Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-29 / 17. szám

AMERIKAI MAGYAR SZo — HUNGARIAN WORD 13 Thwsda\, April 2h. 1971 I Alompaplan , írta: MOHÁCSI IMRE ! _______ ____ Julis néni megemelte egy kicsit a paplan csücskét és óvatosan alája bújt. Majd ki­nyújtóztatta végtagjait és behunyta a szemét. — Be jó! Jó puha, meg meleg — állapí­totta meg gondolatban. Erre a jóérzésre kisimultak öreg ráncai. Végre beteljesült a vágya. Vágya egy jó, puha, meleg, selyempaplan után. Most itt van. Meg­van. Itt fekszik alatta. Ma megvette. Mindjárt, ahogy az első nyugdíját megkapta. Végig simított a paplanon, de ijedten rán­totta vissza kidolgozott, szálkás kezét, mert bele-beleakadt a paplan selymébe. — Még majd elszakítom — gondolta. Csendesen feküdt a paplan alatt vagy egy félórát, de álom nem jött a szemére. Gondo­latai ezalatt szerteszét kalandoztak. — Hegy is volt csak? — Mikor is érezté először ezt a vágyat? — Igen, igen. akkor, mindjárt másnap, ahogy édesanyja beállította először cselédnek. Ott a rozoga ágyon, a csíkos dunna alatt. Ott formálódott vággyá benne a gondolat. Tulajdonképpen már reggel kezdődött, amikor gazdasszonyának segített beágyalni. Akkor látott életében először paplant. Ahogy kezébe vette, a puha selyem érintésétől szinte belelúdbőrözött a karja s valami addig is­meretlen jóérzés járta át egész testét. Estén­ként, ha bebújt csíkos dunnája alá,- mielőtt elaludt volna, gondolatban mindig végig élte ezeket az ágyalásokat. m — Mikor lesz nekem ilyen jó, meleg, puha, selyem paplanom? — sóhajtotta sokszor. Ilyesmiken jártatta az eszét Julis néni, ahogy ott feküdt álmatlanul a paplan alatt. Meg azon a sok rozoga ágyon és a rengeteg kékcsíkos cseléddunnán, ami végig kísérte egész cseiédéletét. Ezen az sem változtatott, ha helyet cserélt. A rozoga faágyat, meg a kék­csíkos dunnát, mindenütt ott találta, valahol a konyha egyik sarkában. Meg a selyempap­lant is bent a hálóban, amit neki kellett min­dig beágyalnia — másnak. Ma délután végre megvette a régen vá­gyott álompaplant. Sokáig válogatott közöttük. Sorra tapogatta valamennyit. Vizsgálgatta pu­haságát, lágyságát. Végül is egy búzavirág színűnél állapodott még. Megfelelőnek találta a vastagságát, meg a lágyságát is. Majd közé dugta kezefejét és nemsokára érezte, hogy milyen puha, meg meleg. —■ Csomagolja be — szólt oda a keres­kedőnek, egy kis mosollyal az arcán. Majd hóna alatt a csomaggal, szinte repült hazafelé. Odahaza kibontotta a csomagot, hogy mégegyszer megnézze, megtapogassa. Majdnem ráütött kisunokája kezére, amikor maszatos kis kezével a paplan felé kapott. — .Még bepiszkolód te! — szólt rá ijedten. Később mégiscsak odahúzta maga mellé és az arcához nyomta a paplan csücskét. — Na, nézd meg te is, hogy milyen jó puha, meg meleg. — Mondta neki lágyan. » Azután ránézett az órára, később pedig kinézett az udvarra is, hogy esteledik-e már. Türelmetlenül várta a lefekvés idejét. Alig­hogy szürkülni kezdett .máris nekikészülődött fekvésnek. Fölbontotta az ágyát és a csíkos dunnát összehajtva a kuckóba tette. Megiga­zította a lepedőt és a paplant ráterítette az ágyra. Külső szélét jó tenyérnyire behajtotta, majd a párnán fekvő külső csücskét három­szögben visszahajtotta. Végül pedig, keresztbe fektette rajta hálóingét. Eközben egészen beesteledett. Gyorsan megvacsorázott és egy kis hidegvízzel lemosta az arcát. A hálóingét már türelmetlenül húzta magára. Kidolgozott keze sehogyan se akart engedelmeskedni. Alig találta el vele az inge ujját. Némi kis izgalmat érzett, amikor meg­emelte a paplant. Majd óvatosan alája bújt. Hátára feküdt és kinyújtózkodott. Izgalma lassacskán feloldódott és valami jóleső érzés­be ment át, ami átjárta egész testét. Csende­sen feküdt vagy egy órát, de álom nem jött a szemére. Akkor oldalra fordult. De így sem tudott elaludni. Majd úgy érezte, hogy a dere­ka táján, mintha hideg húzódna be a paplan alá. Igazított rajta egy kicsit, átfordult a má­sik oldalára, sóhajtott, de így se tudott el­aludni. Körülbelül idáig jutott el szertekalandozó gondolatával Julis néni, amikor a falióra ütni kezdett. Halkan számolni kezdte az ütéseket. — Egy — kettő — három — négy... ti­zenegy — tizenkettő. Elcsodálkozott, hogy már tizenkét óra és még csak egy szemernyit se aludt. Majd felült az ágyban és meggyújtotta a lámpát. Így üldögélt vagy egy félórát, miközben tekintete szerte kalandozott a szobán. Egy­szerre csak megakadt a szeme a csíkos dun­nán, ott a kuckóban. Nézte, nézte a dunnát egy ideig, majd leszállt az ágyról. A paplant óvatosan összehajtotta és betette a szekrény aljába. Régi dunnáját pedig kivette a kuckó­ból, ráterítette az ágyra és nagyot sóhajtva alája bújt. VELENCE» PLETYKÁLKODÁS Pietro Mascagni, a Parasztbecsület körülrajon­gott komponistája, 1911-ben Isabeau ciinii ope­rájának bemutatójára Velencébe érkezett. Egy odavalósi ügyeskedő ifjonc megorrontotta, hogy a zeneszerzőnek Velencéből Londonba kell utaznia, közelébe férkőzött, s mindenáron rá akarta venni, hogy vigye magával Angliába, mint magántitkárt. Maseagninak esze ágában sem volt magántitkárt szerződtetni, ám az erőszakos fiatalember nem tá­— Maestro, én igen hasznos szolgálatokat te­hetek önnek. Készséges, figyelmes, tapintatos, kö­rültekintő vagyok, s mindenekfelett tökéletesen beszélek angolul! — Megálljon! — vágott közbe Mascagni. — Most már egyáltalán nem értem, mit akar tőlem. Miért vigyek en magammal valakit Velencéből Londonba, aki tökéletesen beszél angolul? Hiszen ilyen ember Angliában lépteu-nyomon található... SZÍNHÁZI levél “AN ENEMY OF THE PEOPLE” Henrik Ibsen 1882-ben irta ezt a színdarabot, melyet Arthur Miller, a hires amerikai iró dolgozott át az amerikai színpadra 1950-ben. A Vivan Beau­mont Theatre-ben (Lincoln Center) mutatták be ismét és hetekig telt ház előtt játszották. A három felvonásos kitűnő színmüvet Jules Irving rendezte és a Repertory Theatre legjobb mű­vészéi alakitjak a szerepeket. A főszereplő, Dr. Stockmann, Stephen Elliot, veterán színész nyújt kitűnő alakítást, feleségét Barbara Cason, leányát Tandy Cronyn, fivérét Philip Bosco játssza, de a ki­sebb szerepekben is a legjobb színészeket látjuk. A színdarab ma is olyan aktuális, mint amikor Ibsen megírta, vagy amikor Miller átírta. Dr.Stock- mann, aki egy norvég városka orvosa, feltárja, hogy a gyógyfürdő, amit a város épit és mellyel a város életét akarják fellendíteni, szennyezett vizet tartal­maz, mely káros hatással van az egészségre. Ezzel a felfedezésével óriási ellentétbe kerül fivérével, aki a városka polgármestere, s az egész városi vezető­séggel, mely fellázítja ellene a városka lakóinak egy részét. A csőcselék a “nép ellenségéinek neve­zi Dr. Stockmannt, menesztik hivatalos poziciójá- ból, gyermekeit kiűzik az iskolából, leánya elveszti tanítónői állását, ablakait beverik. El akarja hagyni a várost, Amerikába akar vándorolni, mely abban az időben még az Ígéret földje volt. Megpróbálják őt megvesztegetni, hogy vonja vissza kijelentését. O azonban kitart elhatározása és elve mellett, s elha­tározza, hogy gyermekeit ö maga tanítja és nem nyugszik addig, amig a várost meg nem tisztítja a szennyezett víztől és a szennyezett gondolatoktól. A színdarabot érdemes megtekinteni mindenki­nek, aki hisz az igazságban, a jobb jövőben és szere­ti a kitűnő színpadi produkciókat. C. R. ADY ENDRE GÓG ÉS MAGÓG FIA VAGYOK EN... Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e simi a Kárpátok alatt? Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél betörnöm Új időknek új dalaival? Fülembe forró ólmot öntsetek, Legyetek az új, az énekes Vazul, Ne halljam az élet új dalait, Tiporjatok reám durván, gazul. De addig sírva, kínban, mit se várva Mégis csak száll új szárnyakon a dal, S ha elátkozza százszor Pusztaszer, Mégis győztes, mégis új és magyar. 1 SOBEL OVERSEAS CORP. <§) ||/l/f| FAiiAVIlÄirCrA 210 east 86th street, new yoRk, n. y. 10028 f lAlUt I OUuT NOIVuEU - TELEFON: (212) ­I UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE m SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS ; LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK H IKK A Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába

Next

/
Thumbnails
Contents