Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-20 / 20. szám
Thursday, May 20. 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 A LOS ANGELESI MAGYARSAG ROVATA 1251 S. St. Andrews Pl L. A. 19, Cal. Tel: 737 -9129 FARAGÓ MARGIT BESZÉDE A MÁJUSI ÜNNEPÉLYEN Kedves Vendégek, kedves tagtársak! Ünnepelni jöttünk, a dolgozo nép szent ünnepet, Május elsejét. Minden ünnep a boldogulás óhaja. A szabadsagharc, az anyak és vértanuk ünnepeinek mindegyike abban az olthatatlan emberi vágyban született, hogy sorsunkat jobbá tegyük. Május elseje az egesz világ dolgozóinak ünnepe, az emberiség mártiijainak eszmei mellett való hittetel. Május elseje a nemzetközi szervezett munkásság hit - tétele. Május elseje is szenvedésekben fogantatott. Itt az Egyesült Államokban született a világ mun - kásságának ünnepe, az amerikai munkásosztály verejtékében és véráldozásával. A nyolc órai munkanapért folyó amerikai munkásharcok voltak Május elseje keresztszülei; a szenvedő, verejtékező, örök bizonytalanságban élő, kenyerét keservesen kereső munkásosztály harca. A chicagói munkásságnak adatott meg az a történelmi szerep, hogy Május elsejének élcsapata legyen. Ott, Amerika szivében, a fiatal ipari városban a munkás csoportok, a szakszervezetek, testvéri és egyházi egyesületek, valamint a szocialista munkáspárt vettek részt az első Május elsején, példát adva az egész világnak, hogy miként lehet gazdasági követeléseiket politikai törvénnyé tenni. De a hatalommal rendelkező bankár-gyáros osztály, rendőr, csendőr segítséggel, bestiális terrorral válaszolt. Hat munkást meggyilkoltak és 33-at örökre bénává tettek a McCormick (a mai Int.Harvester) sztrájkoló munkásai közül. Két nappal később a rendörbru- talitás ellen békésen tiltakozó chicagói munkásokra ismét lecsaptak. A küzdelemben hét rendőr és négy munkás halt meg, a kormány négy munkást felakasztatott, másokat börtönbe vetett. De Május elseje szellemét sem Chicagóban, sem Or- goványban, sem másutt nem lehetett megölni. Az bizonyos, hogy a mai amerikai munkásosztály keserves küzdelmeken keresztül méltóbb helyet szerzett magának nemzeti életünkben, mint ami volt az első Május elsején. Május elseje ma is a dolgozó ember követelésének az ünnepe. Nemzetközi ünnep, melyre az amerikai munkásság büszke lehet, mert a szabadság gondolatát, a nemzetközi szolidaritás jelszavát innen vitték világszerte. Sajnálatos, hogy mi itt Amerikában csak szűk keretek között ünnepeljük ezt az amerikai vérrel megpecsételt nevezetes napot. Ellenben a földkerekség több, mint egyharmadán Május elseje hivatalos ünnep. Legyen tehát ez a nap a szolidaritás napja azokkal, akik még éhínségtől, nyomortól, kizsákmányolástól szenvednek, akiket az imperialista agresszió súlyosan érint. Követeljük Észak-Vietnam terror bombázásának és az ártatlan emberek ellen elkövetett tömeggyilkosságnak a beszüntetését. Tanítsuk gyermekeinket a béke szeretetére, más népek megbecsülésére, a nemzeti függetlenség tiszteletére. Emeljük fel szavunkat minden olyan irányzat ellen, amely a rombolást,a brutalitást magasztalja és a gyűlöletet szítja más népek és fajok ellen. Követeljük Angela Davis azonnali szabadonbocsátá- sát. Nyolcvan évig tartott a gyarmati uralom a vietnámi nép ellen. Az ültetvényeken, bányákban, dzsun- gelekben milliók pusztultak el,nyomorodtak meg, mig eljött a győzelem 1954-ben. De jött ekkor az európai helyett egy sokkal hatalmasabb ellenség, újra kezdődött a háború, a szenvedés. Ho Chi Minh , az emberiség egyik kimagasló vezére és Észak-Vietnam 1969-ben elhunyt elnökének végrendeletéből idézek: “ Ha eljön a nap, szeretném bejárni Dél és Észak-Vietnámot, hogy köszöntsem hős honfitársainkat, az egyszerű munkásokat és harcosokat, hogy felkeressem a mi kedves aggastyánjainkat, fiatal embereinket, leányainkat és fiainkat. De ki a megmondhatója, hogy még mennyi ideig szolgálhatom a forradalmat, hazámat, népemet. Pártunkba- talmon lévő párt. Minden párttagot, minden egyszerű dolgozót hasson át a forradalmi erkölcs, szeressék a munkát, legyenek igazságosak, becsületesek, önzetlenek. Végső akaratom, hogy egész pártunk és egész népünk szoros egységben harcoljon a békés, egységes, független, demokratikus és virágzó Vietnám megteremtéséért.” Április 24.-én több százezren vettek részt Washingtonban és San Franciscóban a vietnámi háború elleni tüntetésen. Különvonaton, autóbuszokon, légi járatokon özönlött a nép a két városba. Szakszervezetek és békeszervezetek tagjainak százezrei, leszerelt katonák mankón,tolószékben követelték,hogy katonáinkat még ez év végéig hozzák haza. Az amerikai nép már megelégelte, s nem tűri a végtelenségig ezeket az igazságtalanságokat. Szenátorok, papok, az egyetemi ifjúság mind erősebben lép fel e- zen esztelen öldöklés ellen. Az ifjúság igy nyilatkozik: *A vietnámi háborút erkölcsileg elitéljük, miután minket hívtak oda harcolni. Egy ideig támogattuk, mert azt hittük, hogy egy megtámadott ország függetlenségét védelmezzük. De hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy ez tulajdonképen amerikai háború. Nem törvényes kormányt védelmezünk, mely a nép akarata képviseli, hanem egy korrupt bandát. Egy ősrégi ázsiai társadalmat saját képmásunkra akarunk átváltoztatni, embertelen módszerekkel. Többet pusztítunk el, mint amennyit valaha képesek leszünk felépíteni.” Ezzel szemben itt Amerikában a gazdasági válság egyre nagyobb arányokat ölt, a nemzeti jövedelem nagy részét katonai háborús költségvetésre fordítjuk. Iskolákra, lakásokra nincs pénz, dé a munka- nélküliség már eszünkbe juttatja a depressziós időket. A fiatalság úgy érzi, kilátástalan a jövő, ezért is van a sok bűnözés, a kábítószerek olyan nagyméretű használata. Katonáink között már 60 % használ kábítószert. Nixon legutóbbi rádióbeszédében úgy nyilatkozott, hogy a jövő nemzedéknek akar biztos békét kiharcolni. Ilyen demagógiával próbálja ámítani a népet. Nagyon jól tudja, hogy olyan békejavaslat, amely nem foglalja magában a legszélesebb alapokra fektetett koalíciós kormány garantálását, természetesen Ky-Thieu kizárásával, csak üres gesztus. Ezek az elszánt hazafiak nem azért ontották vérüket negyed századon át, hogy most a vietnámi nép árulóiból álló bandával leüljenek tárgyalni országuk jövője felöl. Azt is jól tudhatja Nixon, hogy a hadifoglyok kicserélésére csak a békekötés után kerülhet sor. Most pedig azzal fejezem be, hogy idézem Martin Luther King szavait: “Nincs ok a pesszimizmusra, mert hiszen az ország szine-java a békemozgalom ér dekében dolgozik önfeláldozással, lelkesedve és biz^ va az amerikai nép józansagaban, bekeszereteteben. A békemozgalom egyik támaszpontja annak a nemzetközi megmozdulásnak, mely lehetetlenné fogja tenni a harmadik világháború kirobbanását és megmenti az emberiséget a pusztulástól. . ELMÉLKEDÉSEK “Mély meggyőződésű háboruellenes vagyok”- mondta Nixon elnök. Ezt követően Newport,R.I.- on ugyanaz a Nixon a haditengerészet tisztképzö hallgatói előtt mondott beszédében kilátásba helyezte a még legalább három évre is kihúzódható vietnámi háborút. Gyakran hangoztatta az elnök a vietnámi törvénytelen háború folyamatban lévő felszámolását, sajnos azonban, minden erre vonatkozó jel azt mutatja, hogy ha a U.S. népe továbbra is Ni- xonra bizza a szóban lévő felszámolást, a fiuk legnagyobb része hazajön ugyan, de koporsóban. A háború kiterjesztése egész Indo-Kinára elvitathatatlan kifejezése annak a nixoni elhatározásnak, hogy a harctéren és nem a kerékasztalnál jöjjön létre a le-es felszámolás. Ugyanakkor, amikor a hadbiróság Calleyt elsőfokú gyilkosságban bűnösnek találta,a világ civilizált népei a Pentagont tartják elsőfokú bűnösnek ezekben a gyilkosságokban, ebben a hitleri időkre emlékeztető vietnámi drámában. • • • Dél-Kaliforniában a munkába menőknek már nem fontos az ébresztő órát beállitani, hogy el ne késsenek, mert ugylátszik ezt a funkciót átvették a föld gyomrában nyugtalankodó elemek. Reggelenként félre nem érthető komolysággal megrángatják alattunk az ágyat. Petőfi “Talpra magyar”-ja jut az e- szembe ilyenkor. Most, vagy soha...még egy pár másodperc és jelentkeznek a figyelmeztető morajlások nehogy sokáig lustálkodjunk. Nyomban fel is keltem, mert munkaadóm, Uhrin János tegnap figyelmeztetett, hogy A TÉNY részére Írjak egy pár sort. Frank Miklós A San Onofre nukleáris erőmű 1968 óta nyújt áramszolgáltatást Dél-Kalifornia részére. Sokan attól tartanak, hogy egy esetleges földrengés megrongálhatja az épületet, melynek súlyos következményei lehetnek.
