Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-10 / 23. szám

I 7 / M^OYA» SZÓ — HUNGARIAN WORD ___________________Thursday, June 10, 1971 WASHINGTON MEGHIÚSÍTOTTA 1967-BEN A VIETNÁMI BÉKE LEHETŐSÉGÉT NO ES...? Harold Wilson volt angol munkáspárti miniszterelnök memoáijait sorozatosan köz 1 li a London Sunday Times. A volt miniszterelnök mon­dotta, hogy ő maga, szemé­lyes megbeszélést tartott Kosygin szovjet miniszterel­nökkel 1967-ben, amelyben nagyon közel jutottak a vi­etnámi béketárgyalások meg­kezdésének az előkészítésé­hez. A Fehér Ház azonban szabotálta igyekezetüket. ___________________Ezt az igyekezetét nem hiú­sították volna meg, — írja Wilson — mivel reális lehe tőségek álltak fenn a háború felszámolására,a “Tét” fegyverszünet meghosszabbítására alapozva. Rend­kívüli lehetőségek nyíltak arra, hogy az ellenfelek tárgyalásokba bocsátkozzanak, s ugyanakkor a tá­madások is alábbhagyjanak. Mások is megemlítették ezt a történelmi ese­ményt, többek között Chester L. Cooper egyik könyvében, aki maga is részt vett a megbeszélések­ben,mint a State Department különleges megbizott- ja.De Wilson sokkal mélyebben analizálja az esemé­nyeket, egy helyen pld.: idézi David K.E. Bruce, akkori washingtoni követ kijelentését, — aki maga is személyesen vett részt a Kosyginnel való megbeszé lésekben, — mint aki a Fehér Ház beavatkozása előtt ilyen véleményt mondott: “Miniszterelnök Ur, azt hiszem ezt megcsináltuk. Ez lesz a szazad legsikere­sebb diplomáciai lépése.” Az adta az alkalmat erre a megbeszélésre, hogy Ko­sygin miniszterelnök egy hétig Londonban tartóz­kodott. Mr. Gooper értesítette Wilsont Johnson elnök uj beketargyalási javaslatairól, amelyet titokban Hanoi­ba eljuttatnának és amelyhez Kosygin közreműkö­dését kérnék. A javaslat két feltételezést tartalma­zott. Az egyik az volt, hogy először az Egyesült Államok hagyja abba a bombázást, azzal a privát megállapodással, hogy Észak-Vietnám is abba hagy­ja csapatainak beszivárgását, ezután az Egyesült ! Államok további lépésként nem terjesztené ki csa­patait Dél-Vietnámban. Wilson azt irta, hogy mindezt Kosygin értésére adta, aki reményteljes készséggel fogadta a terveket. Egy alkalommal — a memoár szerint — Kosygin kérte, hogy az ügy fontossága miatt foglalják írásba la javaslatot, amit megtettek és Wilson személyesen adta át a dokumentumot a szovjet miniszterelnök­nek egy szovjet követségi fogadáson. De ugyanaznap este 1,0 órakor megszólalt a tele­fon a Downing Street 10. számú miniszterelnöksé­gén és Walt W. Rostow, Johnson elnök nemzetbiz­tonsági segédje jelentkezett. Azt mondta, hogy a Kosygin-nak átadott dokumentumot Johnson el­nök utasítására átdolgozták és ezt a megváltoztatott javaslatot kell a szovjet miniszterelnöknek átadni. “Mint csapás ért ez a hir mindannyiunkat,” irta Wilson,“minisztereket, állami alkalmazottakat, ame­rikaiakat.” A teleprinter hírszolgálaton jött meg az újonnan fogalmazott javaslat, ami teljesen megvál­toztatott minden előbbi ígéretet és makacsul ragasz kodott ahhoz, hogy Észak-Vietnám tegye meg az első lépéseket. Wilson szándékos szabotálásnak mi­nősítette a javaslat megváltoztatását, amely “min­dent fejtetőre állított, amit előbb javasoltunk.” “Rendkívül felháboritott a dolog;” —irta Wilson, aki egyebek között két oknak tulajdonította a fej­leményeket. “Az egyik, amit nem szívesen hittem el, hogy a Fehér Ház engem, s velem együtt Mr. Kosygint is felültetett. A másik ok, ami valószí­nűbb, hogy a washingtoni héjáknak sikerült felül­kerekedni.” Később “hivatalos forrásból” — nem mondta meg honnan — győződött meg arról, hogy a második feltevése helyes volt, vagyis: “Egyszerű­en és tragikusan a héjak győztek.” Az epizód úgy ért végét, hogy az újévi fegyver- szünet vegével Johnson újból elrendelte a bombá­zásokat, Kosygin hazautazott és a háború a maga pusztító utján újból teljes erővel megindult. SAIGON. A szabadsagharcosok újabb győzelmet a- rattak Kambódiaban, a fővárostól 15 mérföldre ke­letre lezajlott harcokban. Több száz amerikai bombá­zóról a bombák ezreit zúdí­tották a kambódiai Snoulra és a Chup-ültetvény körze­tére. Ilyen módon óhajtja az amerikai hadvezetöség fel tartóztatni a szabadsághar cosok előretörését. A Képviselöház Biztonsági Bizottsága vizsgálatot folytat az április 24.-én Washingtonban tartott si­keres háboruellenes tüntetés szervezői ellen. Tudni kell, hogy ez a bizottság az Amerika-elle- nés Aktivitásokat Kivizsgáló Bizottság (House Un- americah Activities Committee) utóda, mely any- nyira lejáratta magát minden gondolkodó polgár szemében, hogy jónak látták nevét megváltoztatni, abban a hiszemben, hogy hamis név alatt tovább folytathatja alkotmányellenes tevékenységét. A Bizottság most azon szorgoskodik, hogy bebi­zonyítsa: kommunisták is voltak az áprilisi tüntetés rendezői között. E ténykedésükkel csak az adófizetők dollárjait pazarolják, mert senki sem tagadja, hogy a bizott­ság tagjainak eme megállapítása nyílt “titok”, va­gyis, hogy a Kommunista Párt nemcsak nem tagad­ja, de büszke arra, hogy kommunisták résztvettek az áprilisi tüntetés megszervezésében, sőt az elsők között voltak, akik ellenezték a US beavatkozását a vietnámi polgárháborúba. A TÉNY AZ, HOGY HA A KOMMUNISTÁK­RA HALLGATOTT VOLNA AZ AMERIKAI NÉP, 50.000 AMERIKAI IFJÚ, AKI HALÁLÁT LELTE VIETNÁMBAN, MA IS ÉLNE; TÖBB SZÁZEZER AMERIKAI IFJÚ, AKI KEZET, LÁBÁT, SZEME VILÁGÁT ELVESZTETTE VIETNÁMBAN, MA IS JÓ EGÉSZSÉGBEN ÉLHETNE; A SOK EZER KÁBÍTÓSZERTŐL MÉRGEZETT G.I. MA IS E- GÉSZSÉGES LENNE. Érdemes kihangsúlyozni: 1.) A földkerekség né­pének több, mint egyharmada a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban, a kelet-európai orszá­gokban, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Vietnámi Demokratikus Köztársaságban, a Koreai Demokratikus Köztársaságbam, Cubában, Chilében, a kommunista pártok vezetésével építi az uj, ember­ségesebb társadalmi rendszert, nem haszonszerzé­sért, hanem az emberek jóléte és boldogsága érde­kében. 2.) Minden civilizált országban a Kommunista Párt hivatalosan működik az ország alkotmányának keretein belül. Csupán az Egyesült Államokban te­kintenek a Kommunista Pártra, mint a nemzeti biz­tonság veszélyeztetőjére. Az igazság persze ennek éppen az ellenkezője. Ha a Kommunista Párt áltál javasolt programot figyelembe vette volna a kormány,nemcsak elkerül­hettük volna a vietnámi kudarcot, hanem megszűn­nének a nyomortanyák, ifjaink nem volnának a ká­bítószerek rabjai, megjavulna a közbiztonság, ma­gasabb szintű volna a közoktatás; a szennyezett fo­lyókat, tavakat megtisztíthatnánk, munkába állít­hatnánk a munkanélkülieket, tisztességes megélhe­tést biztosíthatnánk a nyugdíjasoknak, enyhíthet­nénk a szegények adóterhét, kórházi és orvosi ellá­tást biztosíthatnánk mindenkinek. Mindaddig, amig az amerikai kormány mumus­ként tekint a Kommunista Pártra és a kommunista mozgalomra világméretekben, szinte elkerülhetet­lenek az újabb Vietnámok és nincs remény arra, hogy lényeges javulás álljon be a nép életkörülmé­nyeiben. CHICAGO, ILL. A Tanítók Szakszervezetének tagjai 9,760 szavazattal, 3,543 ellenében határozati javaslatot fogadtak el, melyben követelik az ameri­kai csapatok azonnali visszavonását Indo-Kinából. NEWARK,N.J. Második hete tart az újságírók sztrájkja a Newark Evening News ellen. Az alkalma­zottak 17 dollár heti béremelést követelnek, mert fizetésük jelenleg ennyivel kevesebb, mint az Eli­zabeth Journal alkalmazottaié. A Kambódiában nagy vereséget szenvedett délviet­námi katonák várják, hogy kórházba szállítsák őket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents