Amerikai Magyar Szó, 1971. július-december (25. évfolyam, 26-50. szám)
1971-11-04 / 42. szám
Thursday Nov, 4 1971 AMERIKA» MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 KERTÉSZ ERZSÉBET: Lelki nyugdíj "^^emrégi ben Helga vendége |B/ voltam. Helga válópere pár / «T hete fejeződött be, a másoW dik férjétől vált el, s habozott, hogy férjhez menjen-e jelenlegi rajongójához. A Balaton partján építtetett tavaly nyaralót, és a háza mindig tele volt vendégekkel. Azt mondta, hogy a fárasztó szezon után számára a vendégektől nyüzsgő ház a legjobb kikapcsolódás. Sokat panaszkodott, hogy már nem soká bírja ezt a megfeszített tempót, majdnem minden este fellépett, ezenkívül filmezett, rádióban, tévében szerepelt. Igen, panaszkodott, de mindenki tudta, hogy panasza csak műpanasz, sokkal jobban szomor- kodna, ha nem kapna ennyi szerepet. Ezt természetesen egyik vendége sem mondta a szemébe, de udvarias sajnálkozással hallgattuk zengő siránkozásait. Egyik este valamilyen véletlen folytán a vendégek elutaztak, másnapra vártuk férjemet és egy baráti házaspárt. Vacsora után kiültünk a teraszra. A viharos szél azonban hamar bekergetett bennünket. A rádiót csavargattuk, de sehol sem tudtunk megállapodni, végül feltettem egy lemezt a lemezjátszóra, de alighogy felcsendült néhány akkord, a zene elhallgatott és sötétség támadt. — Ne ijedj meg — szólalt meg Helga — ilyenkor, vihar idején gyakran kialszik a villany. Mindjárt gyertyát gyújtok! Közben az öngyújtóval már meg is gyújtotta a kisasztalon álló karos gyertyatartó gyertyáit. — Ennél a gyatra fénynél nem tudunk sem olvasni, sem kártyázni — sóhajtott fel Helga. — Mit csináljunk? Tudod mit — mondta kis töprengés után — beszélgessünk! Ismertem már Helga beszélgetési programját, ez abból állt, hogy ő hallgatott és várta, hogy a másik meséljen. Szerette, ha mesélnek neki. Es elég igényes volt, csak érdekes és frappáns történetek kötötték le a figyelmét. — Nos, mi lesz? — nógatott Helga. — Ne kéresd magad! — Nem kéretem magam — mondtam. — Csak a történet hősnője ötvenéves, s tudom, te leginkább fiatalok szerelmi történeteit szereted. — Igazad van — bólintott Helga és a sötétben megtalálta a konyakosüveget, töltött nekem és magának. — Igazad van, de azért ma megelégszem egy szomorúbbra hangolt történettel is. Csak kezdd el. — Hát jó — mondtam engedelmesen —, kezdjük a mesét. Ugye, még sohasem beszéltem neked Annáról? Lehet, hogy tavaly futólag említettem, amikor meghalt a férje. — Az első férje volt? — kérdezte Helga tárgyilagosan. — Igen — bólintottam s még hozzátettem azt is, hogy az első szerelme. — Együtt jártunk iskolába, ezért tudok mindent ilyen részletesen az életéről. Első elemiben kerültünk egymás mellé, ő választott engem, amikor a tanító néni megkérte a szülőket, hogy most már hagyják el a termet, s én ott maradtam, keserves könnyek között. Féltem mindentől és mindenkitől. Anna akkor hozzám lépett, megfogta a kezemet és nyugodt, határozott hangján azt mondta: Ne sírj, te leszel a párom. Ránéztem, feléje nyújtottam a kezemet és hirtelen megnyugodtam. Még ma is őrzöm akkori képét, söVÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phon«: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, Igazgató Bejárat a Second Avenue-ról tétkék vállas kötényt viselt, szép, fényes barna haja két varkocsba volt fonva, egész lényéből biztonság sugárzott. A többiekre, köztük rám is, csipkés, cicomás kötényt adtak, hajunkba óriási pillangó.-, masnit kötöttek. A tanító néni szeretettel nézett végig Annán és úgy mondotta: Vegyetek példát a kék kötényes kislányról. Ti is így öltözködjetek! Az évek folyamán nagyon sokszor hallottam, hogy vegyünk példát Annáról és ha mást dicsérnek ilyen sokszor, bizonyára meggyűlölöm, vagy legalábbis megharagszom rá. De Annát lehetetlen volt gyűlölni. Olyan kedvesen, magától értetődően volt mindenütt és mindenben az első, hogy csak szeretni tudtam én is, éppúgy, mint a többiek. És könnyekig meghatott, hogy Anna, amióta az első osztályban megfogta a kezemet, többé nem engedte el. Végig mellettem volt az iskolaévekben, neki sírtam el első szerelmi bánatomat, ő vigasztalt, amikor szüleim elváltak, náluk találtam akkor is otthonra, amikor anyám másodszor férjhez ment és viszolyogtam az anyámnál fiatalabb „mostohaapától”. Anna élete simán, mondhatnám szabályosan zajlott le. A tánciskolában ismerkedett meg későbbi férjével, komoly, szemüveges fiú volt, akit szüleinek szinte kényszeríteniük kellett, hogy ne bújja folyton a könyveket, próbálja meg a — szerinte — léha örömöket is és tanuljon meg táncolni. A fiú egyébként tehetséges volt, fizikusnak, pontosabban csillagásznak készült, sokat beszélt a különböző bolygókról és barátnőm szelíd áhítattal hallgatta. Természetesen hamar összeházasodtak. Bár az egyetem elvégzése után Gábornak nem volt állása, Anna gyors- és gépírónői keresetéből éltek jó darabig. Gábor is megtanult gépelni és ha Anna különmunkát kapott, Gábor szépen, pontosan legépelte a szöveget. Amellett ő vezette a háztartást. A háborút szerencsésen átvészelték. Annának még arra is jutott ereje, hogy velem törődjék, akkoriban váltam el első férjemtől, nagyon magányos és szerencsétlen voltam. Az ostrom alatt náluk húzódtam meg, igyekeztem magam hasznossá tenni, de ez kevéssé sikerült. Mindhárman, Gábor, a kisgyerek, meg én is Anna szoknyája mögé bújtunk. — Nem túlzol, Vera? — kérdezte gyanakodva és kicsit ingerülten Helga. — Nem hiszem, hogy akadnak ilyen tökéletes emberek. Nem volt a te Annádnak semmi hibája? — Nem — válaszoltam. — Tiszta szívvel állíthatom, hogy sem én, sem más nem talált hibát benne. — És mi lett vele? Miután ilyen tökéletes, elnyerte méltó büntetését? — A végén kiderül — feleltem kissé megbántottan. Éreztem, hogy Helgát mennyire zavarja Anna tökéletessége. — A felszabadulás után csakhamar megváltozott Annáék élete. Gábor állást kapott a Csillagvizsgáló Intézetben. Anna is tovább dolgozott. Bár még két gyermeket szült, ő szokásához híven, mindent megoldott. A gyerekeket elhelyezte bölcsődében, később óvodában, noha — mint mondotta — szívesebben maradt volna otthon. Gábor keresetéből azonban három gyerekkel nem tudtak megélni. Aztán a gyerekek felnőttek, először a legidősebb fiú nősült meg, majd a középső gyerek, a kislány ment férjhez. A legkisebb, szintén fiú, a szüleivel élt. És körülbelül egy éve annak, hogy Gábor meghalt tüdőrákban. Képzelheted ... — El tudom képzelni — vágott közbe Helga. Most már nagyon unta a képes családi lapok elbeszéléseihez hasonló történetet. — Az ilyen családért élő tyúkanyók mindig összeroppannak, ha nincs, akiről gondoskodjanak. A férj meghal, a gyerekek szétszélednek, ahogy a versben van: napkeletnek, napnyugatnak és a szegény nő elhagyatva, úgy marad, mint a szedett fa. Mert feltételezem, hogy a harmadik gyermek is hamarosan búcsút mondott a családi otthonnak. — Igazad van. A harmadik gyermek is megnősült és Anna tökéletesen egyedül maradt. Az egykor népes ház olyan kongóan üres volt — Szőnyi Gyula rajza mesélte —, hogy megborzongott ha belépett a lakásba. A kisebbik fia természetesen szerette volna, ha velük lakik, de Anna félt ettől. Annyi szomorú példa volt előtte. Elsősorban a lakást kellett elcserélnie, megválni a régi, megszokott bútoroktól, számára kedves emlékektől. Anna, mint mindent, ezt is hősiesen csinálta. Nem érzékenykedett, nem volt senkinek a terhére. Lakását sikerült elcserélnie egy zöldövezeti kis lakásra. — Szóval három gyerek mellett is magányosan maradt — jegyezte meg Helga, a gyermektelen asszonyok öntudatlan kárörömével. — No, ne félj, nem sokáig tartott a magányossága — folytattam. — Mert a házban, ahová beköltözött, hamarosan megismerték. Főzött egy beteg asszonynak, könyveket kölcsönzött egy nyugdíjas vasutasnak, angolul tanított egy öreg nénit, aki a fiához készült Kanadába. Szóval ki sem látszott a sok munkából, önmagára alig maradt ideje, mert, gondolhatod, saját gyermekeit se hanyagolta el. ,fiiért csinálod mindezt?” — kérdeztem egyszer, amikor nála voltam. „Hiszen sokkal több a dolgod, mint régen.” Anna arca kicsit elborult: „Szükségem van erre” — mondotta csendesen. — „A gyerekeim igazán kedvesek és ragaszkodóak, de amióta saját családjuk van, hogyis- mondjam ... csak lelki nyugdíjat kapok tőlük. A nyugdíj szép, nem pa- naszkodhatom, de tudod, nyugdíjból nehéz megélni. Azért kell ez a kis nyugdíjkiegészítés a házban. Itt nagyon szépen keresek. Mert a lelki nyugdíj melletti kereset nincs korlátozva. Kereshetek, amennyit akarok. És én élek ezzel a lehetőséggel!” Elhallgattam, s vártam, mit szól Helga a történethez. — Lelki nyugdíj — szólalt meg végül hosszú hallgatás után. — Lelki nyugdíj — ismételte —, érdekes kifejezés! Vajon kapok-e én majd valakitől lelki nyugdíjat? Gyerekem nincs, a volt férjeim pedig... Azt hiszem, nem tudom kimutatni a kötelező tíz esztendőt, mert közben akadtak öt évnél hosszabb megszakítások is. Egyébként... a te Annád valójában egy kis lelki hangya volt, szorgalmasan gyűjtött a nehéz időkre és a végén mégsem tudott megélni a nyugdíjából, tovább kellett dolgoznia. Hát akkor nem bánom, hogy lelki tücsök vagyok. Nyugdíjam ugyan nem lesz, de abból úgysem tudnék megélni. Neked sem lesz nyugdíjad, neked sincs gyereked — tette hozzá. Töltött a konyakból és nyújtotta felém a poharat. — Remélem, te sem bánod! — De bánom — feleltem őszintén, bár tudtam, Helga az ellenkezőjét- szeretné hallani tőlem. — Mert akármilyen kicsi a nyugdíja, mégiscsak nyugdíj, s a legszükségesebb kiadásokra futja belőle. — Igen ám — Helga a gyertyához tartotta az üveget és kicsit csodálkozott, hogy már csak a fenekén bamállik valami folyadék. — Igen ám — mondta diadalmasan —, de nem hallottál még olyasmit, hogy a nyugdíjat valamilyen oknál fogva nem folyósítják? Erre már nem tudtam felelni. Gyorsan felhajtottam a konyakot, bár a legszívesebben Helga arcába loccsantottam volna. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, | szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni. Egy évre $ 10.— félévre $ 5.50. * Megújításra: $.................................................. ® Naptárra: S'.................................................... I Név: ................................................................ I Cím: ............................................................... [ Város;.................................Alisat: = ............. J Zip Code:................. I AMERIKAI MAGYAR SZÓ I 130 East !6íh Street, New York, N.Y. 10003 ■
