Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-29 / 17. szám

Thuusday, April 29, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 11 “Meddig bőgtök meg a hon nevében? Kinek a hon mindig ajkain van, Nincsen annak, soha sincs szivében!...” (Petőfi: A szájhősók) Elismerésre méltó, de hiábavaló próbálkozás jobb belátásra birni uj Magyarországgal és a ma­gyar néppel szemben a “Californiai Magyarság” és a hasonszőrű lapok és egyletek kóré tömörült uj amerikai “magyarok” egy részét. Patkó Imre, az egyik magyarországi lapban ezzel próbálkozik meg. A cikk a Magyar Szó december 24.-i számában je­lent meg. Jogos felháborodással regisztrálja e cikkben Pat­kó Imre, hogy egyes amerikai magyar lapok és a könyöradomanyokból élő “Amerikai Magyar Szö­vetség” az amerikai külügyminisztériumnál tiltako­zott a magyar korona ügyében. Nem akarják, hogy az amerikai kormány a jogos tulajdonosnak, a ma­gyar nemzetnek, a magyar népnek visszaadja a ko­ronát. A US külügyminisztériuma válaszában leszö­gezi ugyan, hogy a magyar koronát a “magyar nem­zet tulajdonának tekinti.' Az amerikai hatóságok érzik és tudják, hogy a korona ügyeben lényegében az orgazda szerepét töltik be. Lopott “árut” tarto­gatnak jogtalanul és azt a jövőben zsarolásra, avagy diplomáciai tolvajnyelven, “tárgyalások anyagául” kivánják felhasználni. Vajon mit szólna a hivatalos Amerika, ha mondjuk valakik egy féltucat amerikai repülőgépet “high-jackol”-nának Németországból Magyarországba és a gépeket Magyarország nem len­ne hajlandó visszaküldeni? Pontosan ez történik a korona ügyében. Mint ismeretes, a magyar koronát annak idején a német nácik segítségével a magyar nyilasok loptak el. Ugyanakkor vagonszámra lopták és hordták ki a magyar gyárak gépeit, ezerszámra hozták ki a ma­gyar lovakat, nem beszélve a legyilkolt magyar zsi­dóktól ellopott aranyakról, gyémántokról. Kirabol­ták a magyar múzeumokat, a magyar nép műkin­cseit. A nemzetrablók e műkincsek és értékek nagy részét képtelenek voltak idejében értékesíteni. A győzelmes szövetségi csapatok és különösen a fel­szabadító orosz seregek vasgyürüjéböl csak gyava és hazaáruló életüket igyekeztek menteni. E bűncselekmények sorozata ellen, tudomásunk szerint az Amerikai Magyar Szövetség akkori vezér­kara,egyetlen szóval sem tiltakozott. De azt tudjuk, hogy az utolsó percig együttműködtek az Ameriká­val hadi állapotba került Horthy kormánnyal. Patkó talán nem tudja, hogy az “Amerikai Ma­gyar Szövetség” már a huszas évek idején kezdte el magyar-és nép-ellenes politikáját. A háttérben min­dig ott settenkedtek és a “tanácsadó” szerepét töl­tötték be a new yorki és clevelandi Horthy konzu­lok és a washingtoni magyar követség. A "Szövet­ség” többek között szüntelenül próbálkozott az amerikai nagy magyar egyesületeket Horthyék érde­kében befolyásolni. A főcél akkoriban leginkább a két legnagyobb egyesület, a Verhovay, (most “William Penn”) és a Rákóczi Egyesület bekebele­zése volt. A Rákóczi demokratikus hagyományai és az ott működő haladó szellemű tagok és vezetők miatt mindvégig sikeresen visszaverte a Horthy ügynökök próbálkozásait. A Verhovay-nál sok éven keresztül, havonta rendszeresen szerettek volna megadóztatni a tagságot. Néha ezt’sikerült is, de a második világháború idején csúnya vereséget szen­vedtek. Az Igazgatóság többsége haladó szellemű munkásokból került ki és mig éltek, éberen vigyáz­tak a tagság jogaira. Napjainkban a William Penn vezetősége egyre arcátlanabbul tag- és magyar-elle nes viselkedésével tünteti ki magát. (Erre egy másik cikkben utalunk majd rá.) Az 1970. junius havi Igazgatósági gyűlésen Charles Elemér elnök sürgö­nyöket küldött Pennsylvania állam szenátorainak és a William Penn Egyesület tagsága nevében tilta­kozott a korona visszaadása ellen. (Idézet a “Penn Life”, az Egyesület hivatalos lapja 1970. augusztu­si számából.) Természetesen a tagságot nem kérdezték meg, de a tagság nevében tiltakoztak. A HIDROMBOLÓK UTÓDAI A HÍDÉPÍTÉSTŐL FÉLNEK Még szégyenteljesebb az 56-ban — a magyar nép jogos haragja elöl — Amerikába menekült álhazafi­ak viselkedése. (Tisztelet a sok szép kivételnek.) Az elmúlt nyáron itt járt közöttünk Lörincze Lajos magyar nyelvész. A magyar nyelvművelő ta­nár magával hozta Kodály Zoltán filmre vett be­szélgetését a magyar nyelvről, kultúráról. Lörincze tucatjával kapott meghívást amerikai egyetemek­ről, magyar egyletektől és egyházaktól. Los Ange­lesben a magyar Munkás Otthonon kívül a holly­woodi Református Egyházban telt ház előtt beszélt Az Egyház presbitériuma és Trombitás Dezső töl­tötték be a vendéglátó szerepét. Az álhazafiak a “Magyar Szabadságharcos Szö­vetség” papirszervezet nevében igyekeztek ezt meg­akadályozni. “Nyilatkoztak” a “Californiai Magyar­ság” hasábjain és azzal vádolták Lörincze Lajos ta­nárt, hogy előadását “gyanús hidépitö munkára használná fel”. Szerintünk ez a “vád” megállja a helyét. A hidrombolás a nácik és a magyar nyila­sok kedvenc foglalkozása volt. Példa erre az 1944- ben a Dunába robbantott öt budapesti hid. Szerin­tünk Lörincze építeni jött. Barátságot, megértést az óhaza népe és az amerikai magyarság között. Szép magyar nyelvűnkről tartott gazdag előadására minden igaz magyar büszke lehet. Kodály Zoltán is szólt hozzánk a film utján. Leszögezte, hogy a mostani magyar rendszer az utolsó 16 esztendőben többet tett a magyar nyelv óvása, fejlesztése és ál­talában a magyar kultúra érdekében, mint az örök­re letűnt gyászos rendszer egy félévszázad alatt. Ilyen igazságoktól féltek a “szabadságharcosok”. Igaza volt Petőfinek: A szájhősók bőgnek a hon nevében, de szivük .. csordiütig telve a hon és a magyar nép gyűlöletével... Rákosi Sándor (A “William Penn” tagsága figyelmébe: Ne mulasz- sza el a közeljövőben megjelenő cikkünket, “Az utolsó egyleti basa” címmel.) ÚJ MŰVEK BARTÓK BÉLÁRÓL. A szovjet I.V. Nosztyev zenetudós 800 oldalas tanulmánykötetet irt Bartók Béláról, amely világ- viszonylatban is az eddigi legterjedelmesebb Bartók monográfia. Romániában Benkő András könyvét adták ki, “Bartók Béla romániai hangversenyei” címmel. A milánói Mondadori Kiadónál jelent meg Bartók Béla: “Válogatott levelek” cimű kötete, amely 270 Bartók levelet tartalmaz olasz fordítás­ban. A budapesti Corvina 289 levelet tartalmazó kö­tetet adott ki angolul. Az anyanyelvi konferenciáról Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége és a Ma­gyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottsága 1971. március 26.-án dr. Barczi Géza professzor el­nökletével együttes ülést tartott. Értékelték az I. Anyanyelvi Konferenciát, megvitatták a zárónyilat­kozatban megjelölt teendők végrehajtásának eddigi eredményeit és meghatározták a soron következő feladatokat. Az ülés résztvevői megállapították, hogy az I. Anyanyelvi Konferenciának a magyar nyelv és iro­dalom oktatásában, terjesztésében a külföldi élet sa­játos feltételei között, üttörő jelentősége van és a konferencia hatása nemcsak külföldön, hanem bel­földön is pozitív. Az I. Konferencia anyaga “A magyar nyelvért és kultúráért” címmel megjelent és az összegezett ta­pasztalatok komoly segítséget adnak a konferenci­án résztvett szakembereknek, a külföldi magyar iskoláknak, a magyar nyelvet és kultúrát ápoló egyesületeknek, valamint a hazai közreműködő és más érdekelt intézményeknek is. Elfogadták a Magyar Nyelv Barátai Köre Előké­szítő Bizottsága negyedévenként megjelenő “Tájé­koztató” c. kiadványának végleges tematikáját, va­lamint az anyanyelvi oktatással és táborozással összekötött gyermeknyaraltatás és a magyarországi öszöndijak 1971. évi programját. Hasonlóképpen elfogadták az Előkészítő Bizott­ság mellett működő pedagógiai, oktatási bizottság megalakítását, amelynek tagjai hazai és külföldön élő pedagógusok, tankönyvszerkesztők lesznek. A bizottság már a közeli napokban megkezdi munká­ját. Feldolgozza az Anyanyelvi Konferencián el­hangzott és az azóta külföldről beérkezett javasla­tokat és megszerkeszti — az igényeket messzemenő­en figyelembevéve — a különböző céloknak megfe­lelő tananyagokat és tankönyveket. A Védnökség és Elökészitó Bizottság elhatároz­ta, hogy a II. Anyanyelvi Konferenciát 1973-ban Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója és emlékének jegyében szervezi meg. MÁJUS ÜNNEPE Juhász Gyula A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen Csak robotoljon csöndbe a remény! Es jött a május. Ezer orgonának Lila virága búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl Es a paréj is megnőtt szabadon. Mint győzedelmi zászló, égbe lendült A jegenye és ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel, Hogy itt a május és a diadal! A nap bíborban hunyt el, a vizekben Millió élet nászdalt remegett, Mig a világ világ, még soha senki Nem készített ennél szebb ünnepet! A NÉP-ELLENES AMERIKAI ’’MAGYAROK”

Next

/
Thumbnails
Contents