Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-04 / 5. szám

Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. öS N.Y., N.Y. Vol. XXIV. No. 5. Thursday, February 4, 1971. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. ISMÉT A LAKÁSKÉRDÉS New Yorkban évente csupán 6,000 lakást építenek, amif a kisfizetésű egyén bérbevehet. Ugyanakkor 24,000 lakás válik évente' lakhatatlanná. E szürke számok azt jelentik, hogy minden évben legkevesebb 18,000 nő, férfi és gyermek kénytelen "lakhatatlan" lakásban lakni. E lakásokat és e házak környékét csupán azok tudják elképzelni, akik azt saját szemükkel látták. A lakások falai tele vannak lyukakkal, a csövek megrepedtek, vagy eltörtek. A tetőn becsurog a viz. Télen nincs fűtés, mert rossz a kazán, nyáron tűrhetetlen meleg van. A házak környéke elhanyagolt, a szemetet csak hébe-korba szedik össze. A környéket piszok borítja és a patkányok napról napra szaporodnak. Fát, vagy füves térséget sehol sem látni. Legtöbben, akik ilyen környezetben születnek és nőnek fel, akiknek szülei munkanélkül, közsegélyen tengődnek, akik a gettók rozoga, régi iskoláiba járnak, ahol a tanitó legtöbb idejét a rend fenntartására kell, hogy fordítsa — a helyzet­adta kényszerből szüleik nyomdokaiba lépnek, mert a helyi, állami és szövetségi hatóságok nem nyújtanak alkalmat arra, hogy szakmát tanuljanak és érdemleges munkához jussanak. AKIK UJ HÁBORÚT JAVASOLNAK... John L. Stennis a szenátus hadügyi bizottságának elnöke, miután meghallgatta Laird hadügyminiszter jelentését, ezt mondotta: "Ha a katonai helyzet Kambódiában leromlik, kény­telenek leszünk a szenátus által felállított korfátokat felfüg­geszteni." Stennis szenátor e kijelentésére McGovern szenátor igy válaszolt: "Torkig vagyok azzal, hogy öreg emberek uj hábo­rút tervezzenek, melyben a fiatalok áldozzák életüket. JA­VASLOM, HOGY AZOK, AKIK A HÁBORÚT TERVEZIK, AZOK LEGYENEK A TÜZVONALBAN." AZ AMERIKAI ERKÖLCS MINTAKÉPEI Az ország legnagyobb vasutvállalata, a Penn—Central a múlt év júniusában csődbe jutott. A vállalat igazgatói hóna­pokkal a csőd bejelentése előtt — mielőtt a vállalat pénzügyi nehézségei a nyilvánosságra jutottak volna — magas áron el­adták részvényeiket. A részvények ára, a csőd bejelentése után zuhanni kez­dett és a kis emberek milliókat vesztettek ennek következté­ben. Többen bírósági eljárást indítottak a Penn—Central igazga­tói ellen, hivatali sikkasztással vádolva őket. Igen ám, de az igazgató urak ezt az eshetőséget is előre látták, amikor a vállalat költségén az angol Lloyds of London biztosító vállalattól 10 millió dolláros biztosítási kötvényt vet­tek ki, melyért 305,000 DOLLÁRT FIZETTEK A VÁLLALAT KASSZÁJÁBÓL. íme, ilyen erkölcsös egyének állnak az ország nagy vál­lalatainak az élén, akik szép példát mutatnak a fiatal nem­zedéknek. MEGJUTALMAZZA BARÁTAIT Sok mindent lehet mondani Nixon elnökünkről, de azzal nem vádolhatjuk, hogy cserben hagyná barátait, vagy támo­gatóit. Minden republikánus jelöltet, akit az elnök az 1970-es választások alkalmával támogatott és akik ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — mint vesztesek kerültek ki válasz­tásokból, Nixon állásba juttatott. Ez történt Richard L. Roudebusch volt képviselővel is, aki Nixon elnök ösztönzésére ki akarta buktatni Indiana demok­rata szenátorát, Vance Hartket, aki szálka volt az elnök sze­mében. Roudebush elvesztette a választást és most a Veterán Adminisztráció tanácsadói tisztségébe nevezték ki, napi 121 dollár 80 centes fizetéssel. ^ DÉLVIETNflMi CSAPATOK LAOSZBAN, AMERIKAI LÉGIERŐ TÁMOGATÁSSAL Az autómunkások szervezete követeli a háború felszámolását 6 százalékos nyugdíj­emelést javasol Nixon WASHINGTON, D. C. — Az 1971—72-es szövetségi k ö 1 tségvetési javaslatban Nixon elnök hat százalékos nyugdijemelést javasolt. Te­kintettel arra, hogy az év folyamán a megélhetés 6— 8 százalékkal emelkedett, a javasolt hat százalékos nyug díjemelés egy jottányival sem javitana a húsz millió nyugdíjon tengődő sorsán. Megöltek egy “Chicano’M Los Angelesben LOS ANGELES, Cal. — A város mexikó-amerikai lakosai nagy tömegtüntetést rendez­tek, melyen tiltakoztak az elle­nük irányuló rendőrterror el­len. A gyűlés után a rendőrség megtámadta a tüntetőket, sor- tüzet adott rájuk. Egy tünte­tőt megöltek és sokat megse­besítettek. WASHINGTON, D. C. — Az a hir terjedt el a városban — és egy időben Saigonban —, hogy délvietnami gyalogo­sok betörtek Laosz déli részé­be, az amerikai légierő támo­gatásával. Amikor az újságírók föltet­ték a kérdést, igaz-e a hir, sem a külügyminisztérium, sem a Pentagon, sem a Fehér Ház sajtómegbizottja nem cáfolta. A hir hallatára Mansfield szenátor, a demokrata szená­tusi többség vezetője, a hábo­rú kiszélesítésének nevezte a Nixon-kormány e legújabb lé­pését. "Itt az ideje, hogy határo­zott dátumot szabjunk meg az összes“ amerikai csapatok ki­vonására Vietnamból’’ — mon­dotta Mansfield szenátor. Követelik a háború felszámolását A több mint kétmillió tag­sággal rendelkező Auto Work­ers Union Végrehajtó Bizott­sága egyhangú határozatot fo­gadott el, melyben elitélik Kambódia és Laosz bombázá­sát és követelik a vietnami há­ború haladéktalan felszámolá­sát. Útban az asztronau­ták a Hold felé CAPE KENNEDY, Fia.— Edgar D. Mitchell, Stuart A. Roosa és Alan B. She­pard asztronauták az Apol- lo-14 űrhajón útban vannak a Hold felé. A ‘Hold-Komp’- ot elválasztották az anya­hajótól és négyszeri próbál­kozás után sikerült csak azt ismét visszacsatolni. Ez kétségessé tette, hogy meg- engedik-e az asztronauták Holdra szállását. Letartóztattak 21 személyt NEW YORK, N. Y. — A rendőrség letartóztatott 21 személyt, köztük több katoli­kus papot, akik elfoglalták az A&P vállalat irodáját a 420 Lexington Ave. alatt és meg­tagadták a rendőrök parancsát az épület elhagyására. A tüntetők a Southern Chris­tian Leadership Organization tagjai tiltakoznak a vállalat fe­keték iránti magatartása ellen. “MA MÁR NEM FOLYTATUNK DICSŐ HARCOT AZ ELLENSÉGGEL SZEMBEN, HANEM TRAGIKUSAN ÖNMAGUNKAT PUSZTÍTJUK” - MONDJA EGY AMERIKAI TISZT A következő levelet közölte a N. Y. Times a jan. 18-i száma: Mikor otthon voltam, a nagy harcok­ról beszéltek akkor, az 1968. évi Tét, Hue, Hamburger Hill és kambódiai harcokról. Most, hogy itt vagyok Vietnamban, azokról a dicső kísérletekről beszélnek, amelyekkel a foglyokat próbálták kiszabadítani, a viet- namizálási program fantasztikus sikereiről és hogy a csapatok morálja jobb mint a múlt évben volt és nemsokára mind haza­megyünk. De mi történt ma — egy öreg vietnami férfit elgázolt és megölt egy amerikai jeep. Tegnap egy fiút megölt egy barátja, úgy, hogy viccből egy “leszerelt” gránátot dobott rá. Karácsony előestéjén az egyik csapat lesből saját szakaszát támadta meg tévedésből. A múlt hónapban pedig a he­roin használata volt itt a második leggyak­rabban jelentett baj. Mi már többé nem folytatunk dicső har­cot az ellenséggel szemben, hanem tragiku­san önmagunkat pusztítjuk. A mai halál­esetek, habár számban kisebbek, mégis tragikusabbak, mint az előbbiek, mert eze­ket 15 éves lányok okozzák, akik a heroint árulják és az aknák, amiket más amerikai katonák állítottak fel és a '‘töltetlen” fegy­verek is okozzák. Mialatt ti "igazságos békéről” és csök­kent halálozási létszámról beszéltek és mindarról a nagyszerű tervről, amellyel ezt a háborút be lehet fejezni, fiaitokat a há­ború fizikailag és morálisan tönkreteszi. Elszomorít, ha arra gondolok, hogy ha majd augusztusban hazamegyek, valaki mást küldenek ide a helyemre. B. C. Ewing (kapitány) Qui Nhon, Vietnam, 1971 jan. 4. ARA 20 CENT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents