Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-04 / 5. szám

Thursday, February 4, 1971. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HérVCGi £€Véc írja: Rev. Gross A. László B, D., Th. M. vett magának egy kecskét, hazavitte, sebtében Ösz- szetákolt egy ketrecet az új lakó számára, ami nem ment az amúgy is túlzsúfolt szoba szegényes búto­rainak a további Össze tologatása nélkül. Jófajta ta­karmányt is be kellett szereznie a nagyétvágyú kecs­ke jöltartására — ennek az árát természetesen az a- mugy is soványka kosztpénzböl kellett kisajtolni, vagyis a gyermekeknek annyival kevesebb élelem jutott. S igy Náciék házában megkezdődött “ az új korszak ” ............ Kell-e mondanom, hogy a kecske térfoglalása,za- jongasa és orrfacsaro bűze hamarosan végképpen fel­borította a háztartás “ egyensúlyát ”és olyan hely­zetet teremtett, hogy Náci már a harmadik napon beszaladt a rabbihoz jajveszékelni: “ Ezt nem lehet kibírni, rabbikám, az egész család koplal, moccanni sem lehet a hazban, a kecske mekegésétől és bűzé­től még aludni sem tudunk — engedd meg, hogy el­adjam azt a ronda bestiát!” A rabbi emlékeztette Nácit a fogadalmára és kérelmét könyörtelenül el­,utasította; “ Nem addig, mig én erre engedélyt nem adok ! ” Ez a bucsújárás a rabbihoz meg vagy négy szer-ötször megismétlődött, de a rabbi mindannyi­szor ridegen megtagadta az engedélyt. Végre úgy háromhét eltelte után — igy felelt Náci zokogásba fulo jeremiadjaira: “ Add el a kecskét, a lakást ala­posan takarítsátok ki és rendezzétek át — engem pe. dig többé ne háborgass ! ” Pár nap múlva a rabbi az utcán összetalálkozott Nácival, akinek az arca szinte sugárzott a boldog­ságtól: “ Rabbikám, te nem is tudod, milyen nagy csodát műveltél velünk ! Van ennünk bőven, a laká­sunk is tágas és milyen fölséges a levegő benne ! Nem is tudom, hogyan köszönjem meg neked ezt a nagy csodát !” Erre a “tréfás” történetre emlékeztetnek engem a mi fehérhazi csodarabbinknak az elmúlt két éven át folytatott manipulációi és a következő két évre szóló csodaterve, amit a napokban teijesztett a tör­vényhozás két háza elé. Mikor átvette a kormány kerekét, neki is volt megoldása mindenre. A mar akkor is válságos hely­zetet sikerült neki két év alatt — mesterségesen elő idézett pénzszűkével, példátlanul borsos kamatláb-1 bal, a középitkezések lecsökkentésével, és az ezek­ből folyó közgazdasági pangással és riasztóan ma­gas munkanélküliséggel, valamint a vietnámi hábo­rúnak egesz Indokinara való kiterjesztésével es az é- getoen sürgős nemzeti feladatok tervszerű elhanya­golásával - PONTOSAN OLYAN ELVISELHE­TETLENNÉ TENNI, mint a falusi rabbi tette a kecskevei a Náci esetében. A minap előterjesztett “forradalmi” csodaterve pedig — ha egyáltalán megvalósítható is volna — a legjobb esetben is csak visszavonszol bennünket ar­ra a szintre, ahol két evvel ezelőtt álltunk és ahon­nan o taszított le minket a mélybe. A következő két ev alatt—tehat az 1972-i elnökválasztás időpont­jáig!— ha minden jól megy, talán sikerül kikorrigál­ni az előző két év hallatlan baklövéseit, melléfogá­sait es szándékos mulasztásait s ilymódon vissza­állítani az 1968-i állapotokat, vagyis ott leszünk, ahol Náci suszter volt a kecske eltávolítása után. (Pedig az o faluját nem is hívták Mádnak....) Es Nixon hívei majd ügy állítják be ezt a fene- nagy teljesítményt a —szerintük—hiszékeny es naiv amerikai népnek, hogy ez az “óriási változás” a fe­hérházi főrabbi zseniális tervének köszönhető, amit ügy ülik meghálálni, hogy a csodatevő szentet ha­talmas többseggel újabb négy évre megválasszuk.... De vajon az amerikai választóközönség is olyan naiv lesz, mint Náci barátunk volt? Kötve hiszem. “NAGYON BOLDOG VAGYOK.” Miután Donald M. Laffoon alezredes, a katonai bíróság elnöke az esküdtszék döntése alapján föl­mentette Charles E. Hutto őrmestert azon vád alól, hogy Mylaiban meggyilkolt hat dél-vietnámi férfit, nőt es gyermeket, Hutto mosollyal az arcan mond­ta: “Nagyon boldog vagyok.” Nem tudjuk, hogy Hutto őrmester igaz érzését fejezte-e ki, de ha mosolygo arcara tekintünk, fő­jünk, hogy ezúttal az igazat mondta. Éppen ezért nagy aggodalomra ad ez okot. Hol van az EMBERI LELKIISMERET leghalvá­nyabb megnyilvánulása is Hutto őrmester magatar­tásában? Olyan katonákat képezűnk-e ki, akik nyugodt lelkiismerettel halomra lőhetnek aggokat, védtelen nőket, és gyermekeket, csecsemőket, és a katonai bí­róságot arra használjuk fel, hogy e gyilkosságokat jóváhagyja és a gyilkosokat szabadlábra helyezze? Es tesszük ezt azzal a magyarázattal, hogy a gyil­kosságok elkövetői felsőbb parancsot teljesitettek? Hutto följebbvaloja Calley hadnagy volt. Calley hadnagy is reszt vett a tómeggyilkosságban. O is a katonai biróság előtt áll. Az ö följebbvaloja Ernest L.Medina kapitány volt. O is kivette részét a tőmeg- gyilkossagból. Medina kapitány följebbvaloja Oran K. Henderson őrnagy volt, aki a tanuvallomasok szerint szigorü utasitast adott a Mylai tomegme- szárlást megelőző esten: “Mindent ami mozog, el kell pusztítani.” Az őrnagy urat eddig meg csak birósag elé sem állították. A közkatonák, az őrmesterek, a hadna­gyok, a kapitányok ártatlanok, mert parancsot haj­tottak végre. Az őrnagyok es tábornokok ártatla­nok, mert ha őket felelősségre vonnak.ezzel aláás­nák az ország egész katonai felépítését és meg keve­sebb “sikerrel” tudnak folytatni a vietnami nép elleni emberirtást. így tehat büntetlenül marad a Mylai-i tömeggyil- kosság —, de a józan erkölcsüket még el nem vesz­tett emberek világszerte és az Egyesült Államokban is a legélesebben elitélik, ezt az emberi méltóságot szennyező gaztettet és követelik, hogy akik felelő­sek, kapjak meg méltó büntetésüket. Ha másért nem azért, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló ember- telensegek ne ismétlődhessenek meg. NIXON - A CSODARABBI. Foltozó-suszter volt a Náci —“a régi jó világ­ban” — egy kis felvidéki falu alvégén. Hat gyereké­vel és feleségével egy aprócska egyszoba-konyhas lakásban szorongott szegény feje. Kuncsaftjai mind a közeli uradalom cselédjeiből és a falu kol­dusszegény zselléreiből kerültek ki, akik a legtöbb, szór csak 15-20 krajcáros munkadijat is alig-alig tud ták megfizetni és nemegyszer adósok is maradtak vlee....Egyszóval: Náci barátunk és családja olyan szegények voltak, mint a templom egere; alig volt betevő falatjuk — hogy a ruházatról és egyéb szük­ségletekről ne is beszéljünk. Mégis a legsúlyosabb probléma a szükreszabott lakás volt, ahol ahhoz, hogy egy személy bejöhessen, előbb kettőnek ki kellett menni.... Elképzelhető, milyen zsúfolt, egészségtelen, levegőtlen nyomortanya volt Náciék hajléka, ha hozzátesszük, hogy a családfő “műhe­lye” is abban foglalt helyet.....De a folt-hátán-folt cselédcsizmak javítgatásából egy tágasabb lakásra bi zony nem futotta. Egy szép (?) napon, mikor mar úgy érezte, hogy “ ez igy tovább nem mehet” Náci fogta magát és el­ballagott a falu jámbor rabbijához,aki messze föl­dön igen bölcs ember hírében állott, hátha ö tud va­lami tanáccsal szolgálni hitközsége legszegényebb tagjának. Az idős pap nyájasan fogadta, szemmel- látható rokonszenwel hallgatta végig a hosszúra nyúlt, keserves panaszt, ami ezzel a kétségbeesett jajszöval ért véget: “Rabbikám, ha te nem tudsz se­gíteni rajtunk, én a vízbe ölöm magamat és akkori a hitközségnek kell gondoskodni a családomról.” Szanta a pap a bús Nácit, néhány percig becsukott szemekkel meditált, majd imigyen szólalt meg: — Fiam, nekem volna megoldásom a te nagy problémádra, de mielőtt azt közlöm veled, meg kell fogadnod, hogy — minden habozás es kerdezes nél­kül pontosan úgy teszel, ahogy azt én neked előí­rom. Most Nácin volt az elmélkedés sora. Eleinte kissé idegenkedett a vaktában való elkötelezettség gon­dolatától, de némi tépelödés után rájött, hogy neki sok vesztenivalója úgysem lehet — hát végül is sza­vát adta, hogy minden úgy lesz, ahogy a rabbi kí­vánja. Halljuk a megoldást ! — Hát fiam, kimégy a baromvásárra, veszel egy kecskét, hazaviszed, csinálsz neki helyet a szoba e- gyik sarkában és ott tartod mindaddig, mig én nem szólok, hogy most már eladhatod. De a lelkedre kö­töm, hogy jól bánj vele, gondosan etesd-itasd a sze­gény jószágot ! — De honnan vészekén pénzt egy kecskére?! És hol találok helyet számára a szobában, ahol mi ma­gunk is egymás hegyén-hátán tolongunk?! — Náci fiam, máris megszegted a szavadat — kér­déseket teszel fel! Szerezz pénzt a föld alól is és ha törik, ha szakad, muszaly helyet szorítani a kecske szamára a szobádban. Most pedig menj utadra fiam, nekem sok a dolgom. Szegény Náci fantáziája lázasan dolgozni kezdett, a rabbi javaslata mögött valami isteni csoda körvo­nalait látta kibontakozni — ki tudja, milyen óriási változás áll be a sorsában, ha a rabbi csodatervét be* túszerint végrehajtja?! Végigjárta a falut kisebb-na- gyobb kölcsönök irányában, nagynehezen összeku- nyerált egy kecskére való pénzt, kiment a vásárra,

Next

/
Thumbnails
Contents