ebben a mai furcsa világban nem a szakszervezeti vezetők állnak a Demokrata Párt demokratizálást célzó harc élén, hanem .... a bankárok, nagy vállalatok tulajdonosai, vagyis a milliomosok. A tény az, hogy Demokrata Párt Központi Bizottságának nemrég tartott ülésén, ahol a konven- ciós delegátusokat ellenőrző ideiglenes bizottság elnökét választották meg, a szakszervezetek képviselői a part-basak és nem a haladó demokraták jelöltjére adták szavazatukat, annak ellenére, hogy az ország munkásainak érdekét szolgálná elsősorban a Demokrata Párt demokratizálása. A Demokrata Párt 1972-es programja és elnökjelöltje fontos hatással lesz az 1972-es elnökválasztásra. Ha ki akaijuk buktatni az ultra-reakciós, katonaiipari komplexumot szolgáló Nixon-kormányt, ezt csak úgy érhetjük el, ha a Demokrata Párt konvenciója a nép érdekét szolgáló programot fogad el és haladószellemü elnökjelöltet állít fel. Ezt a két kulcskérdést csupán a Demokrata Part demokratizálásával és a tagság hangjának érvényesítésével valósíthatjuk meg. Lehetséges, hogy az uralkodó osztály egy retege a saját érdekében hajlandó támogatni egy progresz- sziv programot és haladószellemü jelöltet?? ványt állított ki Pásztornak (vajon miért ??), most majd megkritizálja-e a Post munkatársát ? Es hogy azok a “demokrata” emigráns politikusok, akik gyorsan keblükre ölelték Pásztort, mihelyt az befolyásos ( és kifolyásos) álláshoz jutott, hűek maradnak-e hozzá? Kérdező
