Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-11 / 6. szám

Thursday, February 11,1971. AMERIKAI MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD 1 KÖZVETLENÜL... Bálint Imre rovata ‘'Hogy van a Ragyás Gyurka?” Több olvasóm e kérésére vagyok kénytelen,’ kel«' letlen irni e közvetlent, mert bizony szomorú, de nincs Ragyás Gyurka. Az uj olvasók számára tudni való, hogy Gyurka a legkedvesebb pipám veit, amivel el-elbeszélget- tem, ha nem volt okosabb valaki kézügyben a ház­nál. Régi olvasóim emlékeznek rá, hogy mily bölcs volt a Gyurka, öregségével büdössége és bölcses­sége annyira megnőtt, hogy egyik zsebébe dugha­tott volna egy indiai gurut, két egyiptomi kádit, három római pápát, sőt még a jelenlegi izraeli külügyminisztert is, hogyha lett volna neki zsebe. Dehát, ismétlem, csak egy olcsó, ragyásra faragott •pipa volt. Évekkel ezelőtt Long Islandon, vagy hatvan mér- földnyire New Yorktól volt egy kis házunk. Azaz, kevesebb mint egyharmada volt az enyém, a többi egy banké volt. Kedves kis ház volt és éppen csak elfértek benne a könyveim, a pipáim, a dohány­zacskóm és a feleségem. Erdő volt előttünk, mögöt­tünk, jobbra is meg balra, világos, meg sötét hán- csu tölgyekkel és karcsú fenyőkkel és sok, sok vadnyullal. Nem is voltak oly vadak, mert kíván­csian két lábon pipiskéivé mintha kérdezték volna, hogy mit keresek én mint intelligens ember az er­dőben? Ha Gyurka a számban volt, ő szokta nekik megmagyarázni, hogy jogom van az erdőben tapsi­kolni a vastag évszázados humuszt, az elrohadt le­vélfedőt a földön, mert be vagyok jegyezve a me­gyeházán, hogy a ház és az erdő az én magántu­lajdonom. Legközelebbi szomszédom vagy két blokknyira Volt tőlünk és onnan ritkásan bár, de már házak voltak. Voltak pedig főleg kerékpárokkal és gyere­kekkel. Ronny volt az egyik gyerek az egyikben és Síim volt a másik a mellette lévőben. Tiz, ti­zenkét év körüliek voltak, de élelmesség, fürge­ség, hangosság és szemtelenség tekintetében felér­tek tiz bitang kölyökkel. Hiába volt (papíron) úgy az erdő, mint a ház szent magántulajdonomban, ezek nemcsak az erdőt foglalták el, hanem a háza­mat is. Először csak be-bekiváncsiskodtak, nézték ahogyan a stúdiónak elnevezett pincében festettem a képeimet. Ha csak egyetlen kritikusom oly szigo­rú lett volna, mint ezek voltak, abbahagytam volna a festést. Könyveimet ki-berángatták, amig rátalál­tak egy művészi folyóiratra, amelyen meztelen nők voltak. Azt ellopkodták. Ha rájuk jött az ihatnám, csak benyúltak a jégszekrénybe, rágyújtottak egy- egy Coca Colára, otthagyták az üvegeket veszte­gelve, ahol az utolsó cseppet nyalták ki belőlük és még jó, ha becsapták maguk után a jégszekrény aj­taját. Becsukták? Úgy becsapták, hogy rengett a ház. Még zsebeiket is megtöltötték házilag sütött teasüteménnyel, hiába dugta el feleségem a bádog­dobozt lehetetlennél lehetetlenebb helyekre. Oly kifinomitott szaglóérzékük volt a cukorkára és a süteményre, mint kutyának a csontra. Muszáj volt, ha otthon voltunk, ha nem, nyitva hagyni a kilincs­zárat az ajtónkon, mert jogosan tarthattunk attól, hogy különben betörnek a szúnyoghálón keresztül a házba. Megnyugtattam a feleségem, hogy csak a nyári szünidejükben ily szeretetve méltóak a köly­kök és ezért nem érdemes gyomorsavat szerezni íniattuk. Az iskola majd lecsapolja energiájukat és ha netalán tanítójuk kap gycmorsavat, az tör­vényes, mert azért kap fizetést. Tehát jó arcunkat mutattuk nekik és barátságot szimuláltunk. Feleségem egy délután felkiáltott: “Tűz van.” A füst a garázs mögül jött. Szeptember elején voltunk. Az erdő talaja tele volt a régi humuszt fedő uj jávor, tölgyfa ott száradt leveleivel és fe­nyőfa tűkkel és csak az kellett, hogy a tenyérnyi tüzbc kapjanak, leégett volna az erdő, közepén a házzal és ahogy ennek a falunak az önkéntes tűz­oltóságát ösmertem, az egész falu. Nem hiszem, hogy nem benzinnel fecskendezték a tüzet. Nem csoda, hogy nekirohantam a tűznek, azaz a füst­nek. A két kölyök Ronny és Síim hevenyül ciga­rettázott a garázs mögött. Menten kikaptam szá­jukból a cigarettákat, odadörzsöltem a parazsát a garázs oldalának és szétdörzsöltem a dohányma­radékot. Méregbe akartam vágni magam, de mert a Gyurka a számban, megnvehülten egy gyönyörű beszédet vágtam ki nekik. Tűzveszély ide, tűzve­szély oda, magyaráztam nekik. Mivel láttam, hogy tekintve, hogy csak egy erdőről van szó és benne az én házamról és az őket nem érdekelte, rámen­tem a dohányzás egészségügyére. Fekély a szájon, fekély a tüdőben. A szülők fájdalma, ha meghal­tok. Anyátok, öreganyátok... Nincs? öregapátok. Az sincs? Biztosan cigarettában haltak meg. Nem? Pizsamában. Ne feleseljetek, mert megpofozlak benneteket. Beláttam, hogy ezeken nem fog a szó. pedig annyira meghatódtam saját szavaimtól, hogy majd sirvafakadtam. Ronny meg nekem vágott, hogy akkor mért van a számban a pipa? Gyorsan zsebre vágtam a Gyurkát és visszavágtam, hogy csináljatok, amit mondtam és ne, amit én csiná­lok. Ezt a hipokráciát megnyomtam avval, hogy kiragadtam Ronny ingmellzsebéből az ott dudoro­dó cigarettadobozt és zsebre vágtam, mondván: “Ha mégegyszer itt talállak benneteket cigaret­tázni serétes puskával lövök belétek.” Mig elkul­logtak, még utánuk kiáltottam: “Egyáltalán nem akarlak benneteket látni!” Rcnny visszafordult s teleszájjal kiabálta, mert majd az utón voltak: “Akkor vakuljon meg a Miszter!” De aztán szaladtak is. Harmadnap, mintha semmi fontosabb dolog se történt volna, bejöttek a rituális Coca Colára és megtalálták a karácsonyról megmentett csokolá­dés skatulyát, amelyet feleségem a rádió lámpái mögé dugott, mert hogy már ki voltak szemelve az alanyok, akik azt Karácsonyra kapták volna. “Síimből ennek a falunak a polgármestere lesz, Ronnyfcől pedig állami szenátor. Hy tehetségesek nem korhadnak el Amerikában.” vigasztalt meg a Gyurka. Az előző Karácsonyra egy rokon, ne vedd zo­kon, félfontos “Walnut” cimü pipadohánnyal le­pett meg. Csak két csipetnyit nyomtam a Gyur­kába, mert az volt az előérzetem, hogy nem lehet az jó dohány, amelynek diószaga van mintaho­gyan nem jó az a dió, amelynek dohányszaga van. Ki is vertem menten a parazsát, mert nem akar­tam megharagitani Gyurkát. “Büdös” mondtam Gyurkának. “Te is büdös vagy, de nálad az természetes, de miért kellett a természetadta jó szagát a dohánynak elrontani?” “Az asszonyok is beparfümözik m.a g u k a t. Aztán szagtalanítják magukat. Aztán megint be­parfümözik magukat, csakhogy megszabadulja­nak a női szaguktól. Pedig a női szag jó, hogyha jó. Én nem hiszem, hogy a bibliai történet Adóm­mal , Évával, a kígyóval és az almával pont úgy történt, amint írva van. Azt gondolom, hogy Éva az ő természetes asszonyi szagával bolondította meg Ádámot, hogy az azt a csúfságot elkövette vele.” Ez a Walnut nevű dohány eltűnt. Még ha még úgy gyűlöltem is azt a dohányt az magától nem ment világgá. Tehát ellopták a kölykök. “Következik, hogy pipát is lopnak hozzá. Mit ér a dohány pipa nélkül és vica versa?” mondta Gyurka. Szegény Gyurka! Mintha megérezte volna a vé­gét. Ellopták őt is! A Szülőföldünk rádióműsora Az Észak-Amerikában elő honfitársaink számára Keleti partvidéken: Nyugati partvidéken: helyi idő szerint: helyi idő szerint: 22.30—23.00-ig 19.30—20.00-ig a 19.8, 25.2, 30.5, 48.1 méteres rövidhullámon A Dél-Amerikában élő honfitársaink számára (riói időszámítás szerint): 20.00—20.30-ig a 13.8, 16.8, 19.8, 25.2, 30.5 méteres rövidhullámon. APRÓSÁGOK Kovács Erzsi rovata Egy kicsit drasztikusan, de nagyon kedvemre va­ló módon figyelmeztették a legnagyobb acélgyá­rat, hogy vessenek véget a szennyezésnek. A United States Steel, Amerika legnagyobb a- célgyárának Chicagóban van a központi irodája. Az epület 18. emeletén vannak az elegáns igazga­tói irodák. Ott van az egyik vezérigazgató gyönyö­rűen berendezett irodája is, elegáns bútorokkal és hófehér süppedő szőnyeggel. A múlt napokban egy jól öltözött fiatalember állított be az irodába, kezében egy üveg valami fo­lyadékkal és egy kis dobozzal. A jelenlevő titkár­nők nagy rémületére, a folyadékot rálocsolta a fe­hér szőnyegre és a kis koporsóalaku fadobozt le­tette az asztalra, kalapleemeléssel elköszönt és el­ment. Hagyott egy cédulát is, amiről megtudták, ki is volt az illető. A Fox Foundation for Conservation Education szervezetnek a tagja, mely harcol a le­vegő és a viz szennyezése ellen. A szőnyegre locsolt folyadék a United States Steel Gary, Indiánéban lévő gyára folyóba ömlő szennycsatornájáből volt. A kis koporsóban volt egy halott madar, egy halott béka és más kis álla­tok, melyek kipusztulnak a folyóba engedett mé­regtől. Egy kicsit sajnáltam az irodákban dolgozó lá­nyokat, de majd elfelejtik a bűzt, a piszkot, amit a saját főnökeik gyárából hozott el az a fiatalem­ber, aki a nevét és címét is otthagyta. Csak hadd pereljék be, akkor majd legalább sokan tudomást szereznek arról, hogy a hires acélgyár nemcsak a madarakat, a halakat irtja ki, de az emberek egész­ségére is káros hatással van a folyóba ömlő bűzös mérges szennycsatornájával. Szeretnék egy eviki- puszit adni annak a fiatalembernek, mert nagyon kedvemre való> dolgot csinált. Olaszország Tuscania városkáját romba döntötte a földrengés.

Next

/
Thumbnails
Contents