Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-11 / 6. szám
Thursday, February 11,1971. AMERIKAI MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD 1 KÖZVETLENÜL... Bálint Imre rovata ‘'Hogy van a Ragyás Gyurka?” Több olvasóm e kérésére vagyok kénytelen,’ kel«' letlen irni e közvetlent, mert bizony szomorú, de nincs Ragyás Gyurka. Az uj olvasók számára tudni való, hogy Gyurka a legkedvesebb pipám veit, amivel el-elbeszélget- tem, ha nem volt okosabb valaki kézügyben a háznál. Régi olvasóim emlékeznek rá, hogy mily bölcs volt a Gyurka, öregségével büdössége és bölcsessége annyira megnőtt, hogy egyik zsebébe dughatott volna egy indiai gurut, két egyiptomi kádit, három római pápát, sőt még a jelenlegi izraeli külügyminisztert is, hogyha lett volna neki zsebe. Dehát, ismétlem, csak egy olcsó, ragyásra faragott •pipa volt. Évekkel ezelőtt Long Islandon, vagy hatvan mér- földnyire New Yorktól volt egy kis házunk. Azaz, kevesebb mint egyharmada volt az enyém, a többi egy banké volt. Kedves kis ház volt és éppen csak elfértek benne a könyveim, a pipáim, a dohányzacskóm és a feleségem. Erdő volt előttünk, mögöttünk, jobbra is meg balra, világos, meg sötét hán- csu tölgyekkel és karcsú fenyőkkel és sok, sok vadnyullal. Nem is voltak oly vadak, mert kíváncsian két lábon pipiskéivé mintha kérdezték volna, hogy mit keresek én mint intelligens ember az erdőben? Ha Gyurka a számban volt, ő szokta nekik megmagyarázni, hogy jogom van az erdőben tapsikolni a vastag évszázados humuszt, az elrohadt levélfedőt a földön, mert be vagyok jegyezve a megyeházán, hogy a ház és az erdő az én magántulajdonom. Legközelebbi szomszédom vagy két blokknyira Volt tőlünk és onnan ritkásan bár, de már házak voltak. Voltak pedig főleg kerékpárokkal és gyerekekkel. Ronny volt az egyik gyerek az egyikben és Síim volt a másik a mellette lévőben. Tiz, tizenkét év körüliek voltak, de élelmesség, fürgeség, hangosság és szemtelenség tekintetében felértek tiz bitang kölyökkel. Hiába volt (papíron) úgy az erdő, mint a ház szent magántulajdonomban, ezek nemcsak az erdőt foglalták el, hanem a házamat is. Először csak be-bekiváncsiskodtak, nézték ahogyan a stúdiónak elnevezett pincében festettem a képeimet. Ha csak egyetlen kritikusom oly szigorú lett volna, mint ezek voltak, abbahagytam volna a festést. Könyveimet ki-berángatták, amig rátaláltak egy művészi folyóiratra, amelyen meztelen nők voltak. Azt ellopkodták. Ha rájuk jött az ihatnám, csak benyúltak a jégszekrénybe, rágyújtottak egy- egy Coca Colára, otthagyták az üvegeket vesztegelve, ahol az utolsó cseppet nyalták ki belőlük és még jó, ha becsapták maguk után a jégszekrény ajtaját. Becsukták? Úgy becsapták, hogy rengett a ház. Még zsebeiket is megtöltötték házilag sütött teasüteménnyel, hiába dugta el feleségem a bádogdobozt lehetetlennél lehetetlenebb helyekre. Oly kifinomitott szaglóérzékük volt a cukorkára és a süteményre, mint kutyának a csontra. Muszáj volt, ha otthon voltunk, ha nem, nyitva hagyni a kilincszárat az ajtónkon, mert jogosan tarthattunk attól, hogy különben betörnek a szúnyoghálón keresztül a házba. Megnyugtattam a feleségem, hogy csak a nyári szünidejükben ily szeretetve méltóak a kölykök és ezért nem érdemes gyomorsavat szerezni íniattuk. Az iskola majd lecsapolja energiájukat és ha netalán tanítójuk kap gycmorsavat, az törvényes, mert azért kap fizetést. Tehát jó arcunkat mutattuk nekik és barátságot szimuláltunk. Feleségem egy délután felkiáltott: “Tűz van.” A füst a garázs mögül jött. Szeptember elején voltunk. Az erdő talaja tele volt a régi humuszt fedő uj jávor, tölgyfa ott száradt leveleivel és fenyőfa tűkkel és csak az kellett, hogy a tenyérnyi tüzbc kapjanak, leégett volna az erdő, közepén a házzal és ahogy ennek a falunak az önkéntes tűzoltóságát ösmertem, az egész falu. Nem hiszem, hogy nem benzinnel fecskendezték a tüzet. Nem csoda, hogy nekirohantam a tűznek, azaz a füstnek. A két kölyök Ronny és Síim hevenyül cigarettázott a garázs mögött. Menten kikaptam szájukból a cigarettákat, odadörzsöltem a parazsát a garázs oldalának és szétdörzsöltem a dohánymaradékot. Méregbe akartam vágni magam, de mert a Gyurka a számban, megnvehülten egy gyönyörű beszédet vágtam ki nekik. Tűzveszély ide, tűzveszély oda, magyaráztam nekik. Mivel láttam, hogy tekintve, hogy csak egy erdőről van szó és benne az én házamról és az őket nem érdekelte, rámentem a dohányzás egészségügyére. Fekély a szájon, fekély a tüdőben. A szülők fájdalma, ha meghaltok. Anyátok, öreganyátok... Nincs? öregapátok. Az sincs? Biztosan cigarettában haltak meg. Nem? Pizsamában. Ne feleseljetek, mert megpofozlak benneteket. Beláttam, hogy ezeken nem fog a szó. pedig annyira meghatódtam saját szavaimtól, hogy majd sirvafakadtam. Ronny meg nekem vágott, hogy akkor mért van a számban a pipa? Gyorsan zsebre vágtam a Gyurkát és visszavágtam, hogy csináljatok, amit mondtam és ne, amit én csinálok. Ezt a hipokráciát megnyomtam avval, hogy kiragadtam Ronny ingmellzsebéből az ott dudorodó cigarettadobozt és zsebre vágtam, mondván: “Ha mégegyszer itt talállak benneteket cigarettázni serétes puskával lövök belétek.” Mig elkullogtak, még utánuk kiáltottam: “Egyáltalán nem akarlak benneteket látni!” Rcnny visszafordult s teleszájjal kiabálta, mert majd az utón voltak: “Akkor vakuljon meg a Miszter!” De aztán szaladtak is. Harmadnap, mintha semmi fontosabb dolog se történt volna, bejöttek a rituális Coca Colára és megtalálták a karácsonyról megmentett csokoládés skatulyát, amelyet feleségem a rádió lámpái mögé dugott, mert hogy már ki voltak szemelve az alanyok, akik azt Karácsonyra kapták volna. “Síimből ennek a falunak a polgármestere lesz, Ronnyfcől pedig állami szenátor. Hy tehetségesek nem korhadnak el Amerikában.” vigasztalt meg a Gyurka. Az előző Karácsonyra egy rokon, ne vedd zokon, félfontos “Walnut” cimü pipadohánnyal lepett meg. Csak két csipetnyit nyomtam a Gyurkába, mert az volt az előérzetem, hogy nem lehet az jó dohány, amelynek diószaga van mintahogyan nem jó az a dió, amelynek dohányszaga van. Ki is vertem menten a parazsát, mert nem akartam megharagitani Gyurkát. “Büdös” mondtam Gyurkának. “Te is büdös vagy, de nálad az természetes, de miért kellett a természetadta jó szagát a dohánynak elrontani?” “Az asszonyok is beparfümözik m.a g u k a t. Aztán szagtalanítják magukat. Aztán megint beparfümözik magukat, csakhogy megszabaduljanak a női szaguktól. Pedig a női szag jó, hogyha jó. Én nem hiszem, hogy a bibliai történet Adómmal , Évával, a kígyóval és az almával pont úgy történt, amint írva van. Azt gondolom, hogy Éva az ő természetes asszonyi szagával bolondította meg Ádámot, hogy az azt a csúfságot elkövette vele.” Ez a Walnut nevű dohány eltűnt. Még ha még úgy gyűlöltem is azt a dohányt az magától nem ment világgá. Tehát ellopták a kölykök. “Következik, hogy pipát is lopnak hozzá. Mit ér a dohány pipa nélkül és vica versa?” mondta Gyurka. Szegény Gyurka! Mintha megérezte volna a végét. Ellopták őt is! A Szülőföldünk rádióműsora Az Észak-Amerikában elő honfitársaink számára Keleti partvidéken: Nyugati partvidéken: helyi idő szerint: helyi idő szerint: 22.30—23.00-ig 19.30—20.00-ig a 19.8, 25.2, 30.5, 48.1 méteres rövidhullámon A Dél-Amerikában élő honfitársaink számára (riói időszámítás szerint): 20.00—20.30-ig a 13.8, 16.8, 19.8, 25.2, 30.5 méteres rövidhullámon. APRÓSÁGOK Kovács Erzsi rovata Egy kicsit drasztikusan, de nagyon kedvemre való módon figyelmeztették a legnagyobb acélgyárat, hogy vessenek véget a szennyezésnek. A United States Steel, Amerika legnagyobb a- célgyárának Chicagóban van a központi irodája. Az epület 18. emeletén vannak az elegáns igazgatói irodák. Ott van az egyik vezérigazgató gyönyörűen berendezett irodája is, elegáns bútorokkal és hófehér süppedő szőnyeggel. A múlt napokban egy jól öltözött fiatalember állított be az irodába, kezében egy üveg valami folyadékkal és egy kis dobozzal. A jelenlevő titkárnők nagy rémületére, a folyadékot rálocsolta a fehér szőnyegre és a kis koporsóalaku fadobozt letette az asztalra, kalapleemeléssel elköszönt és elment. Hagyott egy cédulát is, amiről megtudták, ki is volt az illető. A Fox Foundation for Conservation Education szervezetnek a tagja, mely harcol a levegő és a viz szennyezése ellen. A szőnyegre locsolt folyadék a United States Steel Gary, Indiánéban lévő gyára folyóba ömlő szennycsatornájáből volt. A kis koporsóban volt egy halott madar, egy halott béka és más kis állatok, melyek kipusztulnak a folyóba engedett méregtől. Egy kicsit sajnáltam az irodákban dolgozó lányokat, de majd elfelejtik a bűzt, a piszkot, amit a saját főnökeik gyárából hozott el az a fiatalember, aki a nevét és címét is otthagyta. Csak hadd pereljék be, akkor majd legalább sokan tudomást szereznek arról, hogy a hires acélgyár nemcsak a madarakat, a halakat irtja ki, de az emberek egészségére is káros hatással van a folyóba ömlő bűzös mérges szennycsatornájával. Szeretnék egy eviki- puszit adni annak a fiatalembernek, mert nagyon kedvemre való> dolgot csinált. Olaszország Tuscania városkáját romba döntötte a földrengés.
