Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-18 / 11. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 18, 1971 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. VISSZHANG A MOTORVAROSBOL. Kommentár a “Tül az Óperancián” detroiti előadásához. Elnézést kérek, hogy a néhány hónappal ezelőtt lezajlott eseményről csak ilyen későn irok, de ennek oka elsősorban, hogy hazatérőben az előadásról, bosszankodva és csalódottan mondtam élettársamnak, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni és rövid beszámolót kell Írnom. Mire ő megjegyezte, hogy “ezt nem fogod megtenni, nem akarom hallani, hogy megint azt mondják: te mindig kritizálsz. Csinálja más!” így a családi béke érdekében reti- ráltam. Közben vártam és reméltem, hogy majd csak valaki referál az esetről... Rovást emelek a szerkesztőség azon mulasztásáért, hogy a vendégmüveszek két hónapi túrája alatt egyetlen szó kommentárra sem méltatták ezt az egész amerikai magyarságot érintő eseményt. Az alábbiakban nem a szereplők tehetségéről és teljesítményéről, hanem a program lényegéről kívánok szólni. Megkülönböztetett elismeréssel adózom FYb- kás Sándor zongoraművésznek magas nívójú zongorajátékáért, a dicséret és elismerés öt illeti a legjobban. A másik négy művész: Mednyánszky Ági, Zen- tai Anna, Baksay Árpád és Latabár Kálmán szintén nagy elismerést érdemelnek. Sajnálatos csak az, hogy a velük született és pályájuk során nyert és kifejlesztett tehetségüket ezúttal rosszul választott a mai időnek és kornak nem megfelelő program- számok előadásával próbálták érvényesíteni. Ezért a rendezőséget illeti a felelősség. A hattagú zenekart és vezetőjét, a budapesti Mátyás Pince nagy népszerűségének örvendő cigánybandáját és prímását (az ö megnevezésük),■''Eakátös Sándort, szintén a fentemlitett elismerés illeti meg, szépen és élvezhetőén játszották a már jólismert régi-régi dallamokat, előadásuknak csak nagyon kicsi része volt új: a “Pacsirta Dala”, melyet a jelenlevők kívánságára kétszer is eljátszottak. A közönség viharos tapsorkánnal jutalmazta őket. Kötelességem rámutatni arra a bűnős mulasztásra, hogy 1970-ben amikor az egész művelt világ Bar. tők Béla halálának 25. évfordulóját ünnepli, a magyar zene, a népi és klasszikus zene e nagy alkotójáról teljesen megfeledkeztek, s egyetlen Bartók- szerzeményt sem játszottak a “Túl az Operencian” előadásokon. Egy másik ok, ami e sorok megírására kénysze- ritett, a lap nov. 17.-i számában megjelent “Túl az Operencian” c. cikk Los Angelesből, Cincár Gyulától. Ezt az ízléstelen, túlzottan hízelgő, a tényék* SÓBEL OVERSEAS CORP. ’! © © ® IMM II ITÄii^yilÄI/CrA 210 EAST 86th STREET. NEW YORK, N. Y. 10028 © © llUlA rOUIsfflOKSEG - telefon: (2121535.0490 _ t UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE | © © ^ SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS X LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK jgj H IKKA Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába || v;@@©®®®®®@@®®®@®®@®®®©@®®®®®@@®®®©®®®®®®© kel teljesen ellentétes írást szó nélkül hagyni nem lehet. A benne foglalt kispolgári enyelgést a begyem nem veszi be. Nem tudom megérteni, hogy egy öntudatos munkás hogyan tud annyira eltévelyedni, hogy a fáktól nem látja az erdőt. Azt írja Cincár barátom, hogy 50 évi ittléte alatt ilyen brilliáns (?) produkciót sohasem látott. Lehet, hogy nem, mert nem volt ott. Hogy hol töltötte az 50 évet, nem tudom, de tudom és neki is tudnia kellene, ha itt volt, hogy a 20-as és 30-as években, sőt a 40-es évek elején is az Előre Műkedvelő Kör New Yorkban (főképpen), azután Clevelandon Detroitban és más helyeken is a “Túl az Operencián”-nál sokkal magasabb szintű színmű, kabaré, sót operett-előadásokat (Clevelandi Munkás Dalárda) tartott, melyek a hivatásos színészek produkcióival vetélkedtek. Kiemelkedő számot említ Cincár - Zentay Annát- (gratulálok Ízléséhez), azután gyorsan minden számot kiemelkedőnek minősít. Hol itt a logika?Az olvasóra bízom. De legyünk komolyak egy percre és kérdezzük, milyen minősítést adjunk az alábbi két jelenetnek? Az előadás első felében a fáról való szilvaszedés, a második felében a gyertya -állási jelenet (ez utóbbi valóban kiemelkedő). Mindkét jelenet lehetett volna derűt keltő, ha a szereplők nem az itteni hippik négybetüs szavainak kétértelmű, magyar változatát használták volna, mellyel az amúgy is szürke előadás színvonalát inkább tompították, mint emeltek. Egy 3. kiemelkedő jelenet a világhírű cigányprímás részéről az volt, amikor hegedűjét kétszer letéve, az egyik női szereplőt megragadva, cirkuszi mackóhoz hasonlóan, esetlen táncfordulatokat végzett. Ez még akkor sem illett a zenekar szerepléséhez, ha tánczenét is játszottak. No és a finálé, melybe a közönséget is belevonták ami szép és nagyszerű lett volna, ha a már régen elnyűtt, bortól mámoros mulatozók dala helyett, valami újabbat, szellemesebbet ajánlottak volna a közönségnek. A fent elmondottak nem hajszálhasogatás, vagy kákán csomót keresés, hanem reális dokumentálása egy eseménynek, mely - ha nem is volt rossz - jónak sem mondható, s az adott körülményeket figyelembe véve sokkal jobb, hasznosabb lehetett volna. Mert pont abban az időben, amikor Detroitban az előadás volt, az autómunkások sztrájkja volt folyamatban, s számos idősebb magyar autómunkás nagy áldozatot hozott, amikor 5-6 dolláros helyeket fog faltak le azért, hogy fiaik és unokáik, az itt született harmadik generációnak alkalma legyen betekintést nyerni szüleik, nagyszüleik kulturális hátterébe • Sem az ifjak, sem az idősebbek nem a rég letűnt feudális Magyarorrszág, hanem azUJ,a MAI Magyar- ország kulturéletéből szerettek volna Ízelítőt nyerni. Sajnos a “Túl az Operencián” előadások nem szolgálták ezt a célt. Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket arra, a tényre, amit mindenki tudhat, de amiről nem szólnak, mert senki sem akar a rossz fiú színében feltűnni. Legfőbb ideje volna már, hogy megszüntessük az elfogultságot és lenézést, melyet a másod- és harmadrendű előadások rendezői az amerikai magyarsággal szemben gyakorolnak. Ezeknek a nézete az, hogy az amerikai magyarok kulturigénye alacsony, értelmében alsóbbrendű és hangzatos címmel, nemzeti pántlikával felcicomázva bármit elő lehet nekik adni. Nos jó lesz e kulturlovagoknak megtanulni, hogy bár az amerikai magyarok túlnyomó része kis és nagy községekből, falvakból került ide egy jobb megélhetés reményében, azért nem mind Bugáéról jött az új hazába. S mégha ügy lett volna is, mind értelmes lény, éppen ügy van érzékük a szép és jó iránt, mint a (sokszor kétes körülmények között idekerült) budapesti vagy más flasz- terkoptatónak. Utóhangként kívánatos még tudni adetroitiTűl- az Operencián előadással kapcsolatban, hogy mikor Vincze András azt a rádión hirdetni kezdte, az itteni 56-os szabadságharcosok berkeiben az a hir járta, hogy szabotálni és piketelni fogják a vörös propaganda-előadást. Azután pár hét múlva hallottuk, hogy ők is nagyban veszik a jegyeket. Hogy mi idézte elő a nagy pálfordulást, nem tudom, talán a kíváncsiság, vagy talán annak a hírnek a kiszivárgása, hogy nincs mitől tartaniuk, hiszen a Túl az Óperen- ciánban hire-hamva sem lesz a vörös propagandának. Sőt inkább az ö ízlésüknek megfelelő előadást várhatnak. Hogy mennyire meg voltak elégedve, azt megtudjuk az alábbiakból. A Vincze rádió-órán minduntalan megismétlik, hogy a jól értesült magyarok a Detroiti Újságot olvassák. Nos az ennél a lapnál dolgozó és az 56 - os szabadságharcosok Koösa Mária névre hallgató harcos matrónája az előadást követő lapszámban “TILTAKOZUNK” c. alatt hosszú lére eresztett, ellentmondásokkal telitett, Ízléstelen, zagyva beszámolót irt, melyben egy szóval sem tett említést a Túl az Operencián-ról, úgy, hogyha a szereplők nevét nem említené, az ember nem tudhatná, miről kotkodá- csol. Az egyik helyen lepocskondiázza a világhírű, díjjal kitüntetett cigányprímást, azután a maga nevében páratlannak minősíti Lakatos Sándor művészetét. Majd úgy akarja feltüntetni a dolgot, mintha a túrát és a programot a kommunisták, illetve magyar hatóságok parancsára rendezték volna. Koósá- né asszonynak tudnia kellene, - és tudja is - hogy a Túl az Őperencián-hoz annyi köze volt a magyar kommunista hatóságoknak, mint Lucifernek a Pápához, déhát Mária a harcos matróna a világért sem mulasztaná el az alkalmat, hogy volt hazája, annak népe és kormánya ellen (kis kuvasz módjára) ne törjön, azokat ne kompromittálja és ócsárolja. Önmagát tagadná meg, ha ezt nem tenné. No, de csak csaholjanak a kis kuvaszok, a valóság mégis az, a kutya ugat, a karavan halad. •• M. V. Őrszem 4WINDSOR, ONT. Sajnos egészségi állapotom miatt nem tudok gyűjteni a lapkampányra, de amit az öregsegélyből el tudok juttatni, $ 5.-el hozzájáru- ! lók, mert a lapot szeretem és élvezettel olvasom minden sorát. Anna Dobsi
