Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-21 / 3. szám

Thursday, January 21, 1971. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Miféle bübájosság vagy varázslat munkál a magyar falvak ősidők óta ismételt, idegen- forgalmi attrakciónak is beillő népszokásaiban, hogy minden alkalommal olyan üdék, mintha spontán ihlet hívná őket a világra? Mi teremti azt a különös atmoszférát, amitől a közönség a mesevilág kellős közepébe csöppent gyermekké válik? Alighanem az, hogy a szigorúan őrzött hagyományt ösztönös színészi talentummal, a tréfacsináló jókedv játékosságával afféle rusztikus commedia deli’ artévá avatják résztvevői a maguk és mások gyönyörűségére. DISZNÓTOR. Az ország minden táján jeles falusi esemény a kö­vérre hízott disznó leölése. Év­adja akkor kezdődik, amikor a hidegtől csikorgóssá vált a föld. A hús házi feldolgozásához segít­séget nyújtó rokonokat, szomszé­dokat, komákat a közös munka végeztével bőségesen megvendé­gelik. Ez a lakoma, a tor, a ge­rincoszlop csontjából-húsá1'"1 főtt orja levesből, különböző sült hurka félékből, pecsenyékből, há­jas süteményekből áll. Valameny- nyi falatra jól csúszik a bor. A fo­gásokat „tálalóversekkel” teszik az asztalra. A tréfacsinálók kü­lönböző tárgyakat rejtenek a hur­kába, amelyek nagy nevetések közepette kerülnek elő. A vacso­rát követő tánc közben a ház­ablaknál megjelennek a „hívatla­nok”; legény, leány szellemnek öltözve vaskanállal zörget be, cserepet vág a ház oldalához, nyársat nyújt be az ablakon. A háziak tréfából fűrészporral töltött hurkát adnak ki. Azután közösen ropják a „hurkatáncot”, az összefogódzást. A disznótorra készülő házba máig is úgy kö­szönnek be a falusiak; „Jó pecse­nyét!” Az illő válasz; „Része le­gyen benne”, vagyis az illető szí­vesen látott vendég a háznál. (Turistáknak disznótoros túrákat is szerveznek.) BETLEHEM ES. A karácsonyt köszöntő betlehemes játék dra- matikus, szövegszerűen hagyo­mányozott mondókákra épül. Ezek a rigmusok persze tájan­ként módosulnak, de a gyermek Jézus köszöntése anyja, apja, a három királyok, úgyszintén a pásztorok által változatlan. Az „előadás” azonban nem szorít­kozik az egyházi hagyományra, telitüzdelődött profán elemekkel. A játék díszlete általában a bet­lehemi jászolt jelképező, a betle- hemezők által fabrikált házikó. A „kosztüm" kifordított pásztor­suba, fehér lepedő, kenderszakáll, aranyos papírból ragasztott ko­rona. A szereplők 6—16 éves, jó alakító készségű és jól felvágott nyelvű gyerekek, akik házanként másként fűszerezik, színezik já­tékukat. Különösen Nógrád me­gyében, a Matyóföldön, Baja vi­dékén él elevenen a mesés kép­zeletű betlehemezés. BUSÓJÁRÁS. Évről évre egyre több bel- és külföldi vendég se­regük össze Mohácson, hogy szemtanúja legyen a híres-neve­zetes busójárásnak. Az esemény farsang utolsó vasárnapjára esik. Barbár karnevál: tél űző szertar­tás. Állatbőrökbe, sámánmasz­kokba bújt fiatalok — idősebbek vonulnak féktelen jókedvvel, bir­kózva és hancúrozva a város utcáin, ki a határba, hogy „kiker­gessék" a hideget, helyet csinál­janak a tavasznak. A busójárás­hoz a zenét kereplők, fatrobim- ták, dudák, ostorpattogtatás szol­ARATÓÜNNEP. A gabonaföl­dek végtelen tábláin ugyan kom­bájn aratja az új kenyérhez az aranyos kalászt, de az aratóün­nep népszokását a mába is átmen­tették a búzatermő vidékeken, például Győr határában. Vala­mikor az aratókat először meg­látogató gazdát, ma a géppel vég­zett munka irányítóját kötözik meg gabonakötéllel. A „szabadu­lásért” váltságot. azaz áldomást kell fizetnie. De ez csak mellékes játék. Szívderítőén látványos, amikor az aratás befejeztével me­zei virágokból, szalagokból díszes koszorút kötnek a lányok, a fe­jüket pártaként ékítve kergetőz- nek a legényekkel, akik azon igyekeznek, hogy a koszorút meg­locsolhassák. így vonulnak kö­szöntőkkel a közös lakomára, amelynek — mint majd minden ünnepségnek — nagy táncolás, dalolás a fináléja. H L SVÉTI EOCSOLKODÁS. Tudományosan igaz lehet, hogy a húsvét eredetileg profán tavaszi termékenységünnep volt, a Ma­gyarországon szokásos húsvéti locsolkodás pedig hasonló cél­zatú primitív varázslás. Az is igaz, hogy a locsolkodás „fizetsége”, a kézzel festett szép hímes tojás leg­ősibb példányát egy avar korból feltárt temetőben lelték meg a ré­gészek. A Kalocsa vidéki falvak fiatalsága azonban „tudomány­talan” virgoncsággal, fergeteges életörömmel készül a húsvéti lo- csolkodással összefonódott játé­kaira. A lányok a nagyhéten nekiállnak a tojás-„hímzésnek”, a fiúk megszervezik a házról házra beköszöntés sorrendjét. Húsvét hétfőjének reggelén nagy sival- kodások, évődések, poharazások, ölelkezések közepette elkapják a széplányokat, hogy virágos ágak­BŰCSÚ. Vallásos áhítat és na­gyon is világias jókedv, szórako­zás és lakmározás békésen megfér egymással a különböző kegyes, búcsúkon és vásárokon. A Kecs­keméti Hírős Vásárt sem árasztja el kevesebb nép, mint a Mária névvel kezdődő kegy helyeket szep­tember 8-án. Népszokás? Maga a nekibuzdulás, a felkerekedés té­nye a hagyomány, és kedvelt, mert változatosságot visz a hétközna­pok egymásutánjába. A televízió korában is élmény a vásári kör­hinta verklimuzsikája, a céllövöl­de és a szókimondó humorú bohóc vagy a vándorcirkusz műsora. Ajándék a kedvesnek; tükrös szív vagy mézeskalács huszár. Áhíta- toskodás keveredik a profán örö­mökkel, s az egész; színes és jó­kedvű forgatag, tarka anakroniz­mus. PÜNKÖSDI KIRÁLYVÁLASZ­TÁS. A húsvét utáni hetedik va­sárnapon, pünkösdkor a régi nép­szokás szerint — ma már főként csak a lótenyésztő vidékeken, többek között a Hortobágyon — tarka programú piinkösdölést rendeznek. A lányok a legények közül pünkösdi királyt, a legé­nyek a lányok soraiból pünkösdi királynőt választanak és a „ki­rályi pár” tiszteletére díszfelvo­nulást, lovasversenyeket rendez­nek. Valaha a „pünkösdi király” kocsmaszámláját egy évig a falu fizette, s „uralma" idején a lányok csókkal adóztak „őfelségének". Ma látványosabb, rövidebb és szelídebb a pünkösdi királyság. A lányok is nagyobb szerepet kapnak benne;több lányka köz­refog egy kicsit, felkoszorúzza, fátyolt tesz rá és dalfüzért éne­kelve indulnak sétára. Kodály Zoltán a népzenei hagyományo­kat felelevenítő XX. századi nagy magyar zeneszerző, kantátát is komponált a pünkösdölésről. ÉLŐ NÉPSZOKÁSOK gáltatják. Mindenkit magával so­dor a jókedvű áradat. S ha a já­ték nyomán nem is lesz íziben tavasz, a hangulat forró, vér­pezsdítő. kai megvesszőzzék, s hideg vízzé! nyakonöntsék őket. Persze csak annyira, hogy az a szívbélinek meg ne ártson. . . SZÜRETI MULATSÁG. Bacchus is örömét lelné a magyarországi szüreti mulatságokban. Gyön­gyös,Tokaj, Badacsony környéke, Mór, Kecskemét, Szekszárd és más bortermő helyek vidéke jóval a szüret előtt készülődik a vigas­ságra. Ehhez a munkaünnephez is változatos népszokások fűződ­nek. Ilyen a szőlőkoszorúk, szü­reti fák átadásának szertartása, amelynek szövege hagyományos, de a kísérő játék alkalmanként fényesedik a pillanatnyi hangulat­tól. Ősi szüretek emlékét elevení­tik fel a maskarás menetek, ame­lyek élén a többnyire kissé kapa­tos „borkirály" halad. A tetőpont a szabadtéri, szőlőfürtökkel deko­rált, az új bort, régi és új szerel­met kóstolgató szüreti bál.

Next

/
Thumbnails
Contents