Amerikai Magyar Szó, 1971. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-11 / 10. szám
Thursday, March 11, 1971 AMERIKAI MAGYAR SZO — HUNGARIAN WORD 3 HérV€GjVafép _ _______________ AZ ELNÖK “SZÍVÜGYE” Az átlagos újságolvasó figyelmét nem kerülhette el az elnöknek és közvetlen munkatársainak az a lázas igyekezete, hogy az amerikai nép körében — de nemzetközi viszonylatban is—szimpátiát ébresszen az északvietnámi fogolytáborokban sínylődő amerikai hadifoglyok szörnyű sorsa iránt. E hadifoglyok legtöbbje, mint ismeretes, az északvietnám-i területek példátlanul nagymérvű légibombázása során lelőtt repülőgépek pilótáiból és navigátoraiból került ki.Nixonék szerint ezek a repülőtisztek embertelen bánásmódban, rosszminóségű és elégtelen táplálkozásban, hiányos orvosi ellátásban részesülnek. Az elnök ür többizben ki is nyilatkoztatta, hogy addig nem nyugszik, mig ezeket a szerencsétlen áldozatokat bármi áron ki nem szabadítja a szomorú rabságból. . .Hallottunk olyan hangokat is a Fehér Ház tájáról, hogy Hanoi a hadifoglyokat “zálognak” /pawn/ tekinti, arra számítva, hogy rajtuk keresztül a minden áldozatra kész amerikai kormánytól messzemenő engedményeket tud majd “kizsarolni” a maga számára. . .. Mindjárt ezen a ponton gyerekjáték egy éles ellentmondást felfedezni:Ha ugyanis Hanoi-nak ilyen zsaroló szándékai lennenek, akkor a magától értetődő, logikus eljárás az volna, hogy a “zálogtárgyak” épségét és egészségét gondosan megőrizze, vagyis: tisztességes élelemmel, ruházattal,hajlékkal és kielégítő orvosi ellátással igyekezzék a foglyokat életben tartani, mert hiszen minél több élő foglya lesz a “leszámolás” napján, annal busásabb “váltságdíjat” tud kicsikarni a gavalléros Egyesült Államoktól — nemde?/De itt mindjárt azt is hozzátehetjük: semmiféle nemzetközi egyezmény vagy erkölcsi törvény nem kötelezi Hanoi-t, hogy ezeknek a “vendégeknek” különb élelmet, hajlékot vagy orvosi kezelést biztosítson, mint amilyent a saját katonáinak képes nyújtani. . . / Mondom: Nixon el akarja hitetni az amerikai néppel, hogy az ö atyai szivét semmi sem marcangolja kínosabban, mint a szerencsétlen hadifoglyok sorsa és semmitől sem riad vissza, amitől azoknaka a sürgős kiszabadítása remélhető lenne. Ezt az eltökéltségét fényesen demonstrálta, amikor tavaly november 21.-én elrendelte a Hanoi közelében sejtett fogolytábor /Son Tay/ foglyainak — fantasztikus kalandregénybe illő légi rajtaütéssel való — kiszabadítását. Ezzel az esztelen, vadnyugati mentalitást tükröző és teljes kudarcba fulladt vállalkozásával sikerült neki az amerikai repülőtisztek viszonylagos kényelmét is megzavarni, mert fogadni mernék, hogy Hanoi a Son Tay-i baklövés után most hetenként vagy kéthetenként változtatja a hadifoglyok tartózkodási helyét és biztosra veszem azt is, hogy a nagyobb csoportokat is kisebb egységekre bontja fel, arról nem is beszélve, hogy őrizetüket szorosabbá,biztonságosabbá teszi, nehogy kedve legyen Nixon-nak egy hasonló légi “huszárvágást” megkísérelni. Nem hiszem, hogy a megszokott környezetükből és komfortjukból gyakorta“kilakoltatott” hadifoglyok ezért a Háry János-fajta “hőstettéért” hálaimájukba foglalják a főparancsnokuk nevét. .. Közel öt hónappal ezelőtt e rovatban /“Olcsó kortestrükk”/ a hadifoglyok ügyével kapcsolatban a következőket Írtam: “Nixon nagyon jól tudja — feltéve, hogy a történelemhez konyit egy keveset — ,hogy a hadifoglyok kicserélésére, amióta világ a világ, csak a békekötés megtörténte után szokott sor kerülni, nem pedig a béketárgyalások megkezdése előtt. Nincs példa arra a történelemben, hogy az ellenséges hadifoglyok épkézláb — tehát harcképes kondícióban lévő — része valaha is visszanyerte volna a szabadságát a háború befejezése előtt. Csak csonka béna, harcképtelen foglyok kicserélésére volt pre-, cedens a múltban. Ezek ugyanis már nem alkalma«- sak arra, hogy ismét fegyvert fogjanak vagy bomba vető repülőgépeket vezessenek azok ellen, akik szabadon engedték őket. . . Nixon mégis az összes hadifoglyok azonnali kicseréléséről beszél, holott böl-1 csen tudja, hogy ilyesmiről a békekötés előtt sző I sem lehet.” ! I A napokban alkalmam volt átolvasni a nemzet- \ közi jog kiemelkedő szaktekintélyénél^ dr. Richard j A. Fáik princetoni egyetemi tanárnak a tanulmányát, amelyben a szerző minden kertelés nélkül megállapítja, hogy a Genfi Konvenció 118.-ik cikkelye értelmében a hadifoglyok szabadonbocsátá- sát csak a lényeges ellenségeskedések beszüntetése j után lehet követelni. /Októberi cikkem írásakor, | a genfi egyezmény erre vonatkozó paragrafusának pontos számát nem ismervén, e'n inkább az évszázadok során kialakult jogszokásra hivatkoztam./ Hát — ha a szemeim nem csalnak — az ellenségeskedések nemcsak hogy nem szűntek meg, hanem ellenkezőleg: erősen felfokozódtak. A kambodzsai és laoszi beütéseket támogató légi hadjárat minden eddigi méretet túlhalad. Hogy csak Laoszról beszéljünk: el lehet képzelni, a bombavetö repülőgépeknek és mindenfajta öldöklő fegyverrel felszerelt helikoptereknek milyen sokasága szórja a halált erre az országra, ha figyelembe vesszük, hogy a légelhá- ritó ütegeknek alig két-három hét alatt sikerült 70- 80-at lepuffantani és nem egy azért zuhant le, mert az óriási forgalomban a helikopterek összeütköztek egymással. . . Minden lezuhant légijármü — ha u— gyan a pilóta és társai képesek voltak idejében ejtőernyőjükkel leereszkedni — újabb foglyokat jelent. Ha pedig, mint azt — mindnyájunk megrökönyödésére — Laird hadügyminiszter a napokban kijelentette: helikopter-gyűrűket küldünk be a leszállott pilóták és legénység megmentésére, ezzel ismét lehetővé tesszük, hogy további hadifoglyok kerülnek a másik oldal kezébe, mert világos, hogy nem minden mentő-akció lesz sikeres — egyik másik mentő különítmény maga is fogságba eshet. . . Magyarán: Washington napröl-napra szaporítja a hadifoglyok számát, akikért Nixon-nak majd megszakad a szive. . .. Joggal feltehetjük a kérdést: Ha az elnöknek valóban a szivén fekszik a hadifoglyok sanyarú állapota, hogy van az, hogy állandóan növeli a számukat? Ki az a hatökör,aki hisz az ö részvétének és aggódásának az őszinteségében, amikor csak a vak nem látja, hogy nap nap után újabb és újabb hadifoglyokat szállítunk a másik oldalnak?! / A nagy e- röfeszitésben és a légitámadások során, no meg a mentő-akciók végrehajtása közben életüket vesztett amerikai fiukról nem is beszélve.../ Ha az elnöknek igazán szívügye az amerikai hadifoglyok sorsaikkor tegye azt, amit az amerikai nép 73 százaléka követel: szüntesse be az ellenségeskedést, hozza haza a még most is 330,000 főnyi haderőt Indokinából—még pedig az utolsó silbakig ! és azonnal teljesülni fog a szive vágya: visszakapja az amerikai hadifoglyokat az utolsó szálig! Ha ezt nem teszi, akkor a már évek óta szabadulásra váró régi foglyok, valamint az újak, akik most — tehát pont az elnök meggondolatlan lépései következte- ben-kerültek hasonló sorsra, továbbra is a másik oldal őrizetében maradnak az ellenségeskedés beszün tetőséig — akárhogy is sajog a szive érettük. . . . Sam J. Erwin, a szenátus albizottságának elnöke, kezében tart egy “micro-filmet”, melyen annyi adat van, mint az Íróasztalán fekvő 773.746 szót tartalmazó bibliában. E bizottság vizsgálja ki a Pentagon azok elleni kémkedését, akik az egyenjogo- kért, a békéért, vagy a nép bármely más érdekét szolgáló ügyért dolgoznak. Ez az amerikai nép többségét jelenti. ELRABOLTÁK AZ AMERIKAI LÉGI FLOTTA NÉGY TAGJÁT. A törökországi Ankarában elrabolták az amerikai légierő négy tagját és csak 400,000 dollár váltságdíj fejében hajlandók őket szabadon bocsátani. Az elrabolt amerikaiak közül háromnak a fényképét közöljük: /balról jobbra/ Richard Caraszi /magyar?/, Larry J. Heavner és Jimmie J. Sexton. Az elrabolt katonákat kereső török katonák betörtek a városi egyetemre. Egy diákot megöltek és sokat megsebesitettek, hetvenet latartoztattak, de az elraboltakat nem találtak meg. PITTSBURGH, PA. Vád alá helyezték W. “Tony” Boyle-t a bányászok szakszervezetenek országos elnökét. Azzal vádolják, hogy a szervezet pénzéből a törvény megszegésével adományokat adott politikai célokra. NEW YORK, NY. A Penn Central vasút vállalat kérvényezi a külvárosokból beutazók viteldijának 2 dől- lárral való felemelését. Április elsején lépne e’rvény- be a magasabb ráta.
