Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-03 / 22. szám

10

AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, June

1971

GYŐR

KÖSZÖNTÉSE

E

lérkezett végre a 700. születésnap, amelyre annyi izgalommal készült a város és amelyre megkapta a türelmetlenül várt címet is: járási jogú városból megyei jogú várossá .lett. Tehát eddig a kicsi városok között a legnagyobb volt, most a nagyok közt a legkisebb. Kamaszok jellegeztes helyzete ez, s illik hozzá Győr magatartása is: sóvárogva várja, hogy nagyobbra nőjön, még nagyobbra, s nem győzi sorolni-hangsú- lyozni a fontosságát. Mindig a kamasz bizonygatja felnőtt voltát, a valóban felnőtt erre nem szorul.

Mindezt nem megrovásképpen mondom, inkább csak a kamaszkor jellemzéseként. De mi más is lenne! Hétszáz év nem nagy idő egy város életében. Még a Győrében sem, pedig igazán csodagyereknek volt mondható. .

Rendkívüli adottságairól tanúskodik például, hogy annyi betegséget, köztük sok járványosat is átvészelt, csak 1489 és. 1843 között 17 tűzvész, négy árvíz, két földrengés, négy pestis- és egy kolerajárvány pusztította. Túlélte. A XVI. század végén a török korszakot, a XIX. század elején a francia megszállást is átvészelte. Utolsó, nagy betegsége idején, a második világháborúban tizennégy légitámadás lázrohamán esett át.

Korán megnyilvánult hihetetlen kézügyességét jellemzi, hogy gyerekesfcedé- se barokk korszakában, amikor hazái testvérei többségében még csak kapáltak, Győrött már ötven iparágban 1500 szakembert számláltak a céhek. Formás kis város volt, amikor — V. István 1271-es kiváltságlevelével — megszületett. Tanulmányait sokan támogatták, sok rangos vendég is, akik között nemcsak humanista, gondolkodó, hanem véreskezű zsarnok, király és császár is akadt szép számmal. Mi sem jellemzőbb az „iskolatípus” kialakulatlanságára, minthogy egyszer éppen Jób bécsi püspök zavarta el várából Dénes győri püspököt. • 0

M

itagadás, kedves Győr, nem volt itt minden a te gyerekszemeidnek való. Az se,, hogy a lőcsei fehér asszony, Kor- ponai Jánosné, Géczy Julianna fejét a mai Széchenyi téren vágta le a hóhérpallos, méghozzá— ezúttal is méltányoljuk az útikönyv szívderítő pontosságát — 118 méterrel a tengerszínt felelt. Csoda-e, ha gyakran véres, de utólag szelíden csak történelminek' nevezett látványok és tapasztalatok nyomán olyasmit is megtettél, hogy 1527. szeptember 11-én meghódoltál. Szapolyai Jánosnak, de 1528. augusztus 7-én már 1. Ferdinánd- nak. Vagy hogy mást ne mondjak (s azt is finoman mondjam), a török hódoltsági terület és a végvári vonal közötti élénk kereskedelmi tevékenység révén bizony i akkor is gazdagodni tudtál, amikor hazai testvéreid igen-igen lerongyolódtak. A győri tőzsérek, vagyis marhakeréske- dők akkor is megszedték magukat, és aztán: Győrött még négy évig se tartott a török megszállás.

.Mindezt csak azért mondom el, hogy az ünnep fényénél se felejtsük: kezdő korában Győri se volt különb város* a

Ml TohTéMK** &H42.ABAN |

Győr a XVII. században. Ismeretlen művész metszete.

többinél, de igen korán megnyilvánult talpraesettsége, életrevalósága, szívóssága, azaz — létét garantáló — tulajdonsága, hogy fogékony volt az uralkodó széljárás iránt. Például ennek köszönhető, hogy gyárainak többsége a város keleti peremén helyezkedik el és Győr is megmenekült az- ipari centrumokra jellemző füsttől, koromtól és bűztől.

Igen, a burcsellásoktól, tehát a vízen hajózó gabonakereskedőktől a céhekig és később a gyári munkásságig jellemző volt és maradt Győrre, amit Vahot Imre 1845-ben írt: „...nagyban vitt kereskedés, Ipar és szorgalom”.

A

z ország legelső kőszínházi itt épült fel 1798-ban, méghozzá a lakosság önkéntes adakozásából, a győri Tudományakadémia jogi és bölcseleti karán Reguly Antal, Lukács Sándor, Deák Ferenc és Batthyány Lajos is diák' volt. A dr. Kovács Pál szerkesztette magyar nyelvű lap, a győri Hazánk szerzői között Arany, Petőfi, Tompa, Vajda János, Gyulai Pál és Vass Gereben nevét olvashatjuk. Révai Miklós, Rájnis József és Kisfaludy életének győri vonatkozásai közismertek.

De az már kevésbé, hogy itt kezdte pályáját Pethes Imre és Somlay Artur, hogy a vagongyár lakatosa volt Kassák Lajos, hogy Gárdonyi Géza is élt és írt, sőt újságot írt Győrött, hogy Goldmark az itteni színházi zenekarnak is volt karmestere. Es a haladószellemu tanárok névsora a bencés főgimnáziumból: Czuczor Gergely, Römer Flóris, Jedlik Ányos és Rónay Jácint. Utóbbit az 1848-as szabadságharc győri Kapiszt- ránjának tartották, s ezúttal tőle idéznék egy máig ís érvényesnek tűnő figyelmeztetést. „Legyetek szabadok, szabadok az önzéstől, szabadok a cím- és hivatalkórtól”. - .

Büszkén állíthatod, ünneplő és ünnepelt barátunk, hogy a kultúra szépen zengett gyermekhangodon. Bizonyára a kamaszkori mutálás az oka, hogy ma sok minden nem cseng olyan szépen, mint azelőtt. Nem arról vagy híres, hogy dédelgeted a kultúra szolgálóit.

Ha csak azoknak a tehetségeknek, egészségesen többre törőknek, közérdekért nyugtalanoknak és nyugtalanítóknak a nevét írnánk össze, akiket az

utóbbi évtizedekben hagytak Győrből elmenni, hosszú lenne a lista. Na és Győrött még ma is sokan hajlamosak azt hinni, hogy a művészet, az irodalom, csak farsangi dísz, csak dekoráció.

Igaz, ezekben a szférákban jóformán semmi sem mérhető logarléccel, amelynek Győr — korai gyermek .lévén — nagy jelentőséget tulajdonít. Néha talán túl nagyot. A Konstruktőrt, a technikust, a feltalálót, az űrhajóst fenntartás nélkül tiszteli, a muzsikus*, a festőt, az írót már nem annyira. Ezt az is könnyűszerrel megállapíthatja, aki először látja a várost, hiszen európai színvonalú gyárai és termékei révén Győr nevét ismeri a nagyvilág, de kórháza, könyvtára roskadozik, s még ami ép, sem veheti fel a versenyt a szomszéd megyék «hasonló intézményeivel.